Vadonatúj sorozatunkban olyan korábbi klasszis sportolók mondják el véleményüket a hazai utánpótlásról, akik manapság semmilyen vagy csak csekély szerepet töltenek be annak alakításában. Eheti vendégünk Gódorné Nagy Marianna olimpia bronz- és világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó.
Játékosként négyszer nyert magyar, háromszor osztrák bajnokságot, ezen kívül három ízben (egyszer a Vasassal, kétszer pedig az osztrák Hypoval) emelhette magasra a BEK-győzelemért járó serleget. Kétszáznyolcvanegy mérkőzéssel a női válogatott legtöbbször pályára lépett játékosa, kétségkívül a magyar kézilabdasport egyik nagy legendája.
Gódorné Nagy Marianna nagy örömmel nézte a leányutánpótlás sikereit
Gódorné Nagy Marianna jelenleg a Zala megyei Lentiben a GÓNA SZKKE egyesületét irányítja, ott foglalkozik fiatal kézilabdázókkal, a korosztályos sport élvonalát jelenleg kívülről figyeli, de az ő arcára is mosolyt csalt a leányutánpótlás fergeteges szereplése az elmúlt két nyár világversenyein.
„Szerintem mindenkit, aki a kézilabdában dolgozik vagy kötődik a sportághoz elkápráztattak ezek a kislányok. Öröm volt nézni, ahogyan kitűnő játékkal mosolyogva, aranyosan végigverik a világot. Megmutatták, hogy Magyarországon újabb, elképesztő generáció készül kitörni. Remélem, sikerülni is fog nekik.”
Bár a kézilabda népszerűségére az utóbbi években sem lehetett panasz, a fiatalok sikereinek hatására talán még tovább növekedett a sportág iránt érdeklődő és rajongó gyerekek száma, akik már nemcsak a világsztárok, hanem a még fiatalok vagy az éppen csak felnőtt sportolók között is találhatnak példaképeket.
„Mindenképpen. Ma már a tévén és az interneten keresztül gyakorlatilag mindent lehet követni, így ezeknek a sikereknek is többen a részesei lehettek. Biztos vagyok benne, hogy ez lendített a létszámon, bár ez a térségtől is függ. Budapesten vagy éppen Győr környékén nyilván csak úgy özönlenek a gyerekek a klubokba, nálunk itt Zala megyében kisebb hagyományai vannak a sportágnak, itt nehezebb. De ha a csodás hazai sikerek miatt több gyerek szerette meg a kézilabdát, már megérte.”
A nyári sikerekben oroszlánrészt vállaló fiatal játékosok egyre több szerepet kapnak az NB I-ben. Ugyanakkor az sem jó, ha az utánpótláskorúak túl sok mérkőzést játszanak, mert bizony gyakran már nekik is sűrű a versenynaptáruk. Az egykori klasszis átlövő abban bízik, hogy idővel a felnőttek között is láthatjuk a korosztályos eseményeken már elért sikereket Forrás: MKSZ„A legnagyobb különbségnek azt mondanám, hogy nekünk még messze nem volt ennyi mérkőzésünk. És ha egy fiatal túl van terhelve, túl sok meccset játszik az több szempontból sem jó: részint sérülésveszélyes, ha egyszer három-négy csapatban szerepelnek a gyerekek, de ezt szövetségi részről szerencsére próbálják szabályozni, részint pedig edzeni is kell, hiszen ők mégiscsak fejlődésben lévő játékosok. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy aki NB I-ben kevesebb lehetőséget kap, ne játszhasson kettős játékengedéllyel egy másik csapatban, mert persze a túl kevés játékperc sem kifizetődő. Meg kell találni a helyes dózist.”
A hazai utánpótlás elmúlt éveinek „csúcstermékei” már a felnőttválogatottban, illetve annak környékén szerepelnek, azaz alighanem pályafutásuk legfontosabb szakaszához érkeztek el. Most következhet az átmenet az utánpótláskorból a nagybetűs sportba. Az egykori klasszis átlövőtől azt kérdeztük, mit tanácsol ezeknek a fiataloknak.
„Elsősorban azt, hogy legyenek kitartóak, mert minden mindig biztosan nem fog sikerülni. De mint az élet bármely területén, ha van egy célunk, azért tennünk kell, keményen, munkával érhető csak el. Úgy látom, ha ezek a lányok hisznek magukban, sikerrel járhatnak, és nagyon szép korszakot hozhatnak el a magyar kézilabdában. Talán olyan szépet, mint amilyen az utóbbi időben az utánpótlásban beköszöntött.”
További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.
