Megszólal az Arc

232 válogatottság, 941 gól címeres mezben. Ezek a kézilabdánk klasszikus alakjának, Farkas Ágnesnek az adatai. A Szentgotthárdi KK őt választotta az új női szakosztály arcának. Nem kellett messzire menni érte, ő ugyanis a Vas megyei szövetség elnöke. Hogy mit jelent neki az utánpótlás, azt a mottója is elárulja: a házépítést sem a tetővel kezdik.

reb Az aktív pályafutásának lezártával – ha nem is állandóan – a kézilabda áll az egykori kiválóság, Farkas Ágnes gondolatainak középpontjában. Annyi kapott a sportágtól, hogy szeretne minél többet visszaadni. Jelenleg Vas megyében igyekszik széles utánpótlás-bázist teremteni. Mottó: a házépítést sem a tetővel kezdik. „A Szentgotthárdi KK új női kézilabda-szakosztályának, amely a napokban alakult meg, Farkas Ágnes, a volt világklasszis átlövő, a megyei szövetség elnöke az arca. Az utánpótlás-nevelést fontosnak tartó egyesület azt tervezi, hogy három év alatt felveszi a versenyt a hazai legjobbakkal” – jelent meg a hír minap a Nemzeti Sport Online-on.

Farkas Ági szerepvállalása korántsem újkeletű a régióban, mivel társadalmi munkában jó ideje a Vas megyei szövetség elnöke. Amikor most megkeressük, némileg kiigazítja az információt, egyúttal nagyszabású, utánpótlásbázist teremtő-növelő program részleteibe avatja be honlapunkat. – Kissé szűkszavú és egyoldalú így a hír, bár az tény, hogy a figyelmet felkeltette – mondja mosolygós hangon az olimpiai és vb-ezüstérmes, Európa-bajnok kézilabdázó. – Alapvetően az a cél, hogy minden általános iskolába eljusson a kézilabda, és minél több fiatal ismerkedjen meg a sportággal. A szentgotthárdi az úttörő klub, amely vállalta, hogy suliban is tartanak foglalkozásokat. A férficsapat jelenleg NB II-es, nekik cél lehet hamarosan felvenni a versenyt a legjobbakkal, a nőinek ez távolabbi terv. Ha úgy tetszik, meglehetősen érintetlen területen próbálja népszerűsíteni a sportágat Elnöknő Ági. Vagyis, ez így nem pontos: a kézilabdát ismerik és szeretik a megyében, több helyen is van NB II-s gárda, ám Veszprém és Győr közelsége nagy elszívó erő. Most az utánpótlás-bázist próbálják növelni azzal, hogy már hat éves kortól és a szivacskézilabdával megjelenne a sportág a sulikban. Edzők is tartanának órákat, de az üdvös az lenne, ha megfelelő sportági képzettséggel maguk a testnevelők adnák át a tudást, elsősorban a játék szeretetét. A megyének sok alkalmas létesítménye van... – Ha nem is szabvány, BL-meccsek rendezésére is alkalmas pályák, de olyanok vannak, amelyekben gyerekekkel okvetlenül lehet foglalkozni. A szakemberekkel is akadnak gondok, de a szövetség videóanyagokkal, illetve edzés- és programlátogatásokkal részben megoldja a továbbképzést. Az első és legfontosabb cél, hogy a gyerekek mozogjanak, mert ez az egészséges élet elengedhetetlen része, persze fegyelmet is tanulnak. És egyben növelik az élsport merítési lehetőségeit.

Nyilván minden edző szeretné, hogy a tanítványa előtt-utóbb válogatott legyen. Hogy aztán sikerül-e a térségben tartani a tehetségeket, az már más lapra tartozik. Igaz, a korábbi klasszis átlövő úgy látja, egyelőre a ház alapjait kell lerakni, a tetővel ráérnek később foglalkozni. Innen pattanunk át a sportág még nagyobb területére. Például az akadémiai képzésre. – Nem vagyok az akadémiák ellen, mert persze nagyon jó, ha a fiatalok kiváló körülmények között, a kézilabdára összepontosítva készülhetnek. Viszont külföldi példák is bizonyítják, hogy nem feltétlenül egészséges kiragadni a gyerekeket a családi környezetből. Ettől persze még működhet jól a rendszer Magyarországon. Szerintem azonban sokkal célravezetőbb lenne, ha a piramist nem a tetején kezdenénk építeni. A legfontosabb az volna, ha a kormányzati és mindenféle támogatást arra fordítanák, hogy mindenhol megfelelő létesítményben és körülmények között tudjanak sportolni a fiatalok. Hogy – mobilszolgáltató kifejezéssel élve – országos legyen a lefedettség. Farkas itt feleleveníti a nyolcvanas éveket, amikor gyermekéveinek színhelye, Budapest elöl járt a példával (szerinte most már ott is mostohább a helyzet). – Az iskolában is játszottunk, aztán mentem az egyesületbe, ahová a testnevelőtanár is kötődött, majd szépen sorban, egyre feljebb. Ma nincs meg ez az átmenet. Megszűnt az akkoriban seprűelméletnek nevezett elgondolás, hogy a gyerekeket mintha seprűvel vinnék tovább a lépcsőfokokon. Pedig ma is szükség van arra, hogy a nevelőedző megfogja a gyerek kezét, és azt mondja: gyere, csináljuk! Utána már a kicsik is elköteleződnek, de odáig el kell jutni. Az akadémiák a legjobbakat szedik össze, viszont kellenek a bázisok is, ahonnan a legjobbak kinőnek. Külön kéri, hogy írjam meg: ahhoz, hogy a megyében indított programjuk sikeres legyen, és országosan is hasonló valósuljon meg, a szövetségnek is rá kell bólintania, és segítenie kell. Támogatni, hogy a helyiek érezzék, jó úton járnak. Szerinte ahhoz, hogy minden korosztályban eredményes generációk nőjenek fel, hogy sikeres felnőtt-válogatottunk legyen, hogy felbukkanjanak a jövő Farkas Ágnesei, meg kell erősíteni a ma kissé foghíjas alapokat. A válogatottban 232-szer szerepelt, összesen 941 gólt dobott – talán mostani szavaival sem lőtt mellé. Névjegy: Farkas Ágnes Született: 1973. április 21., Budapest Klubjai: Építők SC (1981-1992), Spartacus (1992-1993), FTC (1993-1996), Dortmund (1996-1997), Koprivnica (1997-1999), Dunaferr (1999-2000), FTC (2000-2003), Aalborg (2003-2005). Legjobb eredményei: Olimpiai ezüstérem (2000), világbajnoki ezüstérmes (1995, 2003), Európa-bajnok (2000), Eb-bronzérmes (1998). Ötszörös magyar bajnok, kétszeres horvát bajnok, német kupagyőztes, világválogatott, kétszeres Eb-gólkirálynő.