A szinkronúszás lényege három szóban kifejezve: művészien, szépen sportolni

Sorozatunkban utazásra invitáljuk olvasóinkat – a sportágak birodalmába. Túrakalauzunk egy-egy utánpótláskorú sportoló, edző és felnőtt klasszis. Segítségükkel igyekszünk bemutatni, milyen adottságok birtokában érdemes belevágni egy-egy sportágba, no meg azt, hogy mire számíthatnak azok a fiatalok, akik már ki is nézték maguknak valamelyik edzőtermet, pályát vagy uszodát. Ezúttal annak jártunk utána, miért jó a műúszás?

A szinkronúszás vagy hivatalos nevén műúszás több mint egy évszázados múltra tekint vissza, noha kezdetben férfiak űzték és vízi balettnek hívták. A szimpla művészetből sportággá válásban az ausztrál Anette Kellerman bizonyult úttörőnek, aki 1907-ben víz alatti gyakorlatokat mutatott be a New York-i Hippodrome-ban. Habár fürdőruhája nem takarta el teljesen a testét és ezért szeméremsértés miatt letartóztatták, a máshoz szokott közönség körében osztatlan sikert aratott, kislányok tucatjai akartak az első igazi vízi balerinára hasonlítani. Megállíthatatlanul elnőiesedett a sportág. A világon elsőként az 1924-ben rendezett montreali tartományi úszóbajnokságon szerepelt önálló versenyszámként, melyen már kizárólag nők vehettek részt. Olimpiai elismertetése is az Újvilághoz köthető, az 1984-es Los Angeles-i játékokon egyéniben és párosban avattak bajnokot. A magyar duók eddig két alkalommal, 2000-ben (Hámori Zsuzsa, Marschalkó Petra) és 2012-ben (Czékus Eszter, Kiss Szofi) indultak az olimpián – az ötkarikás játékok szinkronúszó trónján amúgy Sydneytől kezdve az oroszok ülnek.

ILLÉS LILLA JÁZMIN, a Belvárosi Honvéd Szinkronúszó Egyesület 15 éves versenyzője, az U15-ös válogatott tagja „Kiskorom óta imádom a vizet. Kezdetben úszóedzésekre jártam, de egy idő után majdnem belefulladtam az unalomba, hogy csak faltól falig kell úszni és ennyi. Na, a szinkronúszástól ezt az egyet nem lehet elvenni: változatosak a gyakorlatok, és laikus szemmel nézve szinte felfoghatatlan, hogy mit viszünk véghez a vízben. Most például gőzerővel készülünk az augusztusi korosztályos világbajnokságra. A Diótörőt fogjuk bemutatni, mindenki kapott egy karaktert és magát a történetet fogjuk kvázi eljátszani a medencében. Egészen részletesen próbáljuk majd visszaadni a színpadi művet, Jelizaveta Sztyepanova szövetségi kapitány el is vitt minket egy balettelőadásra, hogy azonosulni tudjunk a szerepünkkel. Szóval a szinkronúszás egyfajta művészet, amit a legapróbb elemeire bontva lehet elemezni. Remek csapatépítő tréning, elvégre megtanulsz a másikra figyelni. A víz alatt is kommunikálnunk kell a társakkal, érezzük egymás rezdüléseit.”

ELIZAVETA STEPANOVA, ötszörös felnőtt világ- és Európa-bajnok szinkronúszó, a magyar U15-ös válogatott szövetségi kapitánya „Kreativitás. Szépség. Művészi megjelenés. Ezeket fejleszti leginkább a szinkronúszás. Amikor egy kislány úgy dönt, hogy a mi sportágunkat választja, minden bizonnyal az a cél vezérli, hogy bűbájosan jelenjen meg a közönség előtt. A szépségnek ugyanakkor ára van: azt már kevesen látják, mennyi alázatos munka szükséges ahhoz, hogy egy kűrt be tudjunk mutatni. Hiába a hideg víz, ugyanolyan ziláltak vagyunk egy-egy versenyt követően, mintha egy maratonit futottunk volna le a 35 fokos hőségben. A szinkronúszáshoz elengedhetetlen a kitartás, valamint a rugalmasság. De talán mindennél fontosabb a művészi véna, hogy értsük azt, amit éppen csinálunk a medencében. Genetikailag szerintem nagyon sok tehetség várja Magyarországon, hogy felfedezzék, ugyanakkor a művészet iránt mutatott fogékonyság az, ami eldönti, kiből válhat jó szinkronúszó. Abban egyedülálló a sportágunk, hogy szerintem itt kell a legtöbb képességnek egyszerre meglennie ahhoz, hogy valaki igazán sikeres legyen. Oroszországban azt valljuk, hogy a szinkronúszás erős jellemet farag, és szerintem nincsen jobb annál, mint amikor egy lány szépen és határozottan képes megjelenni. Aki ezt a sportot űzi, garantáltan nem szenved önbizalomhiányban.”

DÁVID JANKA, a Római Szinkronúszó SE versenyzője, felnőttválogatott-kerettag „A szinkronúszás a legösszetettebb sportág, amit el lehet képzelni. Tekinthető az úszás, a balett, illetve a gimnasztika együttesének. Én táncoltam kiskoromban, és onnan kötöttem ki végül is a szinkronúszáshoz. Ha valahol, akkor nálunk tényleg közösségi élményben részesülne, aki kacérkodik a gondolattal, hogy a mi sportágunkat válassza. Amíg eljutunk odáig, hogy teljesen egyformán mozgunk – ilyen egyébként nincs, még az oroszok sem képesek rá – addig a legféltettebb titkait is megtudjuk a másiknak. Szerintem ez a legszebb ebben a sportban: sokan vagyunk, de mindenki számít, és ha csak egyvalaki hibázik, már borulhat az egész produkciónk. Annak ajánlanám a szinkronúszást, aki egyrészt vízben szeretne felnőni – érdemes minél korábban, úgy hatévesen elkezdeni –, másrészt pedig egy szoros, baráti közösséghez kíván tartozni. Emellett nem árt persze, ha valaki hajlékony és ért a művészetekhez is.”   További korosztályos hírek SZINKRONÚSZÁSBAN a sportági aloldalunkon.