UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Tornasportok

2018-12-19 15:09

Semmi sem lehetetlen

Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Osztie Géza, a Postás SE női tornaszakosztályának korábbi vezetőedzője, olyan válogatott versenyzők, mint Flander Erika, Ladányi Andrea és Molnár Andrea mestere. Utóbbi a barcelonai ötkarikás játékokon 6. helyen végzett női csapat tagja, talajon Európa-kupa győztes, a birminghami világbajnokságon pedig az egyéni összetett 11. helyezettje volt. Az idei junior Európa-bajnokságon felemáskorláton 6. helyen végzett Székely Zója nevelőedzője, de ő kísérte el Buenos Aires-be az ifjúsági olimpián ezüstérmet szerzett Bácskay Csengét is. A 76 éves szakember ma is fáradhatatlanul tanítja a Postás SE fiataljait.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huOsztie Géza ötéves sem volt, és már kézen állva sétálgatott. Szülővárosában, Munkácson már felépültek a szovjet csapatok kaszárnyái, és velük együtt a tornatermek is, amelyekből a tornaszerek sem hiányozhattak. Tehetségére felfigyeltek, érettségi után egyenesen vezetett az útja a lvovi egyetemre, ahol a Szovjetunió sportmestereként diplomázott. 1974 októberében költözött Budapestre. Egy szakközépiskolában kezdett el tanítani, egy évvel később pedig a Postás SE-nél lett főállású edző.

Osztie Géza szerint mindig az egészség a legfontosabb egy fiatal sportoló esetében
Osztie Géza szerint mindig az egészség a legfontosabb egy fiatal sportoló esetében
„Egy rövid ausztriai kitérőtől eltekintve gyakorlatilag négy évtizedet húztam le a Róna utcai sporttelepen. Voltak nehéz időszakok, mégis elégedett vagyok az életemmel. Mindig a nevelésben, annak folyamatában leltem örömömet, az eredményeket ráadásként fogtam fel. Ha választhattam, a kicsiket választottam, mert az ő szemükben még tisztán csillog a boldogság, amikor egy nehéz elemet megtanulnak – foglalja össze hosszú és eredményes edzői pályafutásának mozgatórugóját Géza bácsi, akihez a fiatalabb edzők a mai napig örömmel fordulnak tanácsért. A „szeméről” híres szakembert leginkább egy-egy ifjú titán megfigyelésére szokták kérni. Akire ő azt mondja, tornász lesz belőle, azzal mindig érdemes foglalkozni. – Kézzel vezetem a gyereket végig a szeren és a megérzéseim alapján döntök. Ha összhangban vagyunk, akkor mindent elérhetünk. A gyerek olyan, mint a hangszer, csak jó mester kell a megszólaltatásához. Egyik válogatott tornászommal egy éven át gyakoroltunk egy elemet. Amikor végre megcsinálta, csak annyit kérdeztem, mit érzett. Azt mondta, semmit. Azonnal tudtam, nincs értelme a közös munkának. Ugyanakkor egy kilencéves kislányból, aki a tornatanárával kéredzkedett be az edzésünkre, válogatott versenyzőt neveltem, hiába volt a többiek szerint már túlkoros. Semmi sem lehetetlen, ha megvan a kellő akarat, kitartás és tehetség.” A kárpátaljai szakember pályája elején az egykori Szovjetunió kiváló mestereitől tanulhatta az alapokat. Soha nem követte könyv vagy irányzat útmutatásait. Minden általa ismert edző módszerét megfigyelte, és felhasználta sajátja kialakításához. Úgy gonbdolja, a kellőképpen motivált gyerek edzés után már a következő gyakorlást várja, és örömmel érkezik a tornaterembe. „Ha nem sikerül egy elem, annak két oka lehet – jelenti ki határozottan. – Vagy a gyerek nem képes rá, vagy én nem tanítottam meg rendesen. A szidásnak ezért nincs értelme. Kemény sportág a miénk, de ennek a keménységnek a mentális erőből kell fakadnia. Elsősorban az életre nevelem a tanítványaimat, ezért az egészség az első, az iskola a második, a versenyzés csak a harmadik.” Hogy mennyire fontos az egészség, azzal kapcsolatban elég az októberi ifjúsági olimpiáig visszatekinteni. Az ugrásban ezüstérmes Bácskay Csenge csak úgy lehetett versenyben a dobogóért, ha olyan elemet mutat be, amely korábban még soha nem sikerült neki. Jurcsenkót dupla csavarral. „Hatalmas lelki tusa előzte meg a döntést. Ő akarta jobban, én viszont féltettem a sérüléstől. Nagy felelősség volt a vállunkon, végül az ő hihetetlen mentális ereje győzött. A melegítésnél még letette a kezét, a háromperces gyakorlásnál azonban csodálatosan megugrotta. Akkor megnyugodtam. A szólításnál már nem volt gond.” – idézi fel az ifjúsági olimpián történteket az örökifjú mester, akinek legsikeresebb tanítványa a kilencvenes években az Európa-kupa-győztes, jelenleg Norvégiában edzősködő Molnár Andrea volt. Osztie Géza egy iskolai toborzáson találkozott a későbbi olimpikonnal, aki ekkor művészi tornára járt, így hiába próbálta őt a Postáshoz csábítani. Egy héttel később azonban megszűnt a csoport, és a kislány mégiscsak beállított a Róna utcába. A mester a legelső edzésen a szemébe mondta: te a tornára és nem a művészi tornára születtél. „Andit minden edzés után visszatartottam fél órára. Egy idő után elsírta magát, nem értette, miért vagyok ilyen szigorú vele. El kellett magyaráznom, hogy ez nem büntetés, hanem a benne rejlő tehetség kiaknázását szolgálja. Szerencsére hihetetlenül erős volt mentálisan, élvezet volt vele dolgozni. Egyetlen gyenge pontja az volt, hogy könnyen megbetegedett, ezért nem tudtunk komplett ciklusokat végigedzeni. De jól jönne most öt-hat makkegészséges Molnár Andi!” – jegyzi meg Osztie, aki a sérülésekért az edzőket teszi felelőssé. A jó szakembernek szerinte a gyerek szeméből ki kell olvasnia, hogy mehet még egy plusz forgás vagy sem. Amikor azt hallja, hogy valaki az utolsó kísérletnél sérült meg, mindig azonnal és keményen válaszol: „Lám, éppen az az utolsó nem kellett volna már!” További korosztályos hírek TORNÁBAN a sportági aloldalunkon.