Kimerült, de erősödött

Hazatért a houstoni egyetemről az első félév után Nguyen Anasztázia. A 20 éves atléta elfáradt, de itthon is folytatja az edzéseket, hogy eljusson a nyári U23-as Európa-bajnokságra. A sprinter honlapunknak beszélt az amerikai edzésmódszerekről és körülményekről, valamint arról is, milyen együtt dolgozni két olimpiai bajnokkal.

K. D. – Milyen újra itthon? – Élvezem. Jó érzés volt hazajönni, a megszokott környezetbe, a saját ágyamban aludni, és itthon edzeni. – Nehéz volt az átállás? – Az időeltolódás nem szokott megviselni, de szerdán elaludtam, fél egykor ébredtem, és rohantam edzésre. – Mi hiányzott legjobban? – Talán a tréningek, az edzőm, Szabó Dezső és a társak. – Mennyire gyötörte a honvágy? – Az utolsó hetekben már nagyon jöttem volna, de próbáltam mindig találni valamilyen programot, amivel lekötöm magam. – Hogy fogadták Houstonban? – Mindenki segítőkész. A campuson az első napokban a felsőbb évesek igazítottak útba, amikor látták, hogy térképpel mászkálok, és a csapattársakhoz is bármikor fordulhatok. – Milyennek értékeli az első szemesztert? – Az első félév az alkalmazkodás időszaka volt. Meg kellett szokni az új edzőt, az edzéstervet, az iskolát, bár azzal sok problémám nem akadt, mert nem voltak nehéz tantárgyaim. Ami az atlétikát illeti: több tréner foglalkozik velünk egyszerre, és az egész csapatra írják a programot. Itthon Dezsővel tíz évnél is régebb óta dolgozunk együtt, elég jól ismeri a természetemet, látja rajtam, hogy mikor kell változtatni. Amerikában nem módosítanak a terveken csak azért, mert rossz napom van. – Jobb csapatban edzeni? – Segítik a fejlődésemet a társak. Itthon egyedül gyakoroltam, de sokkal jobb érzés, hogy vannak mellettem, és segítenek túllépni a hullámvölgyeken. – Az eredményekkel elégedett? – Szerettem volna jobb időket futni. Azt mondják, egy év kell ahhoz, hogy megszokjam az új körülményeket, így remélem, hogy jövőre javulnak az eredmények is. – Mit szokott meg a legnehezebben? – A hosszú résztávos, 300-400 méteres tréningeket, és azt, hogy több napon keresztül csak futóedzésen vettünk részt, mert előtte nekem ilyen nem volt. Többet edzünk, többet erősítünk, utóbbit még a pihenőnapon is teljesíteni kell. Előfordult, hogy egy délután alatt háromnapi edzésmunkát végeztem el. Persze, erősebb is lettem. Az egyik gyakorlatot medicinlabdával végeztük, és én azt hittem, a háromkilós van a kezemben, de kiderült, hogy az ötkilóssal edzettem. – Mennyire fáradt el? – Azt éreztem, hogy nagyon kimerültem. A főedző, Leroy Burrell (olimpiai és világbajnok sprinter – A szerk.) mondta is, hogy látják rajtam a fáradtságot, ezért nem is versenyeztettek az utolsó hetekben, de ugyanúgy edzettem a csapattal. Fájt mindenem a kimerültségtől. Jövőre lehet, hogy kapok hetente plusz egy pihenőnapot. A tréner is kíváncsi arra, hogy a következő szezonban, amikor már velük végzem az alapozást, hogy megy a versenyzés. – Gondolom, a körülményekre nem lehet panasz. – Minden adott a jó szerepléshez. A szabadtéri pálya mellett áll a fedett csarnok, van konditerem, jakuzzi és jégkád is. Jól felszerelt a létesítmény, nem fordulhat elő az, hogy erősítés közben várni kell valamelyik eszközre. – Milyen együtt dolgozni két kiváló, egykori atlétával? – Az edzők is közvetlenek. Burrell aktív, odafigyel mindenkire. A szintén az egyetemen edzősködő Carl Lewis-szal ritkábban találkoztunk, de egyszer meghívta a csapatot a házába kerti partira. – Váltóban is versenyzett. Hogy ment? – Sokat készülünk, bár még fiatal a csapat. Tavaly hatodik volt az egyetemi döntőben, de hárman a diploma után távoztak, így újat kellett építeni. Még össze kell szoknunk, de sokat jelent, hogy bejutottunk az országos egyetemi bajnokságba. – A tavalyi év után ezúttal elkerülték a sérülések? – Nem sérült voltam, inkább fáradt, bár ez a testemen is megmutatkozott. Bajlódtam csonthártya-gyulladással, a hajlítóizmom is érzékeny volt, és a derekamat is éreztem. Ezek a gondok kis pihenés után mind elmúltak. – Kiutazása előtt magyarul köszöntette Burrell. Folytatódtak a nyelvleckék? – Nem, angolul társalogtunk. Bár egyszer előfordult, hogy a súlyt ráejtettem a lábamra, amitől véraláfutás keletkezett. Az edző megkérdezte, hogy hívjuk ezt magyarul. Amikor meghallotta a hosszú szót, elcsodálkozott, és megállapítottuk, hogy az angolja könnyebb. – Volt idő szétnézni Amerikában? – Houstonból autóval lehet kimozdulni, és mivel az nincs, így a legtöbb időt a campuson töltöm. Egy verseny után New Yorkban azért szét tudtunk nézni, tetszett a város. – Nyáron is a houstoni edzésterv alapján készül? – Azt kérték, készüljek az itthoni terv alapján, de legyenek benne elemek az amerikaiból is. Emellett azt tanácsolták, hogy augusztusban pihenjek. – Mik a tervek? – Még nem tudom pontosan a programot. Szeretnék kijutni az U23-as Európa-bajnokságra Tamperébe, de még teljesítenem kell a szintet.

Nguyen Anasztázia a hétvégén részt vett a Budapest Openen is, és a meghívásos versenyen a 100 métert 12,07 másodperces teljesítménnyel megnyerte. Az U23-as Eb kiküldetési szintje 11,85. A Honvéd versenyzője a váltóval 45,27-et futott, ellenfelek nélkül.