U17-es labdarúgó Eb: kimondott és beteljesített álmok

Az elmúlt évek legnagyobb utánpótlássikerét érte el a magyar U17-es labdarúgó-válogatott, amely ötödikként zárt az Európa-bajnokságon, ezzel kvalifikált a korosztály brazíliai világbajnokságára. Jegyzetünkben a sikeres szereplés mögé nézünk.

Leiner Soma - utanpotlassport.hu Megkockáztatom, hogy rajtam kívül szurkolók ezrei ugrottak talpra, kiáltottak fel, vagy csaptak elégedetten az asztalra, amikor a magyar csapat neve melletti ötödik karika is zöldre váltott – az UEFA honlapjának élő tudósítása így jelezte, hogy az utolsó rúgó, Zuigeber Ákos is értékesítette a maga tizenegyesét. Miután a belgák esetében a hármas jelzésű kör pirosan égett, a párbaj végén a magyar U17-es válogatott örülhetett, hiszen nem csupán az Európa-bajnokság ötödik helyét szerezte meg, a világbajnoki részvételt is kiharcolta Preisinger Sándor együttese.

„Ezt még felnőtteknek is nehéz feldolgozni, nem hogy 16-17 éves emberpalántáknak” – ugrunk vissza az időben a spanyolok elleni negyeddöntős búcsút követő edzői nyilatkozatig. A nyolc között a tizenegyespárbaj rossz oldala jutott, pedig a srácok akkor sem rúgtak rosszul a mészpontról – Martinez kapus egy jó megérzése mégis az ibériaiak sikerét jelentette. Bánkódhattunk és aggódhattunk, miként állnak fel a fiúk két nap alatt a padlóról. Újságíró-szurkolóként – már ha létezik ilyen kifejezés – ezzel kapcsolatban nem voltak félelmeim. A tavasz folyamán több alkalommal beszélgethettem Preisinger Sándorral, s hamar megismertem edzői filozófiájának fontos elemeit. Ezek közé tartozik a csapat mentális állapotának, hozzáállásának felépítése, a siker hajszolása – „aki ebben nem volt partner, már rég kikopott a keretből”, mondta egy alkalommal. Ezek a fiúk partnerek voltak, küzdöttek, hajtottak, szó nem érhette a ház elejét egy pillanatig sem. Mégis furcsán hangozhatott, amikor arról beszéltek, hogy a világbajnoki részvételért utaztak Írországba. A világbajnoki részvételért, amit 1985 óta egyszer sem tudott kiharcolni az éppen aktuális magyar U17-es válogatott. Az egészben a legjobb, hogy nem azt akarták velünk elhitetni, hogy jobbak, mint a portugálok, a németek, az angolok, vagy éppen az oroszok – egyébként ezen válogatottakat egyaránt megelőzte a magyar csapat. Szimplán elmondták, mire vágynak. Ki ne utazna szívesen Brazíliába, ki ne képviselné szívesen a hazáját a futball otthonában, játékosmegfigyelők százainak figyelő tekintete előtt? Bátrak voltak, hogy ezt ki merték mondani. De biztosra mentek. No nem abban, hogy sikerül, hanem abban, hogy mindent meg fognak tenni érte, s akkor nem alakulhat rosszul az Európa-bajnokság. Mert a mentális felkészültség mindennek az alapja. Köszönjük, „emberpalánták”! További korosztályos híreink LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.