Borsos Attila: Nem szabad mesterségesen a sztárcsapatokba gyömöszölni a fiatalokat, kell az átmeneti időszak

A magyar csapatokban elvétve szerepelnek a fiatal játékosok a kézilabda Bajnokok Ligájában, de a riválisoknál sem villognak az utánpótláskorúak. A jelenleg televíziós szakértőként dolgozó Borsos Attilával elemezzük, mennyire nehéz betörni az utánpótlásból a legjobbak közé.

A legsikeresebb hazai kézilabdacsapatok legfontosabb célja évről évre a négyes döntőbe jutás, illetve a BL-győzelem. Ilyen körülmények között legfeljebb epizódszerep hárul a nemzetközi szintet még nem feltétlenül megütő, illetve utánpótláskorú játékosokra.

A Győrben a 2019–20-as évadban egyáltalán nem is szerepelt még utánpótláskorú játékos, a Telekom Veszprémben és a Mol-Pick Szegedben viszont igen. A bakonyi alakulatban nemrégiben bombagóllal mutatkozott be az ukrán Motor Zaporizzsja otthonában a 18 éves Ilics Zoran, korábban pedig a Tisza-parti együttesben volt eredményes a szintén 18 esztendős Bajus Brunó. És ezúttal az FTC-ben sem láttunk túl gyakran valóban utánpótláskorúakat. De ez nem a magyar elitcsapatok kritikája, ugyanis a nemzetközi összevetésben is hasonló jelenséget látunk. Akad ugyan egy-egy kimagaslóan szereplő fiatal (2000. január 1. után született játékos), de kevés. A televíziós szakértőként a Bajnokok Ligájával kiemelten foglalkozó, 182-szeres válogatott Borsos Attilával elemeztük, miért is nehéz betörni a legjobbak közé. „Ketté kell bontani a fiúk és a lányok helyzetét. Nem véletlen, hogy a női mezőnyben több a kiemelkedően teljesítő fiatal játékos, hiszen a lányok korábban érnek, és azt is el kell fogadni, hogy a férfiak között nagyobb a konkurencia. A Bajnokok Ligájában nem jellemző a kísérletezés, persze mindig akad egy-egy extra tehetség, de az sem mindegy, hogy a szerepeltetése mennyire találkozik a klub filozófiájával. A másik tény pedig az, hogy a sztárklubok alapvetően nem utánpótlás-játékosokat igazolnak. Részint azért, mert a csapatok nagyon meg akarják tartani a legtehetségesebbeket, részint pedig mivel nagy rizikót jelent fiatalt vásárolni, biztosabb a siker, ha egy sokat látott világsztárt szerződtetnek.” Borsos szerint már csak azért sincs lehetőség próbálgatni a legmagasabb szinten, mert a klubok rendre több fronton szerepelnek, és minden poszton szükségük van két klasszisra.

„Ma már alapelvárás, hogy a csere is versenyképes legyen, hiszen ha a kezdőjátékos megsérül, a fiatal játékos nem jelent hatvanperces megoldást. Meg egyébként is úgy gondolom, hogy nem szabad mesterségesen begyömöszölni az utánpótláskorúakat ezekbe a csapatokba csak azért, mert fiatalok. Könnyen kudarcélmény is érheti őket, ami aztán az egész pályafutásukat kettétörheti. Nehéz azt feldolgozni, hogy valaki a saját korosztályában sztárnak számít, aztán a felnőttek között öt percet játszik, vagy annyit sem. Meg kell hagyni az átmeneti időszakot.” Az átmenetet akár az EHF-kupa jelentheti, amely a hazai női csapatok esetében jól működik, a DVSC-ben és az Érdben is lehetőséget kaptak az utánpótláskorú játékosok. Borsos szerint azonban nem csak rájuk, hanem a kicsit idősebbekre is érdemes odafigyelni. „Az érdi csapatban jelenleg jó pár olyan 22–23 éves játékos szerepel, aki a beérés hátárán van. Ugyanis nem feltétlenül 20–21 esztendős korban kell elérni a csúcsot. Mindig jönnek az új fiatalok, de a kicsit idősebbeknek is türelmet, időt kell adni. Kell a tapasztalat, a pozitív és a negatív egyaránt, a kiélezett mérkőzéseket semmivel sem lehet pótolni. Kitűnő példa erre a Szeged beállója, Bánhidi Bence. Ott van már egy ideje a BL-ben, eddig is nagyon jó volt, de talán mostanra jelenthetjük ki, hogy nemzetközi klasszissá ért, és továbbra is fejlődhet.” További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.