Tanárok a vébén

A német lány U17-es válogatott tagjai nem hivatkozhatnak az iskolában arra, hogy "nem készültem, mert világbajnokságon jártam". A keretet minden edzőtáborba és tornára elkíséri két tanár, akik tanítják nekik az előírt anyagot. A program eddig tökéletesen működött, a vb-n azonban talán visszafelé sült el.

Nagy-Pál Tamás Véget ért a csoportkör a Costa Ricán zajló U17-es világbajnokságon, mely során máris szenzáció történt: Németország mindössze egy pontot gyűjtve, az utolsó helyen búcsúzott a B csoportból. Pedig honlapunknak a magyar U17-es gárda kapitánya, Lévay Andrea a minap azt nyilatkozta, hogy a döntőbe várja a germánokat. De nem csak ő volt így ezzel. Talán senkinek nem kell bemutatni, mekkora hagyományokkal rendelkezik a női labdarúgás (is) az országban. Könnyen lehet azonban, hogy a németek búcsúja nem is akkora meglepetés. A csapatvezetők ugyanis olyasféle forradalomba kezdtek, ami a jelek szerint balul sült el: a lányok a torna ideje alatt is folytatták középiskolai tanulmányaikat. És ez halálosan komoly. A stábbal tartott ugyanis két tanár. Sarah Reinl és Sinja Melchinger – a mérkőzésnapokat leszámítva – órákat tartottak a fiataloknak. Azért nem arra kell gondolni, hogy hosszasan iskolapadban ült a csapat, mindössze napi hatvan perces foglalkozáson kellett részt vennie. Nem most kezdték el ezt a programot, a felkészülés és a selejtezők során sem maradhatott ki a tanulás. „Mielőtt edzőtáborba vonulunk, a játékosok beszélnek a tanáraikkal, és összeállítják nekünk, mi mindennell kellene foglalkoznunk" – mondta Reinl. – A tanórákat persze nem úgy kell elképzelni, mint az iskolákban. A lányok különböző intézményekbe járnak, más szinten vannak, ráadásul tartományonként eltérő az oktatás struktúrája.” A tanárok és a játékosok éppen ezért közös megegyezés alapján döntik el, hogy mivel foglalkozzanak. A dolgot elbliccelni pedig nem lehet.

A lányokat ugyanis nagyon komolyan számon kérik, a hotelek aulájában szoktak vizsgázni a tanultakból. „Az iskolák megbíznak bennünk, így megengedik, hogy a velünk letett vizsgák egyenértékűek legyenek az övéikkel, vagyis normális osztályzatot kapnak rá. Persze, néha vannak kitételek. Néhány tanár pluszfeladatot ad diákjának, és csak azzal együtt fogadja el a mi jegyeinket.” A lányok elfogadják a helyzetet. (Mernének mást mondani?!) „Remek lehetőség – mondta Saskia Matheis. – Szerintem tökéletesen össze lehet egyeztetni a sporttal. Az iskolám igazgatója is teljes mellszélességgel támogatja.” A gyakorlat azonban most mégis azt mutatja, hogy talán csöppet túlzásba vitték a dolgot. Mert maga az ötlet kitűnő, a fiatal élsportolók valóban keményen küzdenek azzal szerte a világon, hogy tartsák a lépést tanulásban kortársaikkal. A világbajnokság azonban más tészta. A Costa Ricába a végső győzelemre is esélyesként utazó német alakulat csúnyán leszerepelt. Mindössze egyetlen pontot szerzett a csoportkörben, Kanada ellen, Dél-Koreától és Ghánától kikapott – különösebben utóbbi számít szenzációnak. (Az ázsiaiaktól a torna legjobb mérkőzésén, háromgólos előnyről kaptak ki 4-3-ra.) Nehéz másra gondolni, minthogy fejben nem voltak teljesen rendben. Könnyen elképzelhető, hogy a tanulás zavarta meg őket. A világverseny száz százalékos koncentrációt igényel, nem szokás elvonni a fiatalok figyelmét. Ez persze csak elmélet, de nem lennénk meglepve, ha a szövetség a tanuló programját ezentúl szüneteltetné a világversenyek idejére. A tornán egyébként már a negyeddöntők következnek. Venezuela Kanadával, Ghána Olaszországgal, Japán Mexikóval, Nigéria pedig Spanyolországgal találkozik a legjobb nyolc között.