Rossz időben, jó helyen

Ancsin Kitti és Lakatos Enikő hétfőn érkezett haza Tel-Avivból az U20-as strandröplabda Európa-bajnokságról. A duó a 13. helyen végzett a versenyen. A lányok nem lazsálnak, másfél hét múlva Siófokon rendezik a magyar bajnokság döntőjét: a vetélkedőn a felnőtt és az utánpótlás döntőben is érdekeltek...

Nagy-Pál Tamás Kittivel és Enikővel a BVSC pályán tartott edzés után beszélgettünk. Szakadó esőben találkoztunk a vidám és mosolygós lányokkal. – Milyen volt az edzés ebben a szép őszi időben? Ancsin Kitti: – Már megszoktuk igazából, hogy ilyen időben kell edzenünk. Amikor nagyon rákezdett az eső, egy kicsit leálltunk, de utána folytattuk tovább. – Hogyan éreztétek magatokat Tel-Avivban? A. K.: – Nagyon jól éreztük magunkat, visszamennénk. Amikor a Holt-tengernél voltunk, 44 fokos meleg volt, úgyhogy furcsa volt hazajönni. Lakatos Enikő: – Szerintem is nagyon jó volt, meleg volt, viszont amikor hazaértünk, és megcsapott a hideg, az borzalmas volt. – Mennyire voltatok elégedettek az elért eredménnyel? L. E.: – Lehetett volna szerintem kicsivel jobb is, de ahhoz képest szerint nem rossz, hogy eggyel idősebb korosztállyal versenyeztünk. A. K.: – Mi mindent megtettünk. Sokszor volt rá példa, hogy mi vezettünk nagyon sok ponttal, de a végét elrontottuk. Már az is nagy szám, hogy vezettünk ezek ellen a csapatok ellen, hiszen idősebbek voltak nálunk. – Mivel töltöttétek a meccs nélküli hétvégét Tel-Avivban? L. E.: – Szombaton elmentünk a Holt tengerhez és Jeruzsálembe. Vasárnap edzeni szerettünk volna a lettekkel, de mire reggel felkeltünk eltűnt az összes pálya. Minden eltűnt onnan, nagyon durva volt. Úgyhogy elmentünk vásárolni, na meg napoztunk. – Mennyire fáradtatok el? A. K.: – Az oroszok elleni meccsen nagyon, mert azt délben játszottuk, centerpályán volt, nem volt levegő és iszonyatosan meleg volt, ráadásul aznap két meccsen is pályára léptünk. Ez volt a szerdai nap, szerintem ez volt a leghúzósabb. Csütörtökön is elfáradtunk picit, de akkor annyira már nem. – Mióta foglalkoztok a strandröplabdával? L.E.: – Nagyon kicsi korunk óta, csak ugye amíg kicsik voltunk nem ketten játszottunk, hanem négyen. – Hogyan találtatok egymásra? A.K.: – Csapattársak voltunk néhány évig a BSE-ben . L.E.: – Igen, és már kiskorunkban is indultunk együtt. A.K.: – Aztán tavaly megbeszéltük, hogy együtt indulunk, csak közbe jött egy-egy sérülés. Enikőt meg is műtötték, nekem szerencsére nem volt komoly, de tavaly így nem tudtunk együtt strandröpizni. Úgyhogy az idei év az első, amikor párban vagyunk. Ahhoz képest szerintem elég jók vagyunk. – Teremröplabdát is játszotok? LE.: – Igen, mert strandröpizni nem tudunk, mivel nincs fedett pálya sajnos. Ha lenne akkor bármit megtennénk, hogy ott játszhassunk egész évben. – Hogyan él Magyarország egyik legjobb lány strandröplabdapárosa?  

L.E.: – Teljesen ugyanúgy élünk, mint a többi fiatal, csak nem voltunk annyit bulizni, mert nagyon sokszor reggel 9-kor edzettünk. A.K.: – Igen, összesen egyszer voltunk. – Akkor nem sok idő marad a pihenésre. A.K.: – Hát nem. Minden nap edzünk, és ha van torna, mondjuk magyar bajnokság, akkor azt általában szombaton rendezik, akkor vasárnap pihenünk, hétfőn pedig már edzés van. Sok szabadidőnk nincs, igaz most kaptunk 3 vagy 4 szabadnapot, amikor hazajöttünk Izraelből. Azóta napi két edzésünk van, mert tréningezünk teremben és strandon is. – Hogyan egyeztethető össze az edzés a tanulással? L.E.: – Hát a nyáron összeegyeztethető, mert nem tanulunk . Az iskolai időszakban nehéz, én nagyon sokszor este tanultam, az edzés után. Kilenckor volt vége, és akkor utána álltam még neki tanulni. – A felnőttek között is indultok a magyar bajnokságban, nem túl megterhelő ez? A.K.: – Fárasztó, de sajnos utánpótlásban nincsen elég páros. L.E.: – Igen, ezért ahhoz, hogy fejlődjünk, muszáj felnőttekkel játszanunk. A.K.: – Rengeteg tapasztalatot is szerzünk ezeken a versenyeken. – Kit tartotok a legnagyobb ellenfeleteknek? L.E.: – A Gudman Csilla, Szombathelyi Szandi párost. A.K.: – Velük mindig nagyon-nagyon szoros meccseket játszottunk. Legutóbb, amikor Marcaliban játszottunk, az első meccsen kikaptunk tőlük 2-1-re, ám a döntőben mi nyertünk 2-1-re. Azelőtt viszont egyszer sem tudtuk megverni őket, mindig kikaptunk tőlük. – Hogyan készültök a siófoki döntőkre, ahol nyilván mindkét bajnokságban győzni szeretnétek? L.E.: – Nehéz fölkészülni, mert a teremedzéssel össze kell egyeztetni a strandtréninget. A.K.: – Igen, és mozgásra teljesen más a kettő. Kisebb a pálya, ketten vagyunk, más a labda, más az egész. Így ez a két hét rosszabb lesz, mint az előző két hónap, de hát a röplabda az röplabda, ezt szeretjük. – Melyek a távlati céljaitok a röplabdával, vannak-e merészebb álmaitok? A.K.: – Ki szeretnénk jutni a 2016-os olimpiára. L.E.: – Azért ez elég merész álom. A.K.: – Sokat szeretnénk külföldön játszani, edzőtáborozni és strandröpizni.