Atlétika: miért több a korosztályos, mint a felnőtt csúcs?

A magyar atlétika utánpótlásának évről évre akadnak kiemelkedő alakjai. 2019-ben is jónéhány korosztályos csúcsot értek el a fiatal sportolók, többen pedig egészen közel kerültek a legjobb magyar eredményekhez. A tapasztalat szerint azonban felnőttkorban már nagyon ritka a rekorddöntés.

Az elmúlt években a magyar utánpótláskorú atléták számos alkalommal megjavították a korosztályos országos rekordokat. Az idei év a csúcsdöntések szempontjából kimagaslónak mondható, hiszen már annak elején, a fedett pályás versenyeken születtek új rekordok. Az ifjúsági mezőnyben Pap Márk 110 gáton, Kőszegi Míra 200 méteren, Szűcs Szabina ötpróbában, a juniorok között Takács Boglárka 60 és 200 méteren érte el korosztálya addigi legjobb eredményét. Szabadtéren folytatódott a jó teljesítmény és az Almási Olivér, Farkas Bence, Bánóczy Árpád, Molnár Attila alkotta svédváltó, Kőszegi Míra (200 m) és Szűcs Szabina (hétpróba) is U18-as rekordot ért el, míg Mátó Sára 400 gáton nemcsak junior-, de egyben U23-as csúcsot is futott. Az U23-asok között továbbá a hármasugró Bajnok Eszter, és a Kéri Bettina, Sorok Klaudia, Csóti Jusztina, Hajdú Lotti összetételű 4x100-as váltó is összehozta az országos legjobbat.

Az utánpótláskorúak kiváló eredményei mellett azonban szembetűnő, hogy amennyivel több a korosztályos magyar csúcsjavítás, annyival kevesebb a felnőttkori. Ebben az évben fedett pályán a javarészt fiatalok alkotta 4x400-as női váltó (Nádházy Evelin, Kőszegi Míra, Molnár Janka, Simon Virág) és Kozák Luca (60 méter gát) lett a valaha volt leggyorsabb magyar a számban, míg szabadban Kovács Andrea 50 km-es gyaloglásban és Krizsán Xénia hétpróbában ért el csúcsot. Annak fényében, hogy a felnőttrekordok sokszor évekig háborítatlanok maradnak, és nagy részük több évtizede még mindig az, így is igazán sikeres évnek mondható az idei.

„Nagyon kevés a felnőtt csúcs, és valóban több a fiatalkori – mondja Lengyák György utánpótlás-szakreferens. – Ebben az is közrejátszik, hogy a mostani gyerekek sokkal fejlettebbek a korábbiaknál. A megváltozott életkörülmények, a jobb életmód meggyorsítja a fiatalok fejlődését, az akceleráció pedig ahhoz vezet, hogy könnyebben és hamarabb lesznek képesek a csúcsokra. Azonban számos példa van rá, hogy előbb-utóbb megtorpannak, mert az izomzatuk nincs felkészítve a nagyobb terhelésre. Arra törekszünk, hogy a jó eredmények felnőttkorban is megmaradjanak, ezért igyekszünk gyógytornászprogrammal felkészíteni a sportolókat a későbbi éveikre, hogy az ízületeik, izomzatuk elbírja a megnövekedett terhet. Ifjúsági korban például a távolugrónak, aki 65 kiló és ugrik 6.50 métert, annak a testsúlyának kétszerese nehezedik az ugró lábára, ez 75 kilónál és 7.50-nél már háromszorost jelent. Ha ifi csúccsal találkozom, nagyon gyakran tapasztalom, hogy akcelerált gyerekről van szó. A lányok talán picit korábban is érnek. Ők 15-17 évesen jó eredményekre képesek, a nőiesedés azonban testsúlygyarapodással is jár sok minden más mellett, és ilyenkor sok esetben visszaesik a teljesítmény.” A szakember nem csak a korai fejlettséget látja a csúcsok hátterében. A fedett pályás eredményeket az is befolyásolja, hogy manapság már sokkal jobb körülmények között, korszerűbb felszerelésekkel tudnak edzeni a fiatalok a téli időszakban. Szabadban még mindig kevés a csúcsközelítés. A legjobb magyar eredmények java a 80-as évekből való. „Abban az időben sokkal többet tartózkodtak a levegőn a fiatalok, jelentősen többet futkároztak, sportoltak maguktól. Nem irányított mozgást végeztek. Másképpen fejlődtek az ízületeik. Mára a telefonnyomkodás miatt elmarad a szabad mozgás” – teszi hozzá Lengyák György. Annak, hogy felnőttkorban egyre kevesebb a csúcsjavítás, a testi adottságok és a környezetváltozás mellett más oka is akad. „Ahogy nőnek a korosztályok, úgy csökken a versenyzői létszám. A juniorbajnokságon van olyan szám, ahol már nincs két futamra való fiatal. Felnőttkorban van a legkevesebb induló. Húsznál jóval kevesebb, talán tíz vagy tizenkét olyan magyar atléta van, aki annyi támogatást kap, hogy a sport mellett ne kell semmi mást csinálnia. A sportolók többsége az iskolai tanulmányok után dolgozni kezd, és alig van munkahely, amelyik tolerálja az élsportot. Két fronton helytállni pedig nem egyszerű, magas szinten sportolni nem lehet kötött munkahely mellett. Így akinek talán lett is volna esélye a csúcs közelébe érni, a megélhetése miatt távolkerül tőle” – zárja le a témát a szakember. További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.