Civilben a pályán: Buzek László a kétméteres fiatalokat hiányolja a hazai röplabdában

Sorozatunkban olyan korábbi klasszis sportolók mondják el véleményüket a hazai sportági utánpótlásról, akik manapság semmilyen vagy csekély szerepet töltenek be annak alakításában. Eheti vendégünk a 266-szoros válogatott, Európa-bajnoki negyedik helyezett röplabdázó, Buzek László.

Vitathatatlanul az egyik, ha nem a legjobb magyar röplabdázónak számított a négy világ- és három Európa-bajnokságot megjárt, 266-szoros válogatott Buzek László. A japánoktól ellesett felugrásos bombaszervák meghonosítója – akit fénykorában a röplabda Puskás Öcsijének becéztek – noha kisebb rálátással bír sportága aktuális helyzetére, véleménye van az utánpótlásról, és nem is rejti véka alá. A 203 centis klasszis szerint a legégetőbb probléma az, hogy a röplabdához kétméteres vagy afeletti játékosok kellenek, akik viszont javarészt más sportágakat választanak. „Érdekes, mert sok gyerek közül válogathatnak az utánpótlásedzők, de valamiért alig sikerül olyan fiatalt találni, aki tényleg a röplabdázásra született. Egyszerűen nem tudok másra gondolni, mint hogy az igazán kiemelkedő fizikai paraméterekkel megáldott gyerekeket elszipkázzák a kézi- és kosárcsapatok. Ennek okát – megmondom őszintén – nem tudom, ezt az illetékeseknek kellene megfejteniük. Ha mégis felelnem kellene valamit, akkor azt mondom: a röplabdában el kell jutni bizonyos szintre, enélkül nem tudod élvezni a játékot. Valószínűleg sokan azelőtt váltanak másik sportágra, hogy megtanulták volna az alapokat. Mindenesetre az biztos, hogy egy-két fiatalt leszámítva nem látok olyat, akiről azt gondolom, hogy nagy játékos válhat belőle.”

Az 1977-ben Európa-bajnoki negyedik helyezett magyar válogatott oszlopos tagja szerint az sem tesz jót a sportágnak, hogy nálunk elképesztő minőségi különbség van a fiúk és a lányok játéka között. „Különösen a fiúk helyzete elkeserítő. 1977-ben még úgy kezelt minket a közvélekedés, hogy csak a negyedik helyet szereztük meg, manapság az is csoda lenne, ha a férfiak eljutnának az Európa-bajnokságra. 2012-ig edzettem a juniorválogatottat, a selejtezőkön sem tűntek ki a srácok. A lányok jóval előbb tartanak, sokkal látványosabban, magasabb színvonalon játszanak. Ezért is lehet, hogy női bajnokikat rendszeresen mutatnak a tévében, míg férfimérkőzéseket nem. Ennek megfelelően a klubok is inkább a lányokra specializálódnak, mivel velük könnyebben lehet hirdetni az egyesületet, illetve a szponzorokat. Óriási a különbség a két szakág megítélése között, de mindkettőben megvan az a 10-20 centiméternyi magasságbéli hátrány a nemzetközi elithez képest, ami rengeteget számít. Magyarországon nagyítóval kell keresni a két méter feletti játékosokat. Akik pedig megvannak, általában külföldi légiósok.” Buzek örülne a legjobban, ha néhány éven belül felfelé ívelő pályára állna az utánpótlás, de mint mondja, arra csekély esélyt lát. „Ma már a tehetségkutatás is megváltozott. Amikor én voltam gyerek, nekem a Jedlik Ányos Gimnáziumban kötelező volt röplabdáznom, ha akartam, ha nem, senkit sem érdekelt. A mai világban sok sportág közül lehet választani, és amennyiben mondjuk az általános iskolában a testnevelő tanár a focit preferálja, akkor azokból a fiatalokból nem lesz röplabdázó. Márpedig sajnos a népszerűséget tekintve a legtöbb labdajáték jobban áll a röplabdánál. Ez ellen tenni kellene valamit, maguktól nem oldódnak meg a problémák. Főleg Budapesten szűnt meg az utánpótlás szervezése, ami óriási gond, hiszen a fővárosban él a legtöbb gyerek, őket kellene valahogy beszippantaniuk az egyesületeknek. De őszintén mondom, kevés esélyt látok a változásra, mert hiába lett a röplabda is tao-sportág, a kézilabdához vagy a kosárlabdához viszonyítva óriási lemaradásban van. Hiába tűnik fel időnként egy-két tehetséges fiú vagy lány, nem néhány játékosra lenne szükség, hanem komplett csapatokra.” További korosztályos hírek RÖPLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.