Út a nagyválogatottig: a 20 éves Máthé Dominik cseréből lett vezéregyéniség az elmúlt évadban

Óriásit fordult a világ a hazai kézilabdasport egyik legnagyobb ígéretével, Máthé Dominikkal. Balatonfüreden vezérré lépett elő, megmutatta magát a felnőttválogatottban, júliusban a junior nemzeti együttessel pedig még dobna egy nagyot. Interjú.

A Balatonfüred cserejátékosaként kezdte az évadot, amelyet szinte kihagyhatatlan jobbátlövőként, az NB I egyik leggólerősebb kézilabdázójaként fejezett be. A nyíregyházi születésű, 20 éves Máthé Dominik közben bemutatkozott a januári felnőtt-világbajnokságon, és ott, majd az azt követő Eb-selejtezőkön fiatal csapattársaival együtt bizonyította, fényes jövője lehet a férfi felnőttválogatottnak.

– Nem akármilyen évet tudhat maga mögött. Miként látta a pályáról az elmúlt hónapokat? – Nagyon fárasztó volt, rengeteg mérkőzésen léptem pályára, de eközben elégedett vagyok, mert azt hiszem, tudtam élni az előttem adódó lehetőségekkel. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyáron éppen az én posztomról igazolt el a cseh Kasparek, így eggyel előrébb léptem a ranglétrán. Az ott kapott lendülettel jutottam el idáig a szezon végére. – Fiatal játékos létére bizalmat kapott edzőjétől, Csoknyai Istvántól. Azért az sokat számíthatott… – Így van, köszönettel tartozom neki, amiért hitt bennem. Szerencsére az első néhány fordulóban jól játszottam, és ezzel bebiztosítottam a helyem. Aztán ő volt az is, aki behívott a válogatottba. Amikor szólt nekem és Szita Zolinak, hogy készüljünk, mert megyünk a világbajnokságra, először azt hittük csak viccel. Majd kiderült, hogy nem. Lefagytam, szinte megszólalni is alig tudtam. – A világbajnokságon megmutathatta magát a legmagasabb szinten. A svédek ellen emlékezetes teljesítményt nyújtott, és a dánoknak is beköszönt néhányszor. Milyen volt a vb a magyar válogatott legfiatalabb tagjaként? – Az első gólomat a svédek ellen hetesből lőttem, Csoki (Csoknyai István – a szerk.) szólt, hogy én jövök. Akkor a labdavezetés is nehezen ment, de a gól után egész jó meccset zártam. A nagyobb élmény mégis a hazai, dánok elleni találkozó volt, amikor telt ház előtt a későbbi világbajnok ellen léphettünk pályára. – Utána pedig következtek az Eb-selejtezők és az EHF-kupa mérkőzések. Ezeken a meccseken sikerült még tovább fejlődnie? – Kemény menet volt, az biztos. Különösen, hogy a tavasszal egyedül maradtam, mert a poszttársammal szerződést bontott a klub. Úgy láttam, voltak jobb és rosszabb meccseim, de ezeken a nemzetközi fellépéseken sok rutint szereztem, gyakorlatilag minden találkozótól több lettem.

– Sokan azt gondolhatnák, hogy most vége a megméretéseknek a nyárra, de erről szó sincs. Júliusban a spanyolországi U21-es világbajnokságra utazik. Bírja még? – Az utolsó felnőttválogatott meccs után kaptam két hét pihenőt. Ezalatt voltam Londonban, és itthon is pihentem, úgy érzem, sikerült valamennyire feltöltődnöm. Ez lesz az utolsó utánpótlás-világversenyem, szeretném alaposan odatenni magam. – Többen is bemutatkoztak a nagycsapatban. Mennyire lehet erős ez a juniorválogatott? – Jó csapatunk van az biztos, de nagyon kemény ellenfeleink lesznek. Az alapelvárás nyilván, hogy továbbjussunk a csoportból. Akkor következik a legfontosabb meccs, a nyolcaddöntő, ahol a német, izlandi, norvég, dán együttes valamelyikét kell megvernünk. Ha sikerül, attól kezdve teher nélkül játszhatunk, és bármi megtörténhet. – Ha egy év múlva beszélgetnénk, mivel lenne elégedett? – Először is a nyáron egy junior-világbajnoki éremmel, aztán meg bízom a hasonlóan eredményes klubszezonban. A felnőttválogatottal pedig ott szeretnék lenni a januári Európa-bajnokságon, ahol még megcélozhatnánk az olimpiai részvételt. További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.