Szóbirkózás a junior Európa-bajnok Takács Istvánnal

A birkozoszov.hu interjút tett közzé a nemrégiben junior Európa-bajnoki címet szerzett, kadét-vb ezüstérmes Takács Istvánnal (82 kg). A BVSC-Zugló 19 éves versenyzője a Pontevedrában történtekről beszél, de arról is, miért döntött úgy, hogy a labdarúgás helyett a birkózást választja.

A birkózószövetség honlapja nemrégiben közölt interjút a júniusban Pontevedrában junior Európa-bajnoki címet szerzett Takács Istvánnal.

A BVSC-Zugló 19 éves fiatalja élénken ecsetelte, hogy nagyon fáradt volt a spanyolországi megméretés első 82 kg-os versenynapján. − Az első párharcon kikészültem, és azt hittem, ez a tipikus „elsőmeccses” fáradtság, aztán a másodikon is küszködtem, csak az utolsó pillanatban tudtam fordítani az örménnyel szemben. Fontos mozzanat volt, mert amikor megcsináltam, éreztem: ez már jelent valamit. A horvát szerencsére nem okozott sok gondot az elődöntőbe jutásért, ott viszont kellemetlen meglepetés ért… − A német rád rontott, 0−5 után kellemetlen lehetett a helyzet… − Valóban, onnan kellett fordítanom, de hát sikerült. Néhány pillanatra átfutott az agyamon, hogy baj lehet, aztán mondtam magamban, nehogy már ne jussak  döntőbe, ha ennyit küzdöttem érte. Nem vártam ilyen ellenállást a némettől. Sokkal egyszerűbbnek terveztem a mérkőzést, valahogyan úgy, hogy leküldik őt, aztán engem, megcsinálom az akciót, ő nem, de az élet mást tartogatott. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy mindkétszer engem küldtek le, ez pedig kicsit bezavart. – A finálé napja ugyanakkor teljesen más formát hozott tőled. Szétszedted az ukrán Vitalij Andrijovicsot. − Hozzátartozik, hogy jól jött ki a lépés vele szemben. Korábban már birkóztam Andrijoviccsal, nagy meccsen vertem meg 5−2-re, de Pontevedrában adódott egy szituáció, amelyet sikerült jól megoldanom: rögtön odaszorult a karja, megpörgettem egyszer, megemeltem, elmentem 6−0-ra, és akkor éreztem, hogy meglesz. Így is lett, hamar le tudtam zárni a csatát. Ha visszagondolok az Európa-bajnokságra, szinte semmi nem úgy történt, ahogyan elterveztem, például a döntőről is azt hittem, hogy nyögvenyelős lesz, de szerencsére, ott minden sima volt. − Sose tévedj nagyobbat. Az edződ sem lehet veled elégedetlen, és most nem Struhács Györgyre, hanem édesapádra, Takács Ferencre gondolok. Az apa-fiú vagy az edző-tanítvány kapcsolat kerekedik felül ilyenkor? − Ezt jól kezeljük, versenyeken az edző-tanítvány viszony erősebb. − Lehettél volna focista is, ha nem a szőnyeget választod? − Így van, tényleg inkább a foci felé kacsintgattam, mert könnyebbnek gondoltam, szerettem is csinálni, de szerintem a gyerekek többsége futballista akar lenni. − Aztán édesapád „átsegített” a másik oldalra? − Persze, de nem bánom, mert tizenkét éves koromra nagyon megszerettem a birkózást. Három éve ezüstérmes lettem a kadét-világbajnokságon; ez volt az első jele annak, hogy jól döntöttem. − Spanyolországban a dobogóra vártad magad? − Titkon azt reméltem, hogy megnyerem az Európa-bajnokságot. És megtörtént. Nagyon megharcoltam érte. Egyéb korosztályos hírek BIRKÓZÁSBAN a sportági aloldalunkon.