A kevesebb néha több – Mexikó lett az U17-es futball-vb meglepetéscsapata
P. K.
Bár a magyar U17-es válogatottnak már két hete, a csoportkörrel befejeződött a brazíliai, korosztályos labdarúgó-világbajnokság, voltak, akik még maradtak egy „kicsit”, és eljutottak a helyi idő szerint csütörtökön sorra kerülő elődöntőig is. Az első párban Mexikó 11-esekkel legyőzte Hollandiát, a második találkozón pedig Brazília 0–2-ről fordított Franciaország ellen.
A brazíliai U17-es labdarúgó-világbajnokságon a nyolc közé négy ország válogatottja jutott be Európából, kettő Dél-Amerikából, egy-egy Ázsiából és a közép-amerikai régióból. A sorsolás folytán, és mert a csoportkörben született néhány meglepő eredmény – ilyen volt, hogy hollandok csak 3. helyen jutottak tovább, az olaszok pedig kikaptak Paraguaytól, így 2. helyen végeztek – a két ág úgy alakult a negyeddöntőben, hogy a felsőre két kontinensbajnok került, Hollandia és Mexikó, viszont csak egy európai válogatott, míg az alsóra négy topfavorit, Franciaország, Spanyolország, Olaszország és a házigazda Brazília.
A csoportkört két vereséggel kezdő, 3. helyen éppen hogy továbbjutó hollandok a nyolc között szétfutották a paraguayiakat, akik képtelenek voltak felvenni az Európa-bajnok tempóját. A hat találattal a vb-góllövőlistáját is vezető Sontje Hansen és társai a széleken rendre a dél-amerikaiak mögé kerültek, és bár sokáig csak egy gól volt a különbség a két csapat között, az utolsó negyedórában még kétszer betaláltak, így 4–1-re győztek a hollandok. A fölényes siker után pedig magabiztosan várhatták a surranópályán közlekedő, a vb-re a CONCACAF-zóna győzeteseként érkezett Mexikót.
Így ünnepelték a mexikóiak a döntőbe jutást Fotó: fifa.com
A mexikóiakról túlzás nélkül elmondható: semmi különöset nem mutattak a vb-n… Gól nélküli döntetlennel kezdtek Paraguay ellen, majd kikaptak az olaszoktól, és csak annak köszönhetően tudtak továbbjutni a csoportharmadikok összevetésében első helyen, hogy az egész világbajnokság leggyengébb csapatát, a Salamon-szigeteket 8–0-ra legyőzték. Ezután a veretlen, de azért nem igazi vb-esélyes Japán ellen jó játékkal, fegyelmezett védekezéssel 2–0-ra nyertek, majd következett a Japánnál valamivel gyengébb, a csoportkörben minden meccsén gólt kapott Dél-Korea, melyet egy szép fejessel 1–0-ra vertek meg (az ázsiaiak a hajrában egyenlíthettek volna, de ők hat méterről nem tudtak a kapuba fejelni).
A negyeddöntőben aztán érvényesült a labdarúgás örök törvénye: a kihagyott holland helyzetek megbosszulták magukat. Az Európa-bajnok három tiszta ziccert sem tudott gólra váltani (volt egy videózás után elvett találatuk is), és bár a 74. percben egy szépen felépített bal oldali akció végén Hollandia megszerezte a vezetést, a mexikóiak egyik legjobbja, a tornán már négy gólnál járó Efraín Álvarez gyönyörű, 25 méteres szabadrúgással egyenlített. Így az egyébként szinte minden statisztikai mutatóban alulmaradt Mexikó 11-esekre mentette a meccset (nincs kétszer 15 perces hosszabbítás, a lefújás után egyből 11-esek következnek). Ebben a műfajban pedig a hollandok felnőttszinten is hagyományosan rosszak (Eb- és két vb-elődöntőt is 11-esekkel buktak el), és most is alulmaradtak. Pedig az első körben, Álvarez hibája után még vezettek, de utána három holland is rontott, utolsóként éppen a meccsen gólt szerző Youri Regeer. Így pedig az első két mérkőzése után még csak egy ponttal álló, az ebben a korosztályban 2005-ben és 2011-ben világbajnok Mexikó lépett elő a torna meglepetéscsapatává azzal, hogy a rendes játékidőket tekintve három győzelemmel (két döntetlen és egy vereség mellett) elverekedte magát a fináléig.
Az alsó ágon különösebb meglepetés nem született, inkább egy-két meccs alakulása volt meglepő. Így például a tavaszi Eb-n egyformán elődöntőig jutott spanyolok és franciák mérkőzésén, melyen 1–0-ra a 9. percben még az ibériaiak vezettek, azután viszont gálaelőadást tartottak a franciák, és 6–1-re győztek. A brazil–olasz csatát a házigazdák végig kézben tartották. A 6. percben Patryck a bal szélről, majd a 40.-ben Joao Peglow a jobb oldalról talált be, és miután az olaszok kihagyták a helyzeteiket, Brazília jutott be az elődöntőbe.
A négy között aztán jött a hideg zuhany a házigazdák számára, a franciák ugyanis a 13. percben már 2–0-ra vezettek. Előbb Arnaud Kalimuendo ugrott ki egy mélységi passzal a védők közül, és talált a kapuba, majd Nahanael Mbuku szólóját nézték végig a brazil védők. Ezt követően viszont nagyon elkényelmesedtek az európaiak. Nem erőltették a támadásokat, a brazilok pedig szép fokozatosan magukra találtak. A 62. és a 76. percben is gólra váltottak egy-egy lecsorgó labdát, aminél a franciák nem tudtak felszabadítani a tizenhatoson belül, pedig megvolt rá a lehetőségük. Ahogy arra is, hogy 2–2 után visszavegyék a vezetést, csakhogy Isaac Lihadji négy méterről, éles szögből, de üres kapura a kapufát találta el. A 89. percben aztán Lázaro a tizenhatos vonala környékéről, a bal oldalról nagy gólt lőtt, amivel 3–2-re Brazília győzött.
A brazilok így 1997, 1999 és 2003 után lehetnek ismét világbajnokok ebben a korosztályban, miután mind a hat eddigi meccsüket megnyerték az idei vb-n (a franciák előtt Chile ellen is hátrányból győztek 3–2-re). Úgy, hogy ha a torna házigazdájának eredetileg kiválasztott Perutól nem veszik el a rendezés jogát, nem is vehettek volna részt az eseményen, mert a tavaszi kontinensbajnokságon nem jutottak a négy közé. Ráadásul legjobbjukat, Reiniert nem is engedte el a vb-re klubja, a Libertadores-kupa döntőjébe jutott Flamengo. A társak a Mexikó elleni, magyar idő szerint 23 órakor kezdődő fináléban nélküle is révbe érhetnek…
