A szívvel és az akarattal nem volt gond, de valami mindig visszavetette a csapatot – mondta a junior férfi kézilabda-válogatott edzője a világbajnoki 12. helyezést értékelve.
K. D. Négy győzelemmel és öt vereséggel fejezte be a junior-válogatott a boszniai világbajnokságot. A mieink a nyolcaddöntőben simán kikaptak a később ezüstérmes spanyoloktól, majd a helyosztón legyőzték a csoportgyőztes dánokat, a folytatásban azonban nem bírtak a szlovén és a német együttessel, így végül a 12. helyen végeztek.
– A spanyol ennyivel jobb csapat a mienknél, de a tízgólos vereség után fel tudtunk állni. A dánokból jól felkészültünk, és nem is volt gond a játékkal, amikor pedig holtpont jött volt, valaki mindig továbblendítette az együttest. A következő napra viszont többen gyomorfertőzést kaptak, valószínűleg valamilyen ételtől. Volt olyan, aki infúziót kapott, az éjszakát is kórházba töltötte, mást pedig már az első félidőben le kellett cserélni a szlovének ellen. Az első félidőben így is jól tartottuk magunkat, de buta hibákat követtünk el, és ismét kikaptunk a jó erőkből álló szlovén válogatottól. Az utolsó meccsen a németek ellen már érződött fáradtság, bágyadtan kezdtünk. Szünet után összeszedték magukat a fiúk, védekezést váltottunk, levettük a pályáról a veszélyes balátlövőjüket, és kontrákra építve felzárkóztunk. Az utolsó perc drámaian alakult, emberelőnybe kerültünk, lehoztuk a kapust is, de nem tudtunk egyenlíteni, mert elrontottuk az akciót – foglalta össze a válogatott találkozóit Kopornyik Zsolt másodedző. Hozzátette: korábban 10-11 góllal kaptak ki a németektől, vagyis látható volt, hogy a csapat fejlődött.
A cél a legjobb 16 közé kerülés volt, ezt a 12. hellyel teljesítette a válogatott, amelynek a statisztikai mutatók alapján is a középmezőnyben van a helye. A tréner szerint kiegyenlítődött az élvonal: míg a magyar mellett a szerb, a német és a szlovén csapat is a 9-12. helyért csatázott, az oroszok pedig a csoportból sem jutottak tovább, addig a legjobb nyolcban végzett Svájc, Hollandia vagy Egyiptom.
Kopornyik szerint sokat számított, hogy a mieinknek nem volt elég nemzetközi rutinjuk. A korosztály először szerepelt világversenyen, így nem tudta, hogy bizonyos helyzeteket hogyan kell kezelni. A vb 16 napja alatt több játékos is sokat lépett előre, erősödött mentálisan.
– Összeállt a csapat. Jó szellemű társaság alakult ki, az akarattal, a szívvel nem volt gond, hajtottak egymásért a fiúk, de sérülés és betegség mindig akkor vetett vissza minket, amikor előre tudtunk volna lépni. Hullámzó volt a játékunk, fel tudtunk állni hátrányból is, sikerült fordítani, de kétszer mi adtuk el az előnyt – összegzett a másodedző.
