Urbanikné Rosza Mária a gyaloglás nehézségeiről és szépségeiről

A háromszoros olimpikon gyalogló, Urbanikné Rosza Mária a napokban kiemelt szakági edzőként a tatai edzőtáborban többedmagával segíti a korosztályos válogatottat. A Békéscsabai Atlétikai Club szakembere saját élményein keresztül mesélt a gyaloglás szépségeiről, nehézségeiről és az utánpótlásról.

Budai Zoltán – utanpotlassport.hu Urbanikné Rosza Mária három olimpiát is megjárt. Sportolói pályafutása során rengeteg olyan tapasztalatot gyűjtött, melyet fontosnak tart megosztani a fiatalokkal. Persze, az sem árt, ha az utánpótlás is érdeklődik a szakág sikeres atlétái felől, hiszen ez is a motiváció részét képezheti.

„A gyaloglás nagyon nagy hagyománnyal rendelkezik. Mi is mindig hasonló sikerekre vágytunk, mint amilyeneket elődeink elértek. Alapvetően fontosnak tartom, hogy aki gyalogolni kezd, legyen legalább minimális szakági ismerete. Ezen felül jó, ha valaki példaképet is tud választani magának. Nekem ott volt Kiss Antal olimpiai ezüstérmes gyalogló, aki a férjemet, Urbanik Sándort edzette. Remek dolog, ha valaki olyan edzőtől kaphat tanácsokat, aki minden pillanatát, rezdülését átérezte ennek a szakágnak, és személyes tapasztalatok alapján tudja átadni tudását” – vélekedik az edző. Érdeklődő gyerekeket találni nem lehetetlen, viszont a gyaloglásban tartani őket már nagyobb kihívás. Számtalan tényező terelheti ugyanis más irányba a fiatalokat, de természetesen vannak, akiket nem lehet eltántorítani. „A gyaloglás nem nehezebb, mint a többi állóképességi szakág, viszont sajátos technikája sokkal kötöttebbé teszi. Jön is folyamatosan az ügyes, ráérző mozgással rendelkező utánpótlás. Nehézséget okoz, a mai világban más sokkal hamarabb választják ki, sokkal hamarabb meghatározzák, milyen sportágat érdemes egy-egy gyereknek űznie. Nagy hátrányban vagyunk a labdajátékokkal szemben, hiszen azok óriási elszívó erővel rendelkeznek. Ezek a sportágak már az óvodában is ott vannak. Az a gyerek, aki labdajátékot űz, heti ötször, hatszor vesz részt foglalkozáson, később már nem is gondolkodik a váltáson. Atlétikában ez úgy néz ki, hogy 10-12 évesen nyugodtan kipróbálhat még mindent, játékos feladatokkal kezdhet, lépcsőről lépcsőre haladhat, majd később eldöntheti, mi áll hozzá közel, mit szeret. Még ekkor sem biztos, hogy az atlétikában marad, hiszen ez függ a lehetőségektől, hozzáállástól vagy a továbbtanulástól is. Utóbbi miatt a főváros környékén egyszerűbb egyengetni egy atléta mindennapjait, mert vidékről egyszer csak felköltöznek Budapestre” – mondja Urbanikné Rosza Mária. A Tótkomlóson nevelkedett olimpikon gimnazistaként került Békéscsabára. Ekkor találkozott a gyaloglással, így viszonylag későn, tizenhét évesen kezdte karrierjét. Ebben nagy segítségére volt edzője, Tóth Sándor és az, hogy remek adottságai mutatkoztak a gyalogláshoz. „Van, aki erre rögtön ráérez – meséli a szakember. – Nekem is van olyan tanítványom, akinek csak egyszer kellett megmutatnom, és azóta kiváló eredményeket ér el. Függ a személyiségtől is, hogy kihez mennyire áll közel ez a mozgás. Picit talán bonyolultabb elsajátítani, és akinek hosszabb ideig kell beletanulnia, annak nyilván nehezebb megbarátkoznia a kívülről furcsának tűnő mozdulatokkal.  Ez azonban semmit nem von le a sportág népszerűségéből. A legjobbjaink mindig ott voltak az elmúlt évek világversenyein.” Sokan éppen a különösnek tűnő mozdulatsorok miatt érzik maguktól távolinak a gyaloglást, de olykor olyan szemlélő is akad, aki a világ legegyszerűbb vállalkozásának gondolja a távok teljesítését. „Egyszer egy futó kollégával együtt edzőtáboroztunk – emlékszik vissza az olimpikon. – Az edzőmmel bohóckodtak, hogy mit vagyunk nagyra mi gyaloglók, ő odaáll és simán legyalogol úgy és annyit, mint mi. El is indult 400 méteren, majd 200 méternél azt mondta, hogy jó, ennyi neki elég volt. Mai napig emlegetjük ezt az esetet, amikor megváltozott a véleménye és rádöbbent, tényleg nem egyszerű a gyaloglóknak. Igaza is van, de ennek a szakágnak is megvan a maga szépsége. Például, ha egy gyalogló jól kivitelezi azt a kígyózó mozgást, amivel egy nyolcast rajzolunk le, akkor élmény nézni őt.” További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.