Szívügyek: gyereksikerek, felnőttkudarcok?

Az utóbbi időben több sportágban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a gyermek és ifjú kori sportsikereket felnőtt kori kudarcok követik. Felvetődik a kérdés: lehet-e ennek valamilyen oka az edzések vezetésében?

Prof. Dr. Pavlik Gábor orvos, egyetemi tanár A kérdést a szív-keringési rendszer szempontjából vizsgáljuk, amelynek növekedett a jelentősége az utóbbi évtizedekben. Ennek három okát tudjuk megjelölni: 1. A mozgásszegény életmód leginkább a szív-vérkeringési betegségeken keresztül szedi áldozatait. Hazánkban, mint a modern, civilizált országokban, a mortalitási, halálozási statisztikákban 50 százalék fölött szerepelnek a szív-vérkeringési betegségek, és ebben jelentős szerepe van a mozgásszegény életmódnak. 2. A sportorvosok felismerték, hogy az állóképességi teljesítmény legfőbb behatároló tényezője a szív, egyszerűbben kifejezve:: edzett szív nélkül állóképességi teljesítmény elképzelhetetlen. 3. A sporttevékenység közben bekövetkező halálesetek oka mindig a szív valamilyen zavara. Az edzett szívnek több jól meghatározott jele van: nagyobb a bal kamra izomtömege, gazdagabb a szívizmot ellátó koszorúsér-hálózat, jobb a kamraizomzat ellazuló képessége, tágulékonysága, alacsonyabb a pulzusszám nyugalomban, és alig emelkedik kisebb terhelésre, gazdaságosabb az anyagcseréje. Javul a pumpafunkciója, nagyobb csúcsteljesítményre képes, és az emelkedett teljesítményt hosszabb ideig tudja fenntartani. Kézenfekvő tehát az igény: legyen a sportolónak edzett szíve, hiszen az állóképességre szinte minden sportágban szükség van. Igaz, hogy a labdajátékosok akciói általában inkább gyors, robbanékony események, de a két akció között a regenerációhoz oxigénre, állóképességre van szükség. A sprinterek, erősportolók nem tudnak megfelelő edzésmunkát végezni, ha hamar elfáradnak. Az edzett szív kialakításához azonban célzott, állóképességi edzés szükséges. A szív edzéséhez el kell érnie a maximális teljesítményt, és azt fenn kell tartani, hogy megfelelő edzésingert jelentsen. A szív maximális teljesítményét hozzávetőleg 5 perc alatt tudja elérni, tehát ennél hosszabb terhelések jelentenek valódi ingert a fejlesztésére. Egy ismert definíció szerint állóképességinek tekinthető az edzés, ha minimum 20 perces monoton terhelést jelent a maximális intenzitás 60 (idősebbekben, betegség után), 80 (fiatalabbak, sportolók) százalékával. Tévhit tehát, hogy a labdarúgó, teniszező stb. ne fusson hosszasan, monoton terheléssel, mert az ő ritmusa a mérkőzésen más. A szív edzettségét mindenkinek el kell érni, igaz, nem a mérkőzések között, hanem az alapozó időszakban. További megfigyelések, a nehéz vizsgálati módszerek miatt gyakran állatkísérletek mutatták ki, hogy bizonyos szívtulajdonságok sokkal hatékonyabb fejleszthetők ifjú korban, mint felnőttként. Ez szinte minden szívedzettségi jelre érvényes, a koszorúsér hálózatról egyértelműen azt mutatták ki, hogy csak fiatalokban fejleszthető. Egy életre meghatározó szerepük van tehát a gyermek, serdülő, ifjúsági és fiatal felnőtt korban végzett állóképességi edzéseknek. Félek, hogy ez az elv nem mindig teljesül. Félek, hogy a hirtelen siker reményében előtérbe kerülnek a technikai, taktikai elemek fiatal játékosok esetében is, és a hétvégi siker érdekében feláldozzuk a módszeres, tudatos felkészítést. Félek: ennek következménye, hogy több sportágban gyakran nem jó felnőtt sportolót, hanem jó gyermeksportolót képezünk. Javaslom tehát az állóképességi edzés, a monoton, hosszan tartó edzés minél nagyobb mennyiségben való beiktatását, főleg a fiatal sportolók esetében – természetesen az alapozó időszakban. Ha így történik, biztos, hogy több reményünk lehet felnőtt kori sportsikerekre, nagyobb sikerre számíthatunk a felnőttkori szív-keringési betegségek megelőzésében és a sportolói hirtelen halál elkerülésében.