UtánpótlásSport
2024. április 19.
  • instagram
Divízió I/A-s U18-as jégkorong-vb, Frederikshavn (Dánia) Kadét és junior vívó-világbajnokság, Rijád (Szaúd-Arábia)
Keresés:

Sportágak

Tollaslabda

2019-06-16 08:52

A tollaslabdázás a monotonitás ellenszere

Sorozatunkban utazásra invitáljuk olvasóinkat – a sportágak birodalmába. Túrakalauzunk egy-egy utánpótláskorú sportoló, edző és felnőttklasszis; az ő segítségükkel igyekszünk bemutatni, milyen adottságok birtokában érdemes belevágni egy-egy sportágba, no meg azt, hogy mire számíthatnak azok a fiatalok, akik már ki is nézték maguknak valamelyik edzőtermet, pályát vagy uszodát. Ezúttal annak jártunk utána, miért jó a tollaslabda?

Az angliai Badminton (innen ered a sportág ma is használatos angol neve – a szerk.) városában, 1872-ben, Beaufort herceg birtokán játszották először versenyszerűen a tollaslabdát (innen ered a sportág ma is használatos angol neve: badminton – a szerk.), ám Európában a „jeu volant” (jelentése: repülő játék) tekinthető a sportág elődjének, amit a 17. század elejétől kezdve űztek a fejedelmi udvarokban. A Nemzetközi Tollaslabda-szövetség 1934-ben Londonban alakult meg, és a sportág népszerűségét jelzi, hogy napjainkban közel kétszáz tagja van. A magyar versenyzők három alkalommal, 1992-ben, 1996-ban és 2016-ban indultak tollaslabdában a nyári olimpián – az ötkarikás játékokon egyébként az ázsiai nagyhatalmak (Kína, Indonézia, Dél-Korea) játsszák a vezető szerepet, Európából eddig Dánia és Spanyolország ünnepelhetett aranyérmest.

Sándorházi Vivien
Sándorházi Vivien
SÁNDORHÁZI VIVIEN Az Újpesti TE 18 éves versenyzője, ifjúsági Eb-ezüst- és –bronzérmes, ifjúsági olimpiai negyeddöntős „Nagyon energikus kisgyerek voltam. Harmadik osztályos koromig úsztam, ám akkor az iskolámban rendeztek egy sportágválasztó nyílt napot. Épp a folyosón szaladgáltam, és láttam, hogy a tornateremben tollaslabdáznak. Bementem, kipróbáltam, és egyből magával ragadott. Egyre inkább vártam az edzéseket, jobban, mint az úszótréningeket. Folyamatosan piszkáltam az edzőmet, hadd járjak gyakrabban, de ő mindig azt mondta, túl korai még. Nem hagytam fel a próbálkozással, tovább nyaggattam – egészen addig, amíg heti ötször nem mehettem le a terembe. Azt nem tudom pontosan megmondani, mikor alakult ki, hogy versenyszerűen szeretném űzni a tollast. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ez a sport már az életem részévé vált, és nem tudom elengedni. Egyéni sportág a miénk, viszont könnyen lehet közösségi élményt szerezni, hiszen az edzéseken rengeteget játszunk egymás ellen. Valószínűleg nem is gondolják az emberek, mennyire fárasztó és izgalmas ez a játék. Gyűlölöm a monotonitást – bárkinek jó szívvel ajánlom a tollast, aki ezzel hasonlóképpen van, mint én. Ha pedig versenyszerűen szeretne foglalkozni vele valaki, arra is csak bátorítani tudom. Nekem mai napig azt mondják: amit elértem, azt tíz százalékban köszönhetem a tehetségemnek, kilencvenben a szorgalmamnak.”
Borbély Sándor
Borbély Sándor
BORBÉLY SÁNDOR A Debreceni Sportiskola tollaslabdaszakosztály-vezetője „Ha valaki azon töpreng, elkezdjen-e sportolni, az a legtöbb esetben azért van, mert nagy a mozgásigénye. Ez a játék pedig a legjobb döntés ebben az esetben, hiszen rendkívül összetett mozgást igényel: gyors és lassú is tud lenni, hirtelen indulások, megállások vannak benne. Mindezen felül gyors döntéshozatalra, játékintelligenciára is szükség van. Kezdetekben alapszinten fejlesztjük a mozgáskészséget, az ütéstechnikát, és játékos szituációgyakorlatokkal tesszük még élvezhetőbbé az edzéseket. A tollaslabdához nélkülözhetetlen a ruganyos izomzat, a jó reflexek, valamint a robbanékonyság. De sokat számít a finom érzékelés is az ütésekhez, plusz az sem árt, ha valaki nagyon gyorsan gondolkozik, és ezen felül szorgalmas is. Emellett a sportág a versenyzés örömét, a nagy izgalmakat is megadja a versenyzőknek.”
Krausz Gergely
Krausz Gergely
KRAUSZ GERGELY A Multi Alarm SE 19-szeres magyar bajnok tollaslabdázója „Biztos vagyok benne, hogy aki versenysportként belekóstol a tollaslabdába, azt azonnal magával is ragadja ez a játék, amelyet én nyolcévesen ismertem meg. Összetett és komplex sportág, kiemelkedő állóképességet követel meg az űzőitől, és mindezeken felül meglehetősen élvezetes is. Nagyot téved, aki azt hiszi, a versenyszerű tollaslabda ugyanolyan, mint a strandon játszani. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki el szeretne fáradni vagy ki szeretne kapcsolódni a pályán a monoton hétköznapok után. Szerintem ahhoz, hogy valaki hazai szinten eredményes és sikeres legyen, csak kitartás szükséges. Persze az sem hátrány, ha valaki ügyes és az alkata is atletikus.” További korosztályos híreink TOLLASLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.