Bobál: Erősebb leszek a sérüléstől

Nemrég honlapunk is beszámolt arról, hogy Bobál Gergely, a Budapest Honvéd 18 éves labdarúgója bokatörést szenvedett. Már szerencsésen túl van a műtéten, otthon lábadozva válaszolt honlapunknak a sérülését, a múltját és persze a jövőjét is firtató kérdésekre.

Nagy-Pál Tamás Bobál Gergely közel két hete volt először kezdő a Budapest Honvéd felnőtt csapatában. Sok öröme nem lehetett a premierben, mert egy támadás végén, miután lövésével a keresztlécet találta telibe a Szigetszentmiklós elleni Ligakupa-találkozón, a földön maradt. Bokatörést szenvedett. Természetesen azonnal le kellett cserélni, két nappal később meg is műtötték. Azóta már jobban van, s nyilatkozott is az Utánpótlássport.hu-nak. – Hogy érzed magad? – Már végre itthon vagyok, úgyhogy jól, pihengetek. Hétfőn levették a gipszet, ma kivették a varratokat, jövő héten pedig kezdem a gyógytornát és már iskolába is járhatok. – Fel tudod idézni, hogyan történt pontosan a sérülés? – Egy szerencsétlen mozdulat következményeként. Gólhelyzetben voltam, nem támasztottam ki jól, és letapadt a bokám. – Egy bokatörés nem éppen kis karcolás. Az orvosok mit mondanak? – Három hónapot kell kihagyom. Ha minden jól megy, február végén, március elején már ismét a pályán lehetek. – Ez megnyugtató, ezek szerint az U19-es Európa-bajnokság itthon sorra kerülő nyolcas döntőjére már harca kész leszel. – Naná! – Szükség is lesz a góljaidra… – Bizony, hiszen nagy terveink vannak! Először is szeretnénk kijutni az U20-as világbajnokságra, amihez a csoport harmadik helyén kell végeznünk. De ez csak a minimális cél, én nagyon szeretnénk elődöntőbe jutni, ott pedig már bármi megtörténhet. Mekkora dolog lenne döntőt játszani!… – De július még messze van! Most borzasztóan kemény három hónap vár rád, ha jól sejtem. – Azért annyira nem. Ami történt, megtörtént, elfogadtam. Szerintem ettől is csak erősebb leszek. – Ez aztán a pozitív hozzáállás! – Muszáj, hiszen egy célom van: minél gyorsabban felépülni, nincs ennél jelenleg fontosabb. Na jó, azért ott van az érettségi is, amire így egy picit több időm lesz tanulni. – Öregszel. Nemrég, amikor még 17 éves is alig voltál, rúgtad a gólokat a Puskás-Suzuki Kupán és az Eb-selejtezőkön. Aztán volt egy kisebb hullámvölgyed, nem? – Igen, valóban. Nem volt könnyű, hiszen az U17-es, U19-es csapatokból rögtön a felnőtt fociban találtam magam. Azért ez egy óriási lépcsőfok. Közben jöttek kisebb sérülések, nem tudtam játszani, majd kicsit kevesebb bizalmat kaptam. Összejött minden, úgyhogy egyelőre nem sikerült maradandót nyújtanom a felnőttek között. De nincs baj, azon dolgozom, hogy változtassak ezen! – Amikor futott a szekér, lőtted a gólkat, sokat lehetett rólad hallani, olvasni, mint a hazai futball egyik legnagyobb reménységéről. Mit gondolsz, sikerült ezt megfelelően feldogoznod? Nem lehetett esetleg ez is része a formahanyatlásnak? – Nem, szerintem jól kezeltem a dolgot. Külön tudtam és tudom is választani egymástól a sportot és a médiát. De el kell fogadni, hogy a két dolog csak együtt működik, a sajtó nélkül nem lennének szurkolók. – Mit gondolsz, mikor leszel stabilan a Honvéd első csapatának játékosa? Hiszen tartósan még nem sikerült helyet szorítani magadnak. – Már tavasszal szeretnék minél több lehetőséget kapni. A sérülésem után újult erővel fogok belevágni a szezonba. Arra kell figyelnem, hogy fejben mindig ott legyek, koncentráljak és persze betartsam az edző utasításait. Tisztában vagyok vele, hogy a képességeim megvannak, már csak az kell, hogy elkerüljenek végre a sérülések és jó formába lendüljek.