Tizenhét éves debreceni magasugró a korosztályos európai ranglista harmadik helyén

Jó négy esztendeje került képbe Hodossy-Takács Sámuel a hazai atlétikában azzal, hogy a fedett pályás bajnokságon újonc serdülőként második lett magasugrásban. Azóta jegyzik – stílusosan szólva: egyre magasabban – már külföldön is, s nemrég a Mol Alapítvány által támogatott 17 éves debreceni atléta végképp a korosztályos elitbe „ugrott”, mivel 212 centiméterig jutott, s jelenleg harmadik az európai ranglistán.

„Hogy mennyi volt az első mért eredményem?” – kérdezett vissza az emlékeiben kutatva Hodossy-Takács Sámuel, aki a kért adattal is szolgált: 125 centire volt képes a kezdetekkor. Igaz, akkor még nem is számított magasugrónak, sőt, tulajdonképpen atlétának sem, hiszen belekóstolt jó néhány más sportágba is, mielőtt végképp lehorgonyzott volna a sportok királynője mellett. Úszás, kosárlabda, cselgáncs, ökölvívás is szerepelt a „próbaterületek” között, mígnem követte két nővérét, s maga is az atlétika mellett döntött.

„Kiderült, hogy sem a labdajáték, sem a többi nem az igazi, egyik sem az én világom. Szeretek magamra koncentrálni, az atlétika bizonyult ideális választásnak” – magyarázta, hozzáfűzve, hogy a sportágban másba is belekóstolt, tavaly például kipróbálta a tízpróbát, de úgy fest, hogy a magasugrás lesz az egyetlen versenyszáma. Természetesen tudja, hogy az országos felnőttrekord szabadtéren „ősidők óta” 228 centi, s megfordult már a fejében, hogy odáig neki is el kéne jutnia, sőt, ha lehet, még magasabbra is... „Mi tagadás, jó néhányszor eszembe jutott ez a 228, az bizony már nagyon jó eredmény lenne, s el is érhetem, ha az eddigieknek megfelelően, folyamatosan javulok évről évre, még ha nem is 10–15 centiket, ahogyan eddig. De az edzőmmel, Perényi Gabriellával nem beszélgetünk a felnőttkorról – az még odébb van –, sem a csúcsokról. Úgy gondoljuk mindketten, hogy nem szabad a csúcsokat hajhászni, hanem mindig az adott pillanatban kell a legjobbnak lenni, és ez persze magában hordozza az esetleges rekordokat is... – fejtegette a 188 centis, de még növésben lévő tinédzser, aki realistának tartja magát, szavai pedig arról tanúskodnak, hogy céltudatos is. – Az a fontos, hogy képes legyek elvégezni a szükséges munkát, én akkor versenyzek nyugodtan. Hiszem, hogy a befektetett munka megtérül, és ha lesz egyszer igazán jó felkészülésem, és korban is ott vagyok, akkor kijöhet nagy eredmény is.” Az idei, már „elég nagy” eredménye április végén, a szabadtéri idénynyitó versenyén született: a diákolimpia megyei döntőjén 212 centiméterig jutott, s a nagyszerű egyéni csúcs első helyet ért. „Ezzel pillanatnyilag az európai ranglistán harmadik vagyok, a világban pedig a tizenegyedik a 18 év alattiak között” – tette hozzá Sámuel, aki ebben az esztendőben mindenképpen 210 fölé akart kerülni, ami rögtön az első versenyén sikerült is. A nyár folyamán további javulást vár magától, s ez akár már júliusban sikert hozhat, amikor is 2019-es fő versenyén, a bakui Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon szerepel. És a nagy olimpia? – vetettük fel neki. „Kicsi korom óta gondolkodom rajta, de hát mindenkinek, aki picit is komolyan veszi a sportot, az a célja, hogy olimpiára is eljusson. Nekem Tokió, a 2020-as játékok időpontja még valószínűleg közel van, majd talán Párizs, 2024-ben…” – így a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának diákja, aki most fejezte be a 11. osztályt, vagyis jövőre érettségizik. „Hogy mi lesz a gimi után?  Nincs még konkrét terv, csak homályos elképzelés, az viszont biztos, hogy egyetemre szeretnék menni, továbbtanulni, diplomás emberré válni, s csinálni a sportot, ameddig csak lehet” – mondta Hodossy-Takács Sámuel, aki a Mol Alapítvány támogatását főleg sportfelszerelésre, elsősorban ruházatra, ugrócipőre fordítja. További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.