A náthával is megvívott

Szemes Gergő nagyszerű évet zárt. Az FTC tőrözője csupán 15 évesen magyar bajnoki döntőt vívhatott a felnőttek között, majd jött az információ: saját korosztályában a világranglista első helyezettjeként töltheti az ünnepeket.

K. T. I. - utanpotlassport.hu Szemes Gergő a legutóbbi három kadét magyar bajnokságot megnyerte, majd 2017-ben a juniorkorosztályban is a legjobbként zárt. A január végi újabb junior-ob-n is az egyik fő esélyes – főleg a kadétok világelsőjeként. – Olvastam a hírt és láttam a listát is, de biztos, ami biztos: a kadéttőrözők világranglista-vezetőjével beszélgetek? – Igen – feleli elmosolyodva a Ferencváros vívója, Szemes Gergő. – Meg kell hagyni, elég jó érzés erre gondolni. – Hogyan tudtad meg? Magad láttad vagy szóltak? – Az edzőm, Szabó István az egyik edzés után mondta, hogy ha lesz időm, nézzek rá a világranglistára, mert már nem ott állok, ahol eddig. Ennél többet viszont nem árult el. Azt akarta, hogy meglepetés legyen, amikor meglátom. A következő pár napra nagyon feldobott. – Ehhez kellettek az idény végi jó eredmények is: Budapesten, majd Halléban is dobogóra állhattál az európai körversenyen. – Vegyes érzéseim vannak, főleg a hazai versennyel kapcsolatban, mert maga a vívás nem ment olyan jól. Nagyon izgultam, itthon különösen meg akartam mutatni, mit tudok. Fejben nem voltam ott igazán, meglepetésként ért, hogy így is eljutottam az elődöntőig. Halle más volt. Már jobban ismertem a mezőnyt, láttam azt is, hogy sokan nem neveztek azok közül, akik Budapesten jól szerepeltek, így nem tűnt lehetetlennek, hogy újra dobogóra álljak. Örülök, hogy sikerült megvalósítani. – December utolsó versenye a felnőtt magyar bajnokság volt, amelyen (sokak álla leeshetett emiatt) döntőbe jutottál. Érezted, hogy jó nap lesz? – Épp ellenkezőleg. Nagyon későn tudtam elaludni előtte, így kialvatlannak éreztem magam. Kicsit meg is voltam fázva, szóval úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, vívjunk egyet. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy összejöhet a döntő. A csoportkör után sem, mert nem volt könnyű ágam. Viszont a táblán nagyon éreztem a vívást, jó asszóim voltak, lendületbe tudtam jönni, és ez kitartott a verseny végéig. – Lehet, ha nincs az a megfázás, most a felnőtt magyar bajnokkal beszélgetnék? – Ezt azért nem hiszem. Dósa Dani nagyon jó, de talán még szorosabb lehetett volna a döntő. – Miért éppen a tőrvívás? A korosztályodban a párbajtőr és a kardvívás is sokkal népszerűbb. – Kunszentmiklósi vagyok, a szüleim még most is ott élnek. Ott kezdtem vívni, és csak tőrözni lehetett. Szóval az élet így hozta, de kicsit sem bánom. Később kipróbáltam a párbajtőrt és a kardvívást is, de inkább csak kíváncsiságból. Egyikhez sem volt igazán érzékem. Szerintem ha azokkal kezdek, akkor sem lettem volna olyan jó, mint tőrben. – Kollégistaként, egyedül élsz Budapesten. Ez elsőre nem volt rémisztő? – Szerencsére hamar megszoktam a közeget. Mindig is jobban szerettem a nagyvárosi nyüzsgést. Azt hiszem, kellően önálló típus vagyok, így nem aggódtam, amikor a gimnázium miatt lehetőséget kaptam, hogy felköltözzek. A vívásra is több időm jut, napi két edzéssel tudok készülni a versenyekre. Szerintem ennek is köszönhetem, hogy nemzetközi eredményeim is egyre javulnak. – Mik a célok 2019-re? – Megtartanám a helyem a világranglistán. De ehhez az kell, hogy mind a kadétok, mind a juniorok között jól szerepeljek a világversenyeken. A legfőbb célom, hogy saját korosztályomban az Európa- és a világbajnokságról is éremmel jöjjek haza. – S hosszabb távon? – Azért dolgozunk az edzőmmel, hogy később is meg tudjak maradni a korosztályom élmezőnyében, legyen az a junior- vagy a felnőttmezőny. Szeretnék mihamarabb felnőtt válogatott lenni, de erre még adtam magamnak egy-két évet. A legnagyobb cél egyértelműen az olimpiai részvétel. Nem az érem, nem a dobogó, hanem a sikeres kvalifikáció. Nagyon szeretném egyszer átélni az olimpia hangulatát. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.