Rettegjetek ellenfelek!

Ranglistapontokban kevesebb, de tapasztalatokban annál gazdagabb évet zárt Piros Zsombor az indiai Challenger-tornával. A 19 esztendős junior Australian Open-győztes játékos első profi évének mérlegét vonta meg honlapunk számára.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu Pune városában, egy 50 ezer dolláros összdíjazású Challenger-tornán zárta le első felnőtt évét a 2017-es  junior Australian Open-bajnok, Piros Zsombor. A 19. születésnapját októberben ünnepelt teniszező hétfőn reggel érkezett haza ázsiai túrájáról, amelyet Valkusz Mátéval kezdett Kínában, és egyedül fejezett be Indiában. Az öthetes távollét alatt négy challenger-tornán indult, egy hetet pedig edzőtáborozással töltött egy akadémián. A bevezető két kínai viadal selejtezőtábláján egy-egy mérkőzést nyert, Indiába átruccanva azonban sikeresen vette a kvalifikáció három fordulóját, a főtáblán az ATP-ranglista 397. helyén álló német Sebastian Fanselowtól szenvedett 7:6, 6:4-es vereséget. Az utolsó állomásra, Pune-be már fáradtan érkező magyar játékos a selejtező első körében 4:6, 6:2, 6:3-ra vesztett a szintén német Lucas Gerch ellen. Az idei évet a világranglista 631. helyéről indulva a 387.-en fogja zárni, tehát közel kétszázötven helyet tudott feljebb lépni. Hogy ez önmagában is nagy teljesítmény, vagy akár jobb is lehetett volna, azzal kapcsolatban elsőként magát Piros Zsombort kérdezte honlapunk.

– A nehezebb utat választottam, a ranglistahelyezésem tehát nem feltétlenül tükrözi azt a tapasztalást, amit ez alatt az egy év alatt megéltem. Az én felelősségem, hogy így döntöttem, s most is úgy érzem, ez volt a helyes. Az első challenger-torna olyan nagy hatással volt rám, hogy inkább a nehezebb útra léptem. Úgy gondolom, ezekre a versenyekre még egyetlen meccs erejéig is érdemesebb eljönni, mint a Future-tornákon gyűjtögetni a pontokat. Hosszútávon gondolkozom, nagyon jó teniszező szeretnék lenni. Választásának alátámasztására, az MTK fiatal játékosa, a szeptemberi genovai Challenger-tornát hozza fel példaként. A kvalifikáció harmadik körében, a korábbi top30-as Thomaz Belluccit győzte le három szettben. A 30 éves brazil elleni találkozón a fiatal magyar úgy érezte, hogy szinte levegőt sem kap az ellenfele által diktált tempótól. Az év egyik legnagyobb nyereményének tartja ezt a győzelmét, ám szerényen azt is hozzáteszi, nem biztos, hogy holnap is nyerne ellene: – Fogalmazzunk inkább úgy, hogy sikerült elkapnom. Jól jött ki a lépés, ötből háromszor azért még mindig ő lenne a jobb. Tanulni azonban csak ezekből a meccsekből lehet. S hogy mi is pontosan az a lecke, amelyről a fiatal játékos beszél? Meglepő, de nem igazán a helyes röptére vagy szervára gondolt. Sőt, egyáltalán nem arra. Sokkal inkább a pályán tanúsított viselkedésben, a pozitív hozzáállásban, a határozott testtartásban, vagyis a kívülről szinte láthatatlan, apró dolgokban látja a különbséget a nagyok és a kisebbek között. Erre leginkább az ázsiai túra vége ébresztette rá, hiszen még soha nem volt ilyen hosszú ideig távol a családjától, amely egyébként rengeteg pozitív energiával tölti fel. – Az utolsó meccseken már idegeskedtem, egyáltalán nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna – meséli Zsombor, s ismét egy korábbi nagy győzelmével, a Julien Benneteau elleni évindító nagy diadalával von párhuzamot. Az új-kaledóniai challenger főtáblájának első körében, januárban, teljes nyugalommal küzdötte végig a három szettet. Meg is lett az eredménye. – De még a késő őszi ázsiai körút nem feltétlenül pozitív lezárásában is lehet jó dolgot találni. A fizikai és mentális fáradtság ellenére végigcsináltam a túrát, az utolsó leheletemig küzdöttem – értékelt a hazatérés után. Tanulni persze itthon is lehet. Zsombor a Csehország elleni Davis-kupa találkozóval kapcsolatban is tud olyan fontos leckét felidézni, amit örök életére megjegyzett. Köves Gábor kapitány ült mellette a padon, aki nagyon sok hasznos tanácsot adott neki. Egyik például az energiatakarékoskodásra vonatkozott. Magasabb szinten egy-két hosszabb, de felesleges futáson  akár egy meccs is múlhat. – Zsominak igaza van, a világranglista-pontokban nem jött be annyira az idei év, mint amennyire bejöhetett volna, de az emberi tapasztalás, amely mögötte van, talán fontosabb is most – értékeli fia idei esztendejét, az edző-apuka Piros Attila. – Szerintem nagyon kevés hiányzik, az igazi áttöréshez. Egy kicsit több kondira, egy kicsit jobb szervára, jól összeszedett éves programra és helyes táplálkozásra van csak szüksége. És teljes profizmusra. Büszke vagyok rá, hogy a végét ilyen lelkiismeretesen végig nyomta, de többet nem fog fáradtan pályára lépni. Ciklikus programot fogunk kidolgozni, nettó két hét versenyzésre három hét egyéb jut majd. Utóbbiba tesszük az oda- és visszautat, a pihenést és a szinten tartást. S bár eddig is a minőséget tartottuk elsődleges szempontnak a mennyiséggel szemben, a jövő évben ez még inkább így lesz. Számszerű célkitűzéseink nincsenek, de minél többször, sőt idővel folyamatosan főtáblára kell kerülnie a Challengereken. Ha ez sikerül, az úgyis hozza magával az előrelépés lehetőségét, a kétszázba szerintem simán bejuthat. Piros Zsombor hétfőn élete egyik ritka szakaszát kezdte meg: 10-12 napos teljes szabadságot kapott édesapjától. Ebben semmilyen formájában sem szerepel a tenisz. Szauna, haverok, család, minden, amire év közben sosincs alkalma. Talán furcsán hangzik, de egyszer zenét hallgatva is szeretne csak úgy, élvezetből futni egy nagyot, mondjuk, a Citadellára vagy a Halászbástyára. A nagy lazítás mögött persze ismét konkrét célok állnak. December elején soha nem látott, komoly felkészüléssel vágnak neki a jövő esztendőnek. Ha minden a tervek szerint alakul, Zsombor üzenete is valóra válhat: – Nem sok jót ígérhetek az ellenfeleimnek! További korosztályos hírek TENISZBEN a sportági aloldalunkon.