Birkózás: az apa és a három fiú – bemutatjuk a Lévai családot

A huszonhárom éves Lévai Zoltán nemrégiben aranyérmet szerzett az újvidéki U23-as birkózó Európa-bajnokságon a kötöttfogásúak 82 kilogrammos súlycsoportjában. Öccse, Tamás a 77 kilósok mezőnyében állhatott fel a dobogó harmadik fokára. Édesapjuk, id. Lévai Zoltán a kötöttfogású válogatott vezetőedzőjeként és fiai első számú szurkolójaként volt jelen a kontinenstornán, míg idehaza a legkisebb Lévai, Levente kivívta magának a serdülőválogatottságot.

Budai Zoltán – utanpotlassport.hu Egyszer volt, hol nem volt. Most mindenesetre van. Sőt az Óperenciás-tengeren is innen történik. Bár az egész népmesébe illő, mégsem kell  távoli, ismeretlen helyre elutaznunk ahhoz, hogy megismerjük a szereplőket, az apát és három, szerencsét próbálni indult fiát. Elég csak a Budapesti Honvéd SE birkózócsarnokának ablakán betekintenünk, és máris megpillanthatjuk az egyesület színeiben keményen edző, verejtéktől csillogó Lévai fiúkat. Persze nem mindig csak az izzadtságcsepp fénylik. Zoli és Tamás mellkasán bármikor megvillanhat a frissen megkaparintott Európa-bajnoki érem, ha éppen úgy döntenek, hogy kiveszik a vitrinből és egy kis időre a nyakukba akasztják.

„Otthon azért nem szoktam sűrűn felpróbálgatni az aranyérmet. Most amúgy is mamáéknál van – mesélte a legidősebb testvér, Zoli. – Anya és apa általában kint van a nagyobb versenyeken, így ők látják leghamarabb az érmet, de amikor hazajövök, mindig az az első, hogy megmutatom a nagyszülőknek. Egy kicsit náluk hagyom, aztán beteszem abba a szekrénybe, amelyikben a legnemesebb ereklyéimet tartom. Mögöttük pedig ott egy nagy felirat: "Olimpiai bajnok akarok lenni!” Ez a mondat nem a junior és egy súlycsoporttal lejjebb is U23-as Európa-bajnok birkózó feledékenységét jelzi, hanem sokkal inkább példaértékű hozzáállását és céltudatosságát tükrözi. Többek között ezekből a tulajdonságaiból is kaptunk ízelítőt a szerbiai kontinensviadal döntőjében, amelyben a címvédő orosz versenyzőn az utolsó tizenöt másodpercben megkezdett akciójával kerekedett felül. „Zoli irányította végig a meccset, és mindent megtett azért, hogy nyerjen. Taktikusabb volt, támadott, nagyon akart és igyekezett akciókat indítani, majd az utolsó pillanatban fordítani tudott” – idézi fel a döntőt édesapja. Ez a teljesítmény elsősorban a kitartó munkának köszönhető, ám az Európa-bajnok azt is elárulta, hogy egy friss esemény is megkettőzte motivációját. „Második hete van barátnőm, nem sokkal a verseny előtt kezdődött a kapcsolatunk. Természetesen neki is bizonyítani akartam, nehogy azt gondolja, rosszul választott. Most csak azt látja, hogy sokan keresnek a győzelemmel kapcsolatban. Legutóbb már picit incselkedve sztárnak szólított, én pedig megnyugtattam, hogy csak most vagyok ilyen felkapott” – árulja el mosolyogva a bajnok. A középső fiú, a tizenkilenc éves Tamás bronzérme is minden várakozást felülmúlt, ennek ellenére először fivérét méltatta. „Zolika meccse számomra csoda volt. Az utolsó egy percben már könnyeztem, és nem azért, mert izgultam vagy féltem volna, egyszerűen csak sokkal jobban örülök a testvéreim sikerének, mint a sajátoménak. Az én bronzmérkőzésem is emlékezetes marad, mert minden idegszálammal koncentrálnom kellett. Nemcsak erőnlétileg, mentálisan is nagyon elfáradtam, de egy olyan meccsen, amelyen győztesként emelik fel a kezemet, ez igen jó érzés.” Az első két fiú tehát nemcsak próbálgatta szerencséjét, hanem egy arany- és egy bronzéremmel tért haza Újvidékről. Eközben idehaza a tizenhárom éves Levente bekerült a serdülőválogatottba, és a nyári Európa-bajnokságra készülhet. „Hatalmas élményként fogom fel, hogy én is egy olyan nagy eseményen léphetek szőnyegre, mint a bátyáim, hiszen nekem ők a példaképeim. Az volt az egyik nagy vágyam, hogy viselhessem a címeres mezt” – újságolja Levente. Azt, hogy mit rak útravalóként legkisebb fia tarisznyájába, id. Lévai Zoltán csak részben árulta el, de a srácok közötti összetartásról büszkén nyilatkozott. „Szerencsés helyzetben vagyok, mert a fiúk nagyon szeretik egymást. Levente felnéz a bátyjaira, akik tanulásban és sportban is egyaránt segítenek neki. Szakmailag is próbálom terelgetni az útját, húsz év tapasztalata a hátam mögött van, így többet tudok átadni neki, mint a testvéreinek ebben a korban.” A Lévai család életében az elmúlt hét egyedülálló volt, hiszen ennyire rövid időn belül ilyen kimagasló eredményeket még nem értek el a fiatalok. A meséjüknek azonban nincs vége, a családfő álma az, hogy egy olimpián egyszerre szerezzen érmet mindhárom Lévai fiú. Az apuka odaadása mellett a sikerekben vitathatatlan érdemei vannak a családot összefogó anyukának is. A fiúk arról, hogy szerintük édesanyjuknak milyen lehet négy kötöttfogású legénnyel is megbirkóznia otthon, csak annyit feleltek nevetve: „Örülhet neki, hogy biztonságban van!” Egyéb korosztályos hírek BIRKÓZÁSBAN a sportági aloldalunkon.