Királynő salakon

Február 16-án és 17-én rendezték meg a németországi Dortmundban a 23. Nemzetközi Városok Viadala elnevezésű fedett pályás viadalt az U10-U15-ös korosztály számára. Bár a versenyen kitűnően szerepeltek a magyar atlétapalánták, a hazai utánpótlás helyzete továbbra is nehéz – legalább is így véli Nemeslaki Tivadar, a Budapesti Atlétikai Szövetség elnökségi tagja.

Márványkövi Ferenc − utanpotlassport.huNemeslaki Tivadar, a Budapesti Atlétikai Szövetség elnökségi tagja már hosszú évek óta kísér el gyerekeket különböző nemzetközi versenyekre, többek között azokra, melyeket az U10-U15-ös korosztálynak rendeznek. A szakember szerint a magyar atlétika sikeressé válásához több ilyen megmérettetésre lenne szükség, a nagyobb gond azonban az, hogy nálunk 16 éves korban kérdésessé válik a gyerekatléták sportkarrierje.

„Tizenhat éves korig európai szinten is komoly eredményeket érnek el a magyar versenyzők, akár az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, akár az ifjúsági világbajnokságon. A sportolás költségeit eddig a korig a szülők és az egyesületek állják, azonban aki komolyabb szinten szeretné folytatni az atlétikát, már nehéz helyzetbe kerül: a magasabb szintű versenyzéshez szükséges költségeket már sem a szülők, sem pedig az egyesületek nem tudják magukra vállalni, így sok gyermek sportkarrierje válik kérdésessé.” A szakember szerint e jelenség elsősorban az egyéni sportokra jellemző: a látvány-csapatsportágakban a TAO támogatások segítségével a klubok tovább tudják menedzselni a gyerekeket egészen 18 éves korukig, vagy akár még tovább is. Atlétikában azonban erre nincs lehetőség.  „A korosztályos válogatott atléták, még viszonylag könnyebb helyzetben vannak, hiszen a kiemelt sportági támogatás keretében a hazai szövetség fedezni tudja a felkészítéssel és a nemzetközi versenyeztetéssel járó költségeiket. A köztes időszakban viszont, amikor éppen nincs válogatott összetartás vagy edzés, ezeknek a versenyzőknek is a klubokban kell folytatniuk a felkészülést. Tudomásunk van olyan, nemzetközi szinten is komoly eredményt elért utánpótláskorú versenyzőről, aki egyesületébe hazatérve salakpályán kényszerül edzeni. Az egyesületek nem kapnak állami támogatást úgy, mint a csapatsportágak, pedig egy-egy atlétikai pálya bérlése már önmagában jelentős költség” – magyarázta Nemeslaki. A rendszerváltás előtt a hagyományos sportiskolai rendszer biztosítani tudta a gyerekek számára a folytonos felkészülést és versenyzést egy adott egyesületen belül. Rajtuk kívül a minisztériumok vagy az egyesületek mellé rendelt nagyobb bázisvállalatok jelentették a garanciát a folytonos sportolásra, ma azonban erre már nincs lehetőség. „A megoldásra nagyon nehéz megtalálni a megfelelő módot. Első lépésben vissza kellene emelni az atlétikát a hazai köztudatba: ez egy olyan sportág, amit nagyon könnyű elkezdeni és tömegesíteni, és egy bizonyos szintig viszonylag kevés költséggel jár. Az önkormányzatok ugyan be-be tudnak szállni az egyesületek finanszírozásába, de eltérő mértékben. Ami a magánszponzorációt illeti: egy-egy helyi vállalkozó vagy üzletember valóban támogatja az egyesületeket kisebb összegekkel, de ezek önmagukban nem fedezik egy-egy klub egész éves működési és fenntartási költségeit. Mindez azért fájó, mert az atlétika, ahogy mondani szokták, a sportok királynője, az egyik legnépszerűbb és legnézettebb sport a világon, de nálunk valahogy mostohagyerekként kezelik, és ennek az atlétikát szerető és űző gyerekek isszák meg a leginkább levét” – sajnálkozott Nemeslaki. A szakember szerint hosszú távon enyhíthet a problémán, hogy Budapest rendezi a 2023-as felnőtt szabadtéri atlétikai világbajnokságot: az eseményre vélhetően fedett pályás edzőcsarnokok is épülnek, így a magyar fővárosnak is lesznek atlétikai csarnokai. A klubok és az atletizálni vágyó gyerekek gondjait azonban ez sem oldja meg: a szürke hétköznapokban továbbra is a salakpályán kell edzeni. További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.