Deák-Nagy: nyerőben van

Igazán büszke lehet az elmúlt időszakára Deák-Nagy Marcell, a gödöllőiek 400-as futója. A GEAC junior korú atlétája júliusban az egyik győzelmet szerezte meg a másik után. Itthon is, külföldön is remekelt.

Róth Ferenc A junior országos rekordjából felnőttet ,,csinált”, s nem is csupán századokkal, hanem hat tizeddel javította meg azt, s törte át a 400-asoknál álomhatárnak nevezett negyvenhat másodpercet. A versenyző 45,42-vel, bajnokként ért célba a tallinni korosztályos Európa-bajnokságon. Az augusztus 5-i felnőtt magyar bajnokságot is magabiztosan nyerte meg.  – Mi volt a fontosabb a Gyulain? Az időeredmény, vagy az, hogy legyőzze, de legalább megszorítsa a szám európai menőjét, Kevin Borlée-t? – Vita sem lehet azon, hogy az utóbbi. Olyan atléta ellen versenyezni, mint a belga, mindig élmény, mindig sokra sarkallja az embert. – Figyelhetett is rá, mert a pályabeosztás alapján egészen véletlenül, pontosan az ön előtti pályán futott, tehát szemmel tudta tartani őt. Végig közel is volt hozzá, a lelátóról azonban úgy tűnt, hogy a célegyenesben nem tud újítani. – Ez is igaz, Borlée egyelőre gyorsabb nálam, de mondom, nem is zavart, hogy legyőzött. Az viszont öröm volt, hogy viszonylag szoros második tudtam lenni, csak 56 századdal kaptam ki. Nem hivatkozom arra, hogy a hosszú egyenesben rettentően nagy volt a szembeszél, mert mindenkinek az volt. Jólesett a futás, élveztem a versenyt, meg az egésznek a hangulatát. Jó nap volt, szerettem. – Meg gondolom, elégedett lehet a júliusával is. Felnőtt országos csúcs, s nem is kicsi. Hat tizedet javított az eddigi legjobbján, ráadásul pontosan azon a versenyen, amelyre a csúcsformát kellett hoznia. Tallinnban utolérhetetlen volt. Aki látta azt a ottani futását, az nem mondhat mást, minthogy pazar. – Az a kör a lehető legjobban sikerült. Jól kaptam el a rajtot, könnyű volt a hosszú egyenes, s nem veszítettem a tempómból a célegyenesben sem. Azt hittem nehezebb lesz, de abban a körben minden összejött. – A szegény orosz srác, amikor látta, hogy mennyire elment tőle, kapaszkodott volna, de esélye sem volt semmire, arra meg végképp nem, hogy utolérje önt. – Amikor visszanéztem a futást, én is úgy láttam, hogy biztosan vezetek, nem tud közelebb jönni hozzám. – Legföljebb akkor sikerült ez neki, amikor a dobogón gratulált. Nem vagyok biztos benne, hogy őszinte volt a mosolya... – Ezt megértem, mert nyerni akart, de én is azért voltam ott. – A befutó után rá se nézett az órára. Nem is érdekelte az ideje? – Érdekelt, de akácsak itt, a Puskásban, ott is a helyezés, a győzelem volt a fontos. Az időmet csak akkor tudtam meg, amikor odamentem a többiekhez, akik megkérdezték, láttam-e már az időmet? Nem is baj, a 45,42 külön örömöt jelentett a győzelmen túl is. – Azt kellene most kérdeznem, hogy jön a megérdemelt pihenő, hová megy, mennyit lazít? De nem teszem, mert tudom, nincsen vége a melónak. – Ellenkezőleg, azt is mondhatnám, hogy most jön a neheze. Még akkor is, ha már mögöttünk van Tallinn. Hamarosan elrepülünk Kínába, ahol az Universiadét rendezik. Tartom, hogy a szezon fő versenye a tallinni volt a számomra, de az Universadé, azért mégiscsak Universiadé. Ott is jól kell futni, s csak utána lehet szó pihenésről. – Pontosan ezt akarom kérdezni. Nem hiányzik a lazítás? Nagyon sokat versenyzett az elmúlt öt-hat hétben. – Nem tiltakoznék ellene, de meglepődtem azon, hogy milyen gyorsan elmúlt a fáradtságom az Európa-bajnokság után. Biztosan ezért esett jól a futás a Gyulai-emlékversenyen is. – Ennek a fittségnek két oka lehet. Az egyik, hogy csak 19 éves, oly fiatal, és ilyenkor még tilos panaszkodni. A másik az lehet, hogy az edzője, Benkő Ákos tud valamit, mert úgy készítette fel, hogy éppen Tallinnra hozta a csúcsformát. – Ez lehet az igazság, mert az eszembe sem jut, hogy milyen fáradt vagyok. Edzem, futok, ez a dolgom, ráadásul még boldog is vagyok ettől. – Ha még boldogabbá akarom tenni, akkor azt mondom, előttünk van még a dél-koreai felnőtt vébé is. Azzal mi lesz? – Azt nem tudom, az viszont biztos, hogy egy kényelmes fotelból nézem végig a 400-asok futását, mert Ákos bácsi úgy döntött, hogy azon a versenyen nem indulok. Szeptembertől meg elkezdjük a felkészülést a jövő évi legfontosabb, a lehető legfontosabb versenyre, a londoni olimpiára. Az atlétával készített interjúhoz kapcsolódik, hogy hétvégi felnőtt ob – augusztus 6-7 - első versenynapján a tallinni junior Európa-bajnokság győztese 46,41-es kitűnő idővel szerezte meg a felnőtt bajnoki aranyérmet a 400 méteres síkfutásban.