Vívás: Büki Lili a bezártságot nem bírja, de a kikapcsolódást élvezi

„Sokat hisztiztem az egytusos vereségek után, de kezdem kinőni. Régen azért volt példa arra, hogy egy-egy asszó után elvonultam, sírtam, a falat csapkodtam vagy elszakítottam mérgemben a testvezetéket” − mondta honlapunknak a többszörös utánpótlás Európa-bajnoki érmes párbajtőröző, Büki Lili. Portrécikk az OMS-Tata Vívó SE 17 éves sportolójáról.

A tavalyi kadét Európa- és világbajnokságon egyaránt az elődöntőben találkozott a párbajtőrvívó Büki Lili és Muhari Eszter − mindkétszer az ötszörös korosztályos Eb-aranyérmes Muharié lett a győzelem. A lányok a poreci Európa-bajnokság juniorversenyében sem tudták elkerülni egymást: már-már klasszikus módon, ismét a legjobb négy között találkoztak. Csakhogy a Zatika Sportcenterben Lili irányított, és nyert is, végül a második helyen zárt.

„Rengetegszer küzdöttünk egymás ellen, és az esetek kilencven százalékában Eszteré a siker − a legjobbkor kerekedtem fölé, nagyon boldog voltam. A folytatás idegtépő volt: egy tussal kaptam ki a fináléban a cseh Veronika Bieleszovától, majd csapatban, az oroszokkal szemben is ugyanilyen arányban maradtunk alul. Ilyen ez a sport, de talán pont emiatt szeretem: bármikor megtörténhet bármi, nem mindig alakulnak a papírforma szerint a párharcok, tehát gyakorlatilag megunhatatlan. Az egytusos vereségeket azonban egyre jobban kezelem...” − elmélkedik az Tata VSE tizenhét éves sportolója. Ez utóbbi mondatát megragadva jutottunk arra a következtetésre, hogy Lili nem volt mindig nevezhető „jó vesztesnek”: „Sokat hisztiztem ezekben az esetekben, de kezdem kinőni. Régen azért volt példa arra, hogy egy-egy asszó után elvonultam, sírtam, a falat csapkodtam vagy elszakítottam mérgemben a testvezetéket. Horvátországban például megoldottam a helyzetet kis pityergéssel. Függetlenül attól, hogy hajszál híján egyéniben és csapatban is jobb helyen zártunk, elégedett vagyok a történtekkel. Eddig ez pályafutásomban legjobb szezonja (pedig 2019-ben egyéniben Európa- és világbajnoki harmadik helyet, csapatban Eb-aranyat ünnepelhetett − a szerk.), szóval kár, hogy a koronavírus-járvány miatt elhalasztották a Salt Lake City-i korosztályos világbajnokságot.” Az ifjú épp a koronavírusteszt-eredményére vár (a diagnózist természetesen közöljük − a szerk.), hiszen részt vett a budapesti Grand Prix-versenyen, amely után három-három dél-koreai és kínai sportolóban is kimutatták a fertőzést. Az idejét otthon, karanténban tölti: „Nehezen viselem, izgő-mozgó típus vagyok, nem bírom a bezártságot. Székesfehérváron lakunk, a közeli erdőben szoktam futni, emellett az udvaron használom a koordinációs létrát. A bátyámmal tollaslabdázunk, a családdal pedig társasjátékozunk. Ami az online oktatást illeti: jóval több a feladatunk, mint korábban volt. A tanárok úgy vélik, úgysem csinálunk itthon semmit, szóval háromszor annyi feladatot adnak, mint korábban, és ez megterhelő.” A szemünk akár meg is akadhatott azon, hogy Lili Fejér megyében lakik, mégis a tatai egyesület tagja: „Szinte minden sportot kipróbáltam Székesfehérváron: teniszeztem, kézilabdáztam, még kosaraztam is − utóbbin csak egy edzésen vettem részt, de olyan béna voltam, hogy többet nem mentem. A családunk régi barátja, Kovács László javasolta, hogy nézzem meg a vívást, ő ekkor még külföldön edzősködött. Amikor hazajött, Fehérváron nem oktatott, csak Tatán, így én is elkezdtem oda járni. Olyannyira megszerettem a közeget, és az edzőmet, Plásztán Attilát, hogy amikor László Székesfehérvárra ment, már nem tartottam vele. Hálás vagyok a szüleimnek, akik rengeteget segítenek, támogatnak. Hiába a távolság, mindig elvisznek edzésre, a tanulást általában út közben oldom meg. Gyakran van szükségem pihenőre, a jelenlegi helyzet kötelez is rá, úgyhogy egyelőre jót tesz a kikapcsolódás.” További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.