Sevillában készül az idényre a Kolonics-díjas kajakos Rendessy Eszter

A tizenhat éves Kolonics-díjas kajakos, Rendessy Eszter tavaly mindent megnyert, amit lehetett. Serdülő létére ifjúsági olimpiai bajnoknak és ifjúsági világbajnoknak mondhatja magát, ezzel a világ kajak-kenu elitjébe „lapátolta” magát.

Márványkövi Ferenc − utanpotlassport.huRendessy Eszter, az UTE Kolonics-díjas kajakozója kéthetes edzőtáborban tartózkodik Sevillában, ahol klubjával nem mindennapi körülmények között készülhet az idei versenyidényre. Esztert ebédidőben értük el telefonon.

− Csak nem éppen sziesztázol? − Pont arra készültem. Most fejeztük be az ebédet. Mindig több étel közül lehet választani, ma a Carbonara spagettire esett a   választás. Minden nap kapunk levest, második fogást és desszertet is. Ebéd után mindenki lepihen egy kicsit, mert elfáradunk a délelőtti edzésen, és erőt kell meríteni a délutánira is. − Mesélj egy kicsit az edzőtáborról, milyen kint? − Sevilla fantasztikus, amikor csak tehetjük, elmegyünk sétálni. Bár láttam már korábban képeket a városról, élőben teljesen más, nagyon magával ragadott. Egy hét kilométeres lassú sodrású folyóágon edzünk nap mint nap, 25 fokos melegben, ennél egyikőnk sem vágyik többre. Hál’ Istennek nem kell annyi ruhát magunkra vennünk, mint amikor otthon február közepén vízre szálltunk, meg sem tudtam számolni, hány réteg ruha volt akkor rajtam. − A hangodból nem úgy tűnik, mintha haza akarnál jönni… − Teljesen más itt készülni, mint otthon. Emlékszem, a monoton téli alapozást követően már alig vártuk, hogy végre vízre szállhassunk, még az sem zavart senkit, hogy a Duna vize 5-6 fokos volt. Három-négy héten keresztül eveztünk hideg vízben, aztán azt is kezdtük megunni. Itt, Spanyolországban ébredtünk rá, mennyiben más egy melegvízi edzőtábor. Hazatérés után persze hogy hiányozni fognak az itteni körülmények, de leginkább a város. − Azért nem lehet majd rossz érzés otthon, saját ágyban aludni. − Az itteni apartmant sem olyan rossz, többen lakunk együtt, és az ágy is kényelmes. Takarítani és főzni sem kell. Éppen olyan, mint egy nyaralás. Egyedül a mosogatást kell megoldanunk, de valahogy mindig úgy alakul, hogy én kimaradok belőle… − Szieszta közben szoktál gondolni a fiesztára is?  − Soha nem szoktam előre megtippelni, vajon hány érmet viszek majd haza a versenyekről, vagy hogy hányszor fogok a dobogó legfelső fokára állni. A tavalyi teljesítményemet amúgy is nehéz lenne felülmúlni, így csak azt tudom mondani: ha az idén hasonlóan jól szerepelek, mint 2018-ban, az idény végén belefér egy kis ünneplés. További korosztályos hírek KAJAK-KENUBAN a sportági aloldalunkon.