UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Vívás

2019-10-26 09:00

A legendás vívó és mester, Kulcsár Győző unokája, Enrico Piatti (17) is négyszeres olimpiai bajnok szeretne lenni

„Szeretnék indulni néhány olimpián. Nagypapit utolérni nagyon nehéz, szinte lehetetlen, mindazonáltal azt tűztem ki magam elé. Négyszer szeretnék felállni az olimpiai dobogó legfelső fokára!” − mondta a honlapunknak adott interjúban a kadét-világbajnok párbajtőrvívó, Enrico Piatti, a 2018-ban elhunyt, négyszeres olimpiai bajnok, mesteredző, Kulcsár Győző unokája.

A Nemzet Sportolója, a párbajtőrvívásban négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző 2018-ban távozott közülünk. A mesteredző unokája, az olaszországi Vercelliben élő, olasz színeket képviselő 17 esztendős Enrico Piatti tavasszal párbajtőrözőként kadét-világbajnoki címet ünnepelhetett Torunban. Minden nyáron Magyarországon készül, tökéletesen beszéli a nyelvet, és nagy becsben tartja nagyapja szellemi örökségét.

Így örült Enrico Piatti a kadét-világbajnoki címének Forrás: FIE
Így örült Enrico Piatti a kadét-világbajnoki címének Forrás: FIE
− Gondolom, nem volt kérdés, hogy te is a páston kötsz ki. − Egyáltalán nem volt biztos. Kiskoromban karatéztam, úsztam és teniszeztem is. Édesanyám, Kulcsár Viktória teniszedző, így eleinte a labdaütögetéssel próbálkoztam. Ráadásul jól is ment, a mai napig lemegyek a pályára, mert szeretem. Persze ki kellett próbálnom a vívást is, kilencéves voltam, amikor először látogattam a terembe. Az biztos volt, hogy a párbajtőrrel próbálkozom, és annyira jól sikerültek a kisebb versenyek, hogy a kezemben maradt a fegyver. − Milyen volt először magadra ölteni a vívóruhát? − Azt sem tudtam, hogyan kell felöltözni. Magamon hagytam az utcai gatyát, arra húztam fel a vívóruhát. Akkor szóltak a mesterek mosolyogva, hogy előbb le kell venni mindent, aztán felhúzni a felszerelést. − Milyen volt a kapcsolatod a nagyapáddal? − Évente három hónapot találkoztunk – leginkább nyaranta. Igazi legendaként tekintettem rá, hihetetlenül nagy tiszteletet éreztem iránta. A legnagyobb mesterként és a legjobb emberként maradt meg az emléke. Bármelyik versenyre megyek, úgy lépek pástra, hogy Kulcsár Győző a nagypapám, aszerint kell viselkednem, teljesítenem. Nagyon fontos volt, hogy büszke legyen rám, és igazi sportemberként alkalmazkodjak az előttem álló feladatokhoz. − Jól sejtem, hogy a tisztelet miatt volt némi távolságtartás a részedről? − Csak a teremben. Azon kívül mindig feloldódtam, hiszen igazi nagyapaként viselkedett. Emberként és vívóként egyaránt sokat köszönhetek neki. − Szoktak hozzá hasonlítani? − Néhány olasz edző igen. Magyarországon – érthető módon – nem veszik ehhez a bátorságot. Papa dolgozott néhány évet Vercelliben, az ő tanítványai szokták emlegetni egy-két megmozdulásom után, de egyelőre nagyon messze vagyok attól, hogy erre méltó legyek. − Az idén egyéniben kadét-világbajnoki címet ünnepeltél Torunban. Ez egy lépés afelé, hogy Kulcsár Győző nyomdokaiba érj. − Lengyelországban éreztem, hogy összejöhet az aranyérem. Már a második asszóm után tudatosult, hogy a szokottnál összeszedettebb, higgadtabb vagyok. A döntőben honfitársammal, Dario Remondinival küzdöttem. Régóta ismerjük egymást, már nyolc éve vagyunk riválisok az olasz viadalokon, de még soha nem kaptam ki tőle. Ennek ellenére úgy mentem az aranycsatára, hogy bármi megtörténhet. Szerencsére nem hibáztam. − Immár elsőéves juniornak mondhatod magad. Mennyire erős a párbajtőrmezőny Olaszországban? − Finoman fogalmazva sem sétagalopp. Átlagosan négyszáz-négyszázötvenen vagyunk a versenyeken. A legutóbbi szezon jól sikerült, így jelen állás szerint benne lehetek a juniorcsapatban, de az még messze van. Az új évadban az a célom, hogy ebben a korosztályban is megmérethessem magam a világversenyeken, és ha már ott vagyok, akkor győzni szeretnék. Ahogyan azt mondani szokás: evés közben jön meg az étvágy… − Ha már itt tartunk: az olasz vagy a magyar konyha híve vagy? − A rántott hús nekem magyarnak számít, mert a nagymamám készíti a legjobbat. Ezen kívül a pizzát is imádom, szóval mondhatni, vegyes! Szeretek főzni, habár még nem vagyok nagy szakács. Az imént említetteken kívül a tészták és a rántotta kiválóan megy már. − Nyugtass meg, hogy nem az a célod, hogy séf legyél. − Szóba sem jöhet. Szeretnék indulni néhány olimpián. Nagypapit utolérni nagyon nehéz, szinte lehetetlen, mindazonáltal azt tűztem ki magam elé. Négyszer szeretnék felállni az olimpiai dobogó legfelső fokára! További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.