Vízilabda: Zantleitner Noémi számára nem a győzelem a legfontosabb a Tatabányában

„Sosem gondolok arra, hányszor kapunk ki, csak az foglalkoztat, mennyit tudok tanulni” – mondja a 16 éves korosztályos válogatott Zantleitner Noémi arról, hogy a fiatal tatabányai vízilabdacsapattal igen kevés sikerélményben van része a női ob I-ben.

Három fronton is meghatározó személyisége a tatabányai női vízilabdának a 16 éves Zantleitner Noémi. A korosztályos válogatott játékos a serdülő-, az ifjúsági és a felnőttcsapatban is alappillérnek számít, utóbbiban azért sem meglepő jelentős szerepvállalása, mert a TVSE-ben zömével utánpótláskorúak állnak rendelkezésre az ob I-ben is.

Az, hogy Noémi a vízilabdában találja meg számításait, nem sokáig volt kérdés. Beleszületett a pólóba. Édesapja, a tatabányai férfiegyüttest irányító, korábbi válogatott Zantleitner Tamás sikerei között négy bajnoki cím és BEK-győzelem is szerepel az Újpesti Dózsával. Nagynénje, a női csapatot vezénylő Zantleitner Krisztina világbajnok. „Másodikos voltam, amikor elkezdtem. Senki nem erőltette a vízilabdát, egyszerűen nekem is megtetszett. Szerencsére az úszás már az elejétől fogva jól ment, és mivel nem voltunk nagy létszámban lányok Tatabányán, sokat is játszottam. Többnyire idősebbek között kaptam lehetőséget, tudtam fejlődni” – mondja Noémi, akinek csak kapusposzton nem kellett helytállnia az évek során. Hogy az ígéretnek bőven akad érzéke a sportághoz, az korán kiderült. A gyors és remekül lövő reménység a félbeszakadt bajnokságokban nem fukarkodott a gólokkal. A jelenleg hatodik helyen álló serdülőgárdában 15 meccsen 62-szer volt eredményes, ez a góllövőlista negyedik pozícióját jelenti. Emellett a játékosok értékrangsorában is az előkelő ötödik helyet foglalja el. Az ötödik ificsapatban 37 találatnál jár, az ob I-ben pedig az egy győzelemmel utolsó előtti, így kilencedik helyen tanyázó alakulatban 17-szer vette be az ellenfél kapuját. A prioritások a lehetőségektől és a körülményektől függően pontvadászatként eltérőek.

„A korosztályos bajnokságokban a legjobb négy között szeretnénk végezni. Ezt tűztük ki célként. Az ob I-ben mások az erőviszonyok. Fiatal csapatunknak elsősorban a tapasztalatszerzés a fontos. Én a 2016-17-es évadtól szerepelek a felnőtt első osztályban. Emlékszem, amikor először játszottam, nagyon fura volt, hogy a legtöbben nagyobbak, erősebbek nálam. Egyébként sem vagyok hatalmas termetű. Aztán szépen lassan belejöttem. Ha élcsapatok az ellenfeleink, akkor nem a győzelmet tekintjük elsődlegesnek, hanem olyan apró célokat igyekszünk megvalósítani, amelyek elősegítik fejlődésünk, mind kollektíven, mind egyénileg. Sosem gondolok arra, hányszor kapunk ki, csak az foglalkoztat, mennyit tudok tanulni.” A korai mélyvíz és a kitartó, alázatos munka gyümölcseként Noémi tavaly meghívást kapott az egy évvel idősebbek válogatottjába. A Varga Tamás és Zantleitner Krisztina vezette 2002-es születésű nemzeti csapat a voloszi U17-es Európa-bajnokságon volt érdekelt. A válogatott, bár elmaradva a várokozásoktól a kilencedik helyen zárt, a lányok tanulságos és értékes napokat töltöttek Görögországban. „Bevallom, az elején nehezen hittem el, hogy sikerülhet kiharcolnom a helyet az idősebbek között. Aztán egyre több esélyt láttam rá, egyre jobban bíztam magamban, nem adtam fel. Ebből a szempontból az is kedvező, hogy nem a legerősebb klubcsapat a miénk a bajnokságokban, hiszen így az előttünk álló, papíron jobb együttesek ellen is többször tudok bizonyítani. Nagyon örültem, hogy összejött a kerettagság, és részt vehettem életem első kontinensbajnokságán. Az eredményünkkel, persze senki nem elégedett, de fontos nemzetközi tapasztalatokat szereztünk, megismerhettük más országok stílusát, szemléletét. Úgy gondolom, egy nyár alatt is rengeteget fejlődtem.”

Hogy a játékos valóban jó úton halad, azt megerősítik azok az újabb válogatott meghívók is, amelyek év elején immáron a 2001-esek összetartásaira szóltak. A koronavírus-járvány miatti versenyszünetben a folytatás egyelőre nemzetközi és hazai téren is bizonytalan, a honi szövetség május 11-ei elnökségi ülésén dönt a bajnokságok sorsáról. Addig is maradnak az otthoni edzések. „Amit szárazföldön el tudok végezni, azt az edzéstervek alapján lelkiismeretesen megcsinálom. Otthon nem kapott nagyobb hangsúlyt a vízilabda a kényszerhelyzet által, hiszen eddig is terítéken volt. Korábban a nővérem, Laura is pólózott, jelenleg a húgom, Helga is tagja a tatabányai csapatnak. Apával sokat beszélgetünk, igyekszem megfogadni a tanácsait. Szerencsére mindenben tud segíteni. Mindig megnézi a meccseim, és ha kell, megdicsér, vagy éppen felhívja a figyelmem a hibáimra. Bízom benne, hogy hamarosan újra visszatérhetünk az uszodába, és játszhatunk. Ennél előrébb nem nagyon szoktam tervezni, ha csak annyit nem, hogy igyekszem tagja maradni az utánpótlás-válogatottnak, és természetesen nekem is a felnőtt nemzeti együttesbe kerülés a célom – de ez még nagyon messze van.” A tatabányai Bárdos László Gimnázium tizenegyedik osztályos diákja, amikor nem sportol, akkor tanul. Őt az érettségi majd jövőre érinti, úgy tervezi, addig biztosan a Komárom-Esztergom megyei egyesületben marad. További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.