Vízilabda: aranyálmok kapuját őrzi a 15 éves Torkos Tamara

A BVSC-Zugló leány gyermekcsapatának korosztályos válogatott vízilabdakapusát, a 15 éves Torkos Tamarát rátermettsége mellett mentalitása emeli a poszt legnagyobb ígéretei közé.

„Túl melegünk volt” – mondja a BVSC-Zugló leány gyermekcsapatának korosztályos válogatott vízilabdakapusa, Torkos Tamara, amikor arról kezd mesélni, miért nem a többnyire tűző napon űzött tenisz mellett tette le a garast ő, és egy évvel idősebb nővére, egyben klubtársa Tímea. A 15 éves ígéret az ütögetés után nem szeretett volna sportág nélkül maradni, és a medencében hűtötte le magát.

„Nulla úszástudással érkeztünk a BVSC-be nagyjából öt éve. Szerencsénkre elég kevés lány volt az egyesületben, így szükség volt ránk. Én a kapuban találtam meg a helyem. Nem azért, mert ne szeretnék úszni, ott érzem jól magam. Egy jó kapusnak arra van szüksége, hogy ne féljen a labdától, remek reflexei, lábtempója legyen és irányítson. Akkor sem szabad letörnie, ha a csapat vesztésre áll, elvégre ő az utolsó bástya.” Tamara rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal és alázatos, kitartó munkájának köszönhetően hamar a zuglóiak alappillérévé nőtte ki magát. A jelenleg a koronavírus-járvány miatt szünetelő gyermekbajnokságban a péceli lánynak elképesztő mutató vannak. Tizenöt meccsen csupán 61 gólt kapott. Összehasonlításképpen a második legkevesebb kapott góllal rendelkező csapat hálóját 115-ször rezegtették meg az ellenfelek. De nemcsak a korosztályában véd 60 % feletti hatékonysággal, ugyanezt az átlagot produkálja a serdülők között is. Nem csoda, hogy a gyermekgárdát irányító Mészáros Vanda a védekezést emeli ki elsőként, ha a 15 meccséből 14-et megnyerő, listavezető lányairól kérdezik. Tamara meg az egész együttest. „A szép mutatókat a csapatnak is köszönhetem. Például volt, hogy kidobták a könyökömet, azaz enyhe ütésre is nagy fájdalmakat éreztem már. Ezt egyik meccs előtt a többiek tudták, de láthatták is a bemelegítéskor. Ezért mindent megtettek a mérkőzésen, hogy az ellenfél a lehető legkevesebbszer jusson el lövésig. Nálunk két csapatkapitány van. A támadásokat Batizi Emese irányítja, a védekezést én vezénylem. Jól működik a munkamegosztás, mindenki tudja a dolgát. Azonban a kapusnak kellenek kiváló játékosok is. Csapat nélkül, mit kezd a kapus? Védeni tud, de gólt lőni nem.”

A fiatal hálóőrnek azért a maximalizmusa is közrejátszik teljesítményében. A kapuja ötméteres körzetében ellentmondást nem tűrő lány úgy fogalmaz, a gyermekbajnokságban négy bekapott gól után van meghúzva a piros vonal, erősebb ellenfelekkel szemben hat a plafon. Onnantól kezdve minden találat az őrületbe kergeti, és ezt nem is rejti véka alá a medencében. Rátermettségének korosztályos válogatottság lett a jutalma, tavaly – egy évvel fiatalabbként – tagja volt az oroszországi Kirisiben rendezett U15-ös Európa-bajnokságon hetedik helyen zárt nemzeti alakulatnak. A magyar színek kontinensviadalon történő viselése nagy löketet adott a továbbiakhoz. Minden meccsen a győzelemért ugrik vízbe, mentalitása pedig a társakra is átragad. „Vandának már második és harmadik helyei vannak az országos bajnokságban, de az első még hiányzik. Mondtam a lányoknak, hogy ha már minden áldott nap velünk foglalkozik, akkor nyerjünk már neki egy aranyérmet, mert nagyon megérdemli. Meccs előtt buzdítom a társakat, írok nekik, hogy ne féljenek, mindig arra gondoljanak, hogy egymásért tesszük, amit teszünk.”

Hogy összejön-e a bajnoki arany, az még a jövő kérdése. Esély minden korábbinál több van rá. A szövetség a bajnokság folytatásával kapcsolatban legközelebb május 11-ei ülésén hoz döntést. Addig is maradnak az otthoni edzések. Torkoséknál ehhez minden feltétel adott. A lányok a kondigép mellett biciklizéssel, futással tartják formában magukat és persze, teljesítik a klub által rendszeresen küldött edzéstervet. A házi tréningek kiváló hangulatban, olykor humorral fűszerezve zajlanak – a szabadidőben pedig leköti a nővéreket az ötéves kisöccsük pesztrálása. A testvérek a negyedik helyen tanyázó serdülőcsapatban is jól megértik egymást. „Timivel nagyon jó a kapcsolatom, ha veszekszünk is néha, mindig hamar kibékülünk. A medencében is segítjük egymást, ahogyan tudjuk. Mondhatni, egy húron pendülünk.” A budapesti Kolping Katolikus Általános, Gimnázium és Sportgimnázium kilencedikes diákjának a közeli és a távoli jövőt illetően is konkrét elképzelései, vágyai vannak. „Én a 2024-es párizsi olimpián ott szeretnék lenni, ha már benne voltam a felmérő programban” – jegyzi meg viccesen és hozzáteszi, reméli, a pontvadászatnak lesz idén folytatása és a medencében dől el a bajnoki cím sorsa. Ahogyan mondja: „Már csak Vanda aranyérme miatt is.” További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.