Megragadta az utolsó esélyt

Két balszerencsésen alakult idény után a 2018/2019-es junior magyar ranglista élén áll György Lehel, az UTE 19 esztendős kardvívója. Az ifjú sportoló utolsó éves juniorként megnyerte az előző hétvégi magyar bajnokságot. Ezt követően beszélgettünk vele.

Kocsmár-Tóth István - utanpotlassport.huA 19 éves György Lehel kitartása példaértékű lehet bárki számára. Az UTE vívója egymás után két évadban maradt le egyetlen hellyel az Európa-bajnoki és világbajnoki indulásról a magyar ranglistán. Ám a csalódások ellenére sem adta fel, most pedig junior magyar bajnoki címet nyert. – Mi volt előzetesen a célod az ob-ra? – Az egyéniben mindenféleképpen a győzelem. Csapatban szintén aranyat szerettem volna. Büszke vagyok arra, hogy sikerült ezt elérni. Nagy küzdelmek árán, de sikerült. – Hogy látod, melyik volt a legnehezebb asszód az egyéni versenyben? – Mindenképpen az Urbán Tamás elleni döntő. Vezetett ellenem 14:12-re, nagyon-nagyon izgultam, de sikerült ezen túllépni és fordítani. A végén egy egyértelmű találattal nyertem az asszót, úgyhogy kitűnő hétvége lett. – Lélektanilag egészen különleges helyzet ez a 14:12. Támadnod kell, de úgy, hogy tudod, egyetlen hiba sem fér már bele… – Igazából ilyenkor az ember próbál minél nyugodtabb maradni és mindig csak a következő akcióra koncentrál. Nem szabad előrébb tervezni, mert akkor hibázni fogsz, ez szinte biztos. Nagyon nehéz, mert nem lehet leragadni azon, hogy az előző akció miért nem sikerült, hogy vesztésre állsz. Jó néhány év kellett, hogy megtanuljam, miként lehet az ilyen helyzetekből visszakapaszkodni, és még most sem megy olyan jól, mint mehetne. – Nagyon jól ment az egész UTE-nak, a dobogón négyből hárman lila-fehér szerelésben álltatok. Sajnáltad, vagy azért megkönnyebbültél, hogy nem klubtárssal kellett vívnod a döntőben? – Is-is. Nem szeretek klubtárssal vívni nagy versenyeken, de ilyenkor igyekezni kell félretenni azt, hogy nap mint nap együtt készülünk. Ilyen szempontból könnyebbséget jelentett, hogy Urbán Tamással vívtunk. Ugyanakkor a klub számára még nagyobb presztízs lehetett volna, ha két döntőst ad, emiatt viszont sajnáltam. Nehéz erre a kérdésre megtalálni a jó választ.

– Kaiser Balázs és Kozmanovics Gábor egész évben nagyon stabil, miként te is, nem véletlenül állsz a korosztályos ranglista élén. Mi a titok? – Egymást tudjuk húzni, versenyeken és edzéseken egyaránt. Az elmúlt egy évben külön erőnléti edzőnk is van, ez is nagy segítséget jelent. És úgy összességében az újpesti edzői kar rengeteget dolgozik azon, hogy előre tudjunk lépni. Személy szerint a mesteremnek, Gergácz Lászlónak köszönhetek nagyon sok mindent. – Mire vagy a legbüszkébb az eddigi pályafutásodból? – Erre a hétvégére. – Gondolom, komoly elégtétel számodra, hogy utolsóéves juniorként összejött a magyar bajnoki cím és a ranglistán is első vagy. – Az ob-címre nagyon büszke vagyok. Valóban ez volt az utolsó esélyem, hogy megnyerjem a korosztályban, így nagyon készültem. A ranglistát viszont nem szoktam nézegetni, nem az az elsődleges cél, hogy első legyek. Persze jó érzés ott lenni az elején. De a legfontosabb a válogatottság és hogy végre kijussak a korosztályos Európa-bajnokságra és aztán a világbajnokságra is. – A legutóbbi két évben egyaránt az ötödik helyen zártál itthon és így nem utazhattál. Hogy tudtad túltenni magad ezen? – Nagyon nehéz volt elsőre is megélni, de aztán tavaly még rosszabb. Ugyanakkor azt mondtam magamnak, annyi munkát öltem már a vívásba, nem most fogom feladni. Hatéves korom óta versenyzem, igazán komolyan csak a vívással foglalkoztam. Megpróbáltam még keményebben edzeni. Illetve elkezdtünk Lénárt Ágota sportpszichológussal is együtt dolgozni. Talán ez a munka kezd most beérni. Bízom abban, hogy az idei szezon kárpótolni fog mindenért. A tapasztalataim pedig csak még jobb versenyzővé tettek.

– Az érem a cél? – Igen. Nagyon szeretnék legalább egy érmet az Eb-ről vagy a vébéről. Hogy melyiken jön össze, az szinte mindegy is. – Említetted, hogy hatéves korod óta vívsz... – Az edzőm tartott egy toborzót az iskolában, amikor első osztályba mentem. Akkor még judóztam, de nem igazán szerettem. Meséltem róla a szüleimnek és ők úgy voltak vele, miért ne próbáljam ki. – Van példaképed? – Magyarországon kardvívóként kényelmes helyzetben vagyunk. Csak a közelmúltból is van egy kétszeres olimpiai bajnokunk és egy világbajnokunk, Szilágyi Áron és Szatmári András személyében. Mindketten kiváló versenyzők és nagyon közvetlenek, sokat lehet tőlük tanulni. Persze külföldön is akadnak nagyon jó kardozók, sokakat figyelek, de ha példaképet kell mondani, ők ketten azok. – Hosszú távon mik a terveid a sportban? – Egy olimpia. De ez még nagyon messze van. Előbb a korosztályomban szeretnék bizonyítani, és megragadva az utolsó esélyt, elhozni azt az emlegetett érmet valamelyik világeseményről. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.