Műlábbal is újra játszana

Két hónappal a szörnyű győri buszbaleset után kapta meg ideiglenes lábprotézisét Belgrádban a HAT-AGRO UNI Győr női kosárlabdacsapatának volt játékosa, Natasa Kovacsevics. A 19 éves sportoló bal lábát térd alatt kellett amputálni. Natasa napról napra több lépést tud megtenni, és elmondta: újra szeretne kosárlabdázni.

UP-info A delmagyar.hu Natasa Kovacseviccsel készített riportját közöljük. Belgrád nyüzsgő belvárosában, rehabilitációs központban találkoztunk Natasa Kovacseviccsel. A kosárlabdázó bal lábát térd alatt amputálni kellett szeptember elején, miután a győri női sapatot a soproni mérkőzésre szállító autóbusz Kapuvárnál személyautóval ütközött. A balesetben a csapat klubigazgatója és vezetőedzője meghalt, a játékosok közül az akkor alig egy hónapja a Győrben szereplő Natasa sérült meg a legsúlyosabban. A belgrádi rehabilitációs klinika folyosóján sok idős ember ücsörgött kerekes székében. A négyes szoba ajtaján golyóstollal volt olvasható az apartman szó. Az ajtó zárva volt, Vukasin Kovacsevics, a sportoló édesapja nyitotta ki. Néhány percet kellett várnunk, addig az egyágyas szoba berendezését vettük szemügyre. Az ágy melletti szekrényen ezüstkeretes, kis piperetükör pihent, az ágyon távirányító, szemben tévé, a szekrényben női kabát. A földön kosárlabda állt mozdulatlanul. – Minden napunkat a klinikán töltjük, de estére mindig hazamegyünk – magyarázta az apa. A család Belgrád külvárosában, húszemeletes társasház tizenkettedik emeletén lakik. – Sziasztok – hallatszott hirtelen magyarul az ajtóból vidám női hang. Két mankóra támaszkodva érkezett a szobába Natasa Kovacsevics, aki november 8-án kapta meg ideiglenes protézisét. A sportoló kosaras mezben, mosolyogva, minden különösebb erőlködés nélkül ment az ágyához, ahová leült, majd mankóit a lehető legtávolabbra lökte.

Nem ismerem a baleset pontos körülményeit, de ez bármikor bárkivel megtörténhet. Bennem sincs harag a bácsi iránt – mondta Natasa a 69 éves K. Mihályról, aki Ladájával áttért a szemközti sávba, és összeütközött a csapatot szállító busszal.

– Történt, ami történt: én ezt elfogadtam. Két hónapja küzdök azért, hogy meglegyen az első tökéletes lépésem, hogy újra tudjak járni, és normális életet élni – fogalmazott Natasa az elmúlt hetek megpróbáltatásairól. Sportos családba született, a kosárlabda alapjaival anyja ismertette meg, testvére edző. Először röplabdázónak szánták a szülei, de a kosárlabda, amit nyolcévesen kezdett el, jobban tetszett neki. – Nem gondolkodtam soha azon, hány éves koromig szeretnék játszani. Első lépésként annyit akartam elérni, hogy olyan csapatba kerüljek, amely játszik az Euroligában: ezért igazoltam idén nyáron Győrbe. Bár a baleset miatt csak egy hónapot tudtam a csapattal készülni, egyáltalán nem bántam meg, hogy őket választottam. Újra aláírnék hozzájuk – jelentette ki. Ápoló érkezett, hallotta, hogy Natasa interjút ad, és kérdezte, hány csésze kávét hozzon a vendégeknek. A fiatal kosarast, mint megtudtuk, a klinika dolgozói (és a betegei is) a tenyerükön hordozzák, mindenkinek van hozzá kedves szava, mint ahogy ő is szívesen elegyedik beszélgetésbe.. – Turizmust tanulok az egyetemen, első lépésként ezt szeretném befejezni, ebbe fektetem most a legtöbb energiámat. A rehabilitáció után dől el, hogy milyen irányt vesz az életem. Már ezzel az ideiglenes protézissel is napról napra jobban megy a járás, és ha minden jól alakul, teljes értékű játékosként szeretnék visszatérni a pályára. A paralimpia szóba sem jöhet – mondta ellentmondást nem tűrően. A sportoló a gyors felépülésért mindent megtesz. Örök optimizmusa, mint mondta, családi örökség. A klinikai lét és az otthoni alvás között konditerembe jár. Néhány napja a világhálót bejárta a fénykép, amelyen – akkor még lábprotézis nélkül – kosárra dob az edzőteremben. – A testvéremmel együtt mentünk le. Volt labdánk is, és kitaláltuk, hogy versenyzünk kicsit kosárra dobásban. A fényképet ő készítette, és a dobóversenyt is megnyerte. A Győr a címvédő Jekatyerinburg ellen játszotta az első Euroliga-mérkőzését. A klub felhívást tett közzé, hogy a csapat bemutatásakor a nézők dobjanak plüssállatokat a pályára, amelyeket amelyeket aztán a csapat tagjai visznek el Natasának. – Szerdán jönnek, nagyon jólesett ez az akció. Várom őket, és bár kevés helyem van, ahová ki tudom rakni a plüssöket, de megoldom – mosolygott. A győri kosarasok az első meccsüket jelentős különbséggel vesztették el. – A címvédő ellen mindig nagyon nehéz játszani, a történtek miatt nem is volt egy súlycsoportban a két csapat. Az is nagy csoda, hogy egyáltalán ki tudtunk állni ellenük, így a pályán elért eredmény semmiképpen sem tekinthető vereségnek. Annyit üzenek a csapattársaimnak, hogy folytassák a küzdelmet, játszanak szépen, és élvezzék, hogy együtt vannak. A távolból is figyelem őket – mondta Natasa. Nemcsak a világhálón, a valóságban is sokan támogatják Natasát. A minap a klinikáról tartottak hazafelé, éppen beszállt az autóba, és miközben hátradobta a botjait, a kocsi ablakán hetvenes bácsi kopogott be, hangos „Bravó!"-felkiáltással. A lakásához közeli piacon pedig csomagokat cipelő néni haladt el mellettük, de néhány méter után megállt, visszafordult, letette a csomagjait, és átölelte Natasát.