Minden jó, ha a vége jó

Temérdek eseményen vannak túl és megannyi élménnyel gazdagodtak az utánpótláskorú vízilabdázók a 2018-as évben. A viadalok közül a legkiemelkedőbbek a nyáron zajlottak, s a legnagyobb sikert az ifjúsági fiúválogatott érte el a szombathelyi világbajnokságon. Az alábbi cikkünkben visszatekintünk a legemlékezetesebb pillanatokra.

M. Sz. utanpotlassport.hu Számos korosztályos vízilabda-esemény zajlott le az idei évben, ezek közül is a legfontosabbak a nyáron. Mindkét nem U18-as pólósai túlvannak egy világ- és egy Európa-bajnokságon, amelyek közül vitathatatlanul a fiúk hazai rendezésű vb-je emelkedik ki. A tavalyi, máltai U17-es kontinensviadalon szerzett bronzérem után ugyanis egyértelmű céllal vágott neki a szombathelyi ifjúsági világbajnokságnak Horváth János legénysége: meg akarta nyerni. „A magyar vízilabda-válogatott, legyen szó bármilyen korosztályról, mindenhová győzni megy. Csak az arannyal leszünk elégedettek Szombathelyen!” ‒ hangsúlyozta az elmúlt évtizedekben oly sokszor ismételt mondatot a szövetségi edző a vb-t megelőzően. Az idén ráadásul plusz motivációt ‒ és talán némi terhet ‒ jelentett az ifjúsági válogatott számára, hogy a felnőttek a szokottnál halványabban szerepeltek a nyári kontinensviadalon, igaz, Märcz Tamás csapata azóta gazdagabb lett egy világkupa-győzelemmel. Ráadásul az Eb után felerősödtek az utánpótlás-nevelést érő kritikák, amelyekre Baksa Benedekéknek kellett rácáfolniuk.

A fiúk a húszcsapatos tornán a B-csoportban kaptak helyet Görögország, Argentína, Oroszország és Kína társaságában. Igaz, az elmúlt esztendőkben sok nemzetközi tapasztalattal gazdagodtak, hazai közönség előtt szerepelni mégiscsak újdonság volt számukra, így tudhattuk előre: ez bizony hatni fog a teljesítményükre. De azt is biztosra vehettük, hogy a szurkolóktól maximális támogatást fognak kapni. Remekül is kezdődött a megméretés számukra, a nyitómérkőzésen ugyanis 22‒11-re páholták el Kína legjobbjait, amit viszont egy 15‒12-es vereség követett Görögország ellen. A szövetségi edző a találkozó előtt jelezte ugyan: a görög csapat „más kávéház”, a közvélemény mégis sikert várt. A következő, argentinok elleni ütközetre sikerült rendet rakni a fejekben, s meg is mutatta a csapat, ki az úr a háznál: 30‒1-re győztek a mieink, ami azt jelentette, hogy az utolsó, oroszok elleni csoportmeccsen elég volt a döntetlent kiharcolni a továbbjutáshoz és a kedvező párosításhoz. Ez pedig így is történt, értékes 9‒9-es döntetlent értek el Bóbis Botondék, és kerültek be a legjobb tizenhat közé, ahol az Egyesült Államok legénysége következett. A párharc a 6‒6-os rendes játékidő után ötméteresekkel dőlt el, ahol ugyancsak remekelt a KSI SE kapusa, miközben a többiek nem hibáztak büntetőt. Így 10‒9-es összesítéssel a piros-fehér-zöld alakulat jutott tovább, és mérkőzött meg az elődöntőbe kerülésért a nagyon erős, korosztályos Európa-bajnok montenegróiakkal. A szombathelyi közönség a negyeddöntőben már  feltüzelt, végig magabiztos, ugyanakkor nagy kedvvel, felszabadultan játszó gárdát láthatott. A 3‒0-ás első negyedet további megnyert játékrészek követték, s a találkozó kellemes meglepetésre  8‒3-as végeredménnyel zárult.

A legnagyobb várakozás a spanyolok elleni elődöntő-mérkőzést előzte meg, ugyanis már a délelőtt folyamán elkelt az összes jegy. Amellett, hogy a tófürdői lelátók megteltek, ezt az ütközetet ‒ a tornán először ‒ a televízió előtt is figyelemmel követhette minden szurkoló és pólókedvelő, így temérdek szempár szegült Horváth János seregére. Már az előzetes várakozások is óriási csatát sejttettek, különösen azért, mert a két gárda a tavalyi máltai U17-es Európa-bajnokságon úgyszintén a négy között találkozott.  Akkor a spanyolok kerekedtek felül 11‒9-re, így egyértelmű volt a cél: visszavágni és világbajnoki döntőt játszani a magyar közönség előtt. Ám hiába a jó kezdés, a „félidő” után feltámadtak és fordítottak a spanyolok, és ahogyan egy évvel azelőtt, ez alkalommal is győztek, ezúttal 12‒11-re. Az addigi ütemtervtől eltérő módon, a zárónapon rendezett bronzmeccs előtt nem is edzettek már a fiúk, helyette rengeteg mélyreható beszélgetés folytattak, próbáltak lelket önteni egymásba. A mottó nem volt más, mint „csak azért is éremmel zárni a vb-t”, és megkoronázni az együtt eltöltött négy évet. Mindenki tudta: több mint valószínű, hogy ebben az összeállításban utoljára ugranak együtt medencébe a srácok. A család, a barátok és a szurkolók pedig tizennegyedik emberként támogatták őket, ami meg is hozta gyümölcsét. A magyar válogatott hihetetlen akaraterővel és tartással 14–13-ra győzött, és bronzéremmel búcsúzott Szombathelytől. Korosztályos válogatottaink közül a legjobb eredményt utánuk az U19-es leánycsapat érte el, amely a negyedik helyet szerezte meg a funchali kontinensviadalon. Az U18-as hölgyek Belgrádban a hatodik, míg a junior fiúk Minszkben a hetedik pozícióban zártak, utóbbiak ezzel kivívták a jövő évi világbajnoki szereplést. További korosztályos híreink VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.