Labdarúgás: „Csak az öröm el ne vesszen!" – Esterházy Mátyás

Az utóbbi időben gyakrabban szerepelnek a nyilvánosság előtt a labdarúgásban dolgozó játékosügynökök, akik közül idehaza alighanem Esterházy Mátyás neve a legismertebb. Az ő cége, az EM Sports Consulting képviseli ugyanis a valaha volt legértékesebb magyar futballistát, Szoboszlai Dominiket, valamint a szintén válogatott Kalmár Zsoltot, és „mentorál” további jó néhány fiatal ígéretet. Vele beszélgettünk az ügynökségi munkáról, a szülőkkel való kapcsolattartásról, az utánpótlás általános helyzetéről.

Felvetődhet a kérdés, hogyan válik valakiből játékosügynök? Esterházy esetében nagyjából kilenc éve kezdődött a „kaland”. „A korábbi labdarúgó-karrieremnek is köszönhető, hogy erre a területre keveredtem. Először adminisztrációs tevékenységeket végeztem egy hasonló területen működő cégnél, majd onnan nőtte ki magát a mostani vállalkozás. Az évek alatt különféle lehetőségek érkeztek, és azokat igyekeztem megragadni.” Amennyire egyszerűnek hangzik a magyarázat, annál összetettebb maga a munka. „Sokrétű ez a szakma, változatosak a feladatok, amelyeket el kell látnunk az ügynökségben. Nyilván érteni kell a labdarúgáshoz, erény a jó szervezési készség, na meg a magas szintű empátia. Amolyan vezetői-kereskedői állás a miénk, miközben résztevékenységekre oszlik: van, aki csak a scoutinggal, azaz a megfigyeléssel foglalkozik, akad, aki a cég napi ügyeit intézi, én pedig próbálom az egészet koordinálni.” Az EM Sports Consulting nem köti ki, hány éves kort kell elérnie a fiatal játékosnak ahhoz, hogy foglalkozzanak vele, de előfordul, hogy maga a cég jelzi: korainak tartják még az együttműködést.

„A minőségi teljesítmény a legfontosabb, amit kritériumként határozunk meg. Az alapvető stratégiánk az, hogy a saját megfigyelő rendszerünk segítségével egészen fiatalon választjuk ki a megfelelő futballistákat, akiknek komoly karriertervezést kínálunk. Ehhez az úthoz aztán megadunk minden segítséget, tanácsot – magyarázza Esterházy. – Sokszor keresnek fel kilenc-tízéves fiatalok szülei minket, de azt gondolom, az ennyire fiatalok esetében még nem szabad behozni a képbe a sport üzleti oldalát. Nem szabad arról elfeledkezni, hogy a futballt élvezniük kell a gyerekeknek, ezt mindig kell szem előtt tartani. Ilyen korban játékként kell felfogni az egészet, és nem érkezhet nyomás sem a szülők, sem a mi irányunkból. A játékban lelt öröm megtartása persze a továbbiakban is kulcsfontosságú lenne, de sok esetben látom kihalni a tüzet a fiatalok szemében. És onnan sajnos nincs visszaút. Valamennyi korosztály mérkőzéseit követik, ám eltérő szemszögből. „Természetesen fokozottan figyeljük a kiemelt utánpótlás-korosztályokat, más-más aspektusból. Az U19-ből már ritkán szerződtetünk játékosokat, ott csak azokat a futballistákat követjük, akikkel már együtt dolgozunk. Ahogyan lépkednek felfelé a ranglétrán, úgy haladunk velük mi is. A teljesítményüket pedig heti szinten elemezzük.” És hogy mi történik azokkal, akikben ott szunnyad a tehetség, de nincsenek szem előtt, mert „eldugott” csapatban játszanak, amelyhez nem jutnak el a megfigyelők?

„A kiválasztási rendszer általában jól működik, ritkát fordul elő, hogy egy-egy kiemelkedő ígéret kimarad a folyamatból, és nem kerül magasabb szintre. Persze bizonyos szint alatt sajnos mi sem látunk meccseket.” Az ügynökség munkája szakaszosan zajlik, az egyes blokkok hónapokig tartanak. „Minden évben nagyjából fél évig figyeljük a játékosokat, azt követően kezdünk el játékosspecifikusan elmélyedni az elemzésben. Egy-egy korosztályt fél-háromnegyed év alatt ismerünk meg olyan átfogóan, hogy komoly véleményt tudjunk formálni róla.” Az ifjú sportolók fejlődésében a szülőknek is nagy szerepük van, akár pozitív, akár negatív értelemben. A jelenség az ügynöki munka kapcsán is kulcsfontosságú. „A gyerek számára mindig a szülők a legfontosabbak, ebben a viszonyba nem szabad, nem is szeretnénk belenyúlni. Egészséges egyensúlyt kell találni ezen a téren; olyat, amelyben a munkát megfelelően végezzük, és a srácok is jól érzik magukat. Előfordulhat, amikor ezt a balanszot nehéz, vagy nem lehet megtalálni, az ilyen esetekben nem kínálunk együttműködést.” Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan látja a magyar futballutánpótlás helyzetét a játékosügynök, aki hosszú évek tapasztalatával van felvértezve. „A válogatottban akadnak olyan fiatal játékosok, akik nemzetközi szinten is tényezők – ha ezt nézzük, mindenképpen látható az előrelépés az elmúlt évekhez képest. Magyarország azonban soha nem lesz olyan futballnagyhatalom, amelyből korosztályonként öt-hat európai toptehetség nő ki. Úgy vélem, ez nem lehet reális cél, mert a mentalitás mellett is sok a gátló tényező. Mindenesetre meg kell adni a lehetőséget a magyar fiataloknak arra, hogy minél hamarabb bizonyíthassanak a felnőttfutballban. Ezzel emelhetnénk az úgynevezett átlagos játékos szintjét is, ami meggyőződésem szerint a legfontosabb lenne.” További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.