A nagyok és a kínaiak

Három legendával, öt kis kínaival és egy nagy bejelentéssel jelentkezett a BVSC asztalitenisz-szakosztálya – írja a Nemzeti Sport.

UP-info És akkor Herendi Iván, a BVSC-Zugló asztalitenisz szakosztály-igazgatója a lényegre tért: „Kérem az asztalokhoz Jónyer Istvánt, Klampár Tibort és Gergely Gábort!” Pillanatokkal később pedig már ott állt a BVSC csarnokának küzdőterén a három legenda, hogy a kínaiak elleni néhány labdamenet erejéig időutazásra vigyen bennünket. Jelképes néhány perc volt ez, hiszen a múlt nagyjai, a verhetetlennek hitt Kínával szemben az 1979-es phenjani világbajnoki döntőt 5:1-re megnyerő aranycsapat tagjai az ázsiai országból érkező tíz-tizenhárom éves tehetségekkel, a jövő bajnokaival ütögettek. Utóbbiak persze nem csak úgy, véletlenül jártak a Szőnyi út környékén.

Amint azt Herendi Iván elmondta, a vasutasklub és a nem egészen ötmilliós lélekszámú kínai kikötőváros, Talien egyeteme – amelyet arrafelé a tehetségek központjaként emlegetnek – együttműködési megállapodást kötött. Első lépésként öt ifjú kínai jött el Budapestre, hogy néhány napig együtt gyakoroljon a BVSC utánpótláskorú játékosaival, s hogy a hét végén elinduljon a 24. alkalommal kiírt, Európa egyik legjelentősebb utánpótlás-eseményének számító s az idén már húsznál is több országból 270 indulót felvonultató Molnár János-emlékversenyen. „Korábban voltak már itt japánok, ám kínaiak most először neveztek” – súgta oda az „ősidők" óta a BVSC-nél edzősködő Lipovits Gyula, miközben a szakosztály-igazgató a megállapodás további részleteiről beszélt a meghívottaknak. Kiderült, hogy az együttműködés keretében a nyáron a klub arra érdemes fiataljai Kína felé vehetik az irányt, hogy egy talieni edzőtáborozás keretében ismerkedjenek meg az ottani módszerekkel. „Talán nem lepek meg senkit, ha azt mondom, az ottani körülmények összehasonlíthatatlanok a mieinkkel, mást ne mondjak, a talieni központban körülbelül száz asztal áll az edzők rendelkezésére, hogy tömegével érkező fiataloknak megtanítsák a sportág alapjait" – magyarázta Herendi az idehaza a férfi utánpótlás-nevelés egyik szentélyének számító hétasztalos BVSC-terem közepén állva... Jó volt ismét játszani látni a mi legendáinkat, s ugyan lehet, hogy a mozdulatok már lassabbak, mint negyven éve, az élmény ugyanaz. Jónyer pörgetett néhányat, Klampár fonákja újra megvillant, Gergely pedig az asztaltól távol állva dobálta vissza a labdát – és el is árulta a titkot: „Még manapság is heti rendszerességgel játszom, nem tudom és nem is akarom letenni az ütőt”.