Kézilabda: megtérülő kivándorlás – újabb négy fiatal döntött a külföldi karrier mellett

Az elmúlt évek pozitív tapasztalatai alapján ismét négy fiatal kézilabdázó döntött úgy, hogy további fejlődése érdekében külföldre igazol. A sportági szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatóját, Zsiga Gyulát kérdeztük a tendenciáról.

Futballisták és jégkorongozók esetében már megszokott, hogy a legtehetségesebb fiatalok – az előrelépést szem előtt tartva – a külföldi karriert választják, előbbiek általában Nyugat-Európába, utóbbiak pedig a tengerentúlra vagy északra költöznek. Újabban, persze sokkal kisebb számban, a fiúkézilabdázók esetében is megfigyelhető ugyanez. Felvetődik a kérdés, hogy miért, miközben két legjobb hazai klub, a Veszprém és a Szeged évről évre a nemzetközi élvonalban szerepel, Bajnokok Ligája-sikerért küzd. Ezekbe az együttesekbe azonban egyelőre csak a felnőttválogatott vezéregyéniségei férnek be, az éppen berobbanni készülő fiatalok nem. Ráadásul akik a külföldi utat választották, az elmúlt években többségükben sikerrel jártak. Elég, ha Ligetvári Patrik példáját említjük, aki spanyolországi kitérője után immár újra a Veszprém játékosa, de hivatkozhatunk a második számú lengyel csapatban, a Wisla Plockban remeklő Szita Zoltán esetére is.

Az idén nyáron pedig újabb négy ígéret vág bele a nagy kalandba. Olyanok, akik az utánpótlás-válogatottaknak meghatározó szereplői voltak (vagy még mindig azok), és most kell megtenniük a következő lépést ahhoz, hogy felnőjenek az európai elithez. „Előnyös lehet a váltás mind szakmai, mind pedig egzisztenciális szempontból – mondja Zsiga Gyula, aki szeptembertől a szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatójaként dolgozik. – Óriási lökést adhat nekik az új kultúra, az itthonitól eltérő képzési stratégia, és azt se felejtsük el, hogy akár világklasszisokkal játszhatnak egy csapatban.” De kikről is van szó pontosan? BORZAS UROS 21 éves, Toulouse (francia) A vajdasági származású balátlövő végigjárta a hazai ranglétrát: a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémián kezdett, majd a Telekom Veszprém utánpótlásában szerepelt, aztán a Tatabánya együttesében vált élvonalbeli játékossá, s ezzel az együttessel a nemzetközi porondon is bemutatkozott. A Bányász nagyszerű tavaszi EHF-kupa szereplése során hívta fel magára figyelmet, és a francia élvonalban szereplő Toulouse gárdájába szerződött.

MÁTHÉ DOMINIK 21, Elverum (norvég) Az ifjú jobbátlövőt évek óta posztja legnagyobb ígéretének tartják Magyarországon. Nagy László visszavonulásával hatalmas űr keletkezett a balkezes pozícióban, a januári Eb-n pedig – Szitához hasonlóan – bizonyította, hogy bár még van miben fejlődnie, a jövő embere, és lehet számítani rá. Pályafutásában mérföldkő lehet, hogy Balatonfüredről az Elverum együttesébe igazolt a nyáron; a norvégokkal a Bajnokok Ligájában szerepelhet, és mások mellett az olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia szélső, Luc Abalo mellett edződhet. MELNYICSUK VIKTOR 18, Motor Zaporizzsja (ukrán)

Szita után újabb játékos került külföldre a Telekom Veszprém utánpótlásából. A tinédzser irányító tavaly az ifjúsági válogatottal a minden idők legjobb szereplését jelentő ötödik helyen végzett az észak-macedóniai világbajnokságon, szeptembertől pedig egészen új kihívással találkozik. Ahogyan Máthé, ő is a legmagasabb szinten, a Bajnokok Ligájában szerepelhet az ukrán bajnok Zaporizzsja gárdájával. SZÉLES ÁKOS 19, DHfK Leipzig (német) A nyár elején jelentették be, hogy a már korábban is a lipcseiek kötelékébe tartozó, kétkezes jobbátlövő profiszerződést kötött a Bundesligában szereplő DHfK Leipzig együttesével. Az elmúlt évadban az érettségi miatt hazatért fiatal az NB I/B-ben játszott a Budai Farkasok csapatában, onnan került vissza Németországba. Célja, hogy megállja a helyét a pályán, és közben tanulmányait is a lehető legmagasabb szinten folytassa. Továbbá – és ez igazi kuriózum –fiatal magyar játékosokat is mentorálhat a német csapatban.

Az átigazolásokkal kapcsolatban Zsiga Gyula elmondta, hogy akadnak olyan fiatalok is, akik másod- vagy harmadosztályú külföldi bajnokságokba szerződnek, de ők sokkal inkább civil karrierépítés és nyelvtanulás céljából választják ezt az utat. A BL-győztes szakember kitért az itthoniak helyzetére is. „A fiúk később érnek, és éppen abban a fázisban, amikor a legtöbbet kellene játszaniuk. A technikai tudásuk és fizikai képességeik fejlesztése mellett muszáj lenne a megfelelő mentalitást is elsajátítaniuk, de idehaza sokáig nem feltétlenül kapták meg a lehetőséget erre. Pláne, ha külföldi edző irányításával dolgoztak. Most sokkal derűsebbnek látom a helyzetet, mint néhány évvel ezelőtt, hiszen az a tendencia, hogy mind több középmezőnyben szereplő hazai klub szavaz bizalmat a legjobb fiataloknak.” További korosztályos híreink KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.