Tanulóév északon

„El kellett fogadnom, hogy nem lesz ötven pontom egy szezonban, mint otthon, itt minden egyes gólért, gólpasszért tízszer annyit kell küzdenem, de tudom, hogy a sportkarrierem szempontjából előnyömre válik ez a kaland – mondta a 18 éves utánpótlás-válogatott Vértes Nátán, aki fél éve a finn élvonalban szereplő HPK korosztályos együtteseit erősíti. A szeretett székesfehérvári közeg hiányáról, a kezdeti finnországi nehézségekről, és az elmúlt hónapok kemény munkájának köszönhető fejlődéséről is beszélt az Utanpotlassport.hu-nak.

B. V. – utanpotlassport.huA nyáron sok év után hagyta el a Fehérvár AV19 együttesét a hazai jégkorongsport legnagyobb ígéreteinek egyike, a 18 éves Vértes Nátán. A korosztályos válogatott támadó a finn Hämeenlinnan Pallokerho csapatához igazolt, amellyel Európa egyik legerősebb U20-as, illetve U18-as ligájában szerepelhet.

– Egészen új, lényegesen magasabb színvonalú közegbe kerültél.  Mennyire ment könnyen a beilleszkedés Finnországban? – Nagyon gyorsan történt minden, amikor kijöttem, szinte azonnal döntöttek a sorsomról, hogy itt maradhatok. Boldog voltam, de  fogalmam sem volt, mi vár rám. A csapat az első pillanattól befogadott, jó közösségbe kerültem, de hiányoztak az otthoniak, a családom, a barátok, nem hallottam egyetlen magyar szót sem, meg kellett tanulnom egyedül gondoskodni magamról. – A jégen mennyiben kellett változtatnod? Mi az, ami különbséget jelent az edzéseken az itthon tapasztaltakhoz képest? – Át kellett állnom az itteni hoki ritmusára, megtanulni a szisztémát, ami teljesen eltér attól, amiben eddig játszottam. Korábban soha nem kényszerültem rá, hogy védekezzek, számomra a hoki gyerekkorom óta a góllövésről szólt. Itt viszont edzőm, Juuso Nieminen irányítása alatt többnyire olyan sorokban játszom, amelyeknek a védekezés a fő feladatuk. És ugyan ez jelenleg nem könnyíti meg a dolgom, tudom, hogy ha ebben a játékelemben is előre lépek, a jövőben bármilyen szerepeben és pozícióban megállom a helyem. – Elégedett vagy eddig a szezonoddal? Mit tűztél ki magad elé az év elején, és mit sikerült megvalósítani? – Először is el kellett fogadnom, hogy ez az évem a tanulásról szól. És azt is, hogy nem szerzek ötven pontot egy szezonban, mint otthon. Minden gólért és gólpasszért tízszer annyit kell küzdenem, mint korábban. Semmit nem adnak könnyen, de már most is rengeteget tanultam a jégen, és az élet többi területén is. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan kiránduláson vagyok, amelyről csak győztesként térhetek haza, de azt is tudom, hogy nem most és nem is holnap.

– Korábban többször hangsúlyoztad, mennyire szeretsz Székesfehérváron játszani. Nem lehetett könnyű elszakadni attól a közegtől. – Nem. Persze, eleinte vitt a szívem és a lendület, hiszen nagyon büszke voltam rá, hogy lehetőséget kaptam Finnországban. De elhagyni az akadémiát és az ottani csapattársaimat nem volt egyszerű. Azóta is rendszeresen beszélek velük, ők pedig támogatnak, ami nagyon jólesik. – Mi az, amiben a legtöbbet fejlődtél az elmúlt hónapokban? – Az U20-as vb felkészülési tornáján novemberben tapasztaltam először, milyen jó helyen vagyok Finnországban. Erősebbnek, gyorsabbnak és pontosabbnak éreztem magamat, mint valaha. Három meccs alatt hét pontot szereztem, ami jó visszajelzés volt. Sajnos a torna utolsó meccsén megsérültem, de szerencsére nem kellett műteni a vállam, így nem tökéletes állapotban ugyan, de ott lehettem a világbajnokságon Lengyelországban. – Nemrég U20-as világbajnokságot nyert a finn juniorválogatott. Mit jelent neked, hogy a világ egyik legerősebb korosztályos ligájában szerepelhetsz? – Erőt ad, motivál. Büszke vagyok arra, hogy két csapattársaim is tagja volt a vébégyőztes együttesnek. Elvárom magamtól, hogy lépésről lépésre kész játékossá váljak, és akkor majd a pontok is úgy jönnek, ahogyan szeretném.

További korosztályos hírek a JÉGKORONGBAN a sportági aloldalunkon.