Lesz ebből arany rúd?

A magyarokban lenne vagányság és ügyesség a rúdugráshoz, ám a feltételek silányak, s kevés a gyerek és az edző is. Olimpiai bajnok tanítványt nevelő orosz mesterrel, Borisz Volkovval tennék újra sikeressé a szakágat. A háttérről Szabó Dezső szakreferens ad képet.

reb Rossz az infrastruktúra, alig van edző és gyerek – nagyon nehéz helyzetben lévő szakágnak próbál segíteni Borisz Volkov. A rúdugrás orosz mestere, aki többek között az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Makszim Taraszov edzője is volt, novemberben érkezett hazánkba, Kínából. Vezetésével hivatalosan is elindult az országos rúdugróprogram. De mielőtt ennyire előre szaladnánk, egyik segítője, az ugrószakági referens Szabó Dezső (a másik Skoumal Péter) segítségével bemutatjuk, hol is tart a magyar rúdugrás.

Szomorúan summázhatjuk: a múlt sokkal fényesebb, mint a jelen. Olyan nagy alakjai voltak a sportágnak, mint a junior-világbajnok Bagyula István, aki 1991-ben csaknem legyőzte a sportág királyát, Szergej Bubkát), az 1999-ben vb-első Szabó Zsuzsanna vagy a 2000-ben junior vb-győztes Szabó Fanni. Azonban ma már nagyon kevesen űzik. A legkisebbektől a felnőttekig kevesebb mint százan. A feltételek sem adottak. Csakhogy tiszta legyen: a minőségi, férfiaknak szükséges rudak 100-200 ezer forintba kerülnek, a szivacs pedig akár hét-nyolcmillióba. Az ideálistól még akkor is nagyon messze vannak, ha a szövetség nemrég másfél millióért kilenc rudat tudott vásárolni. Gond továbbá, hogy kikopott a tudásbázis, egyre kevesebb edző adja fejét a rúdugrásra, „ellenben” sokan hagytak fel a pályával. Rengeteget elárul a helyzetéről, hogy amikor Szabó Dezső szakági referenst kérdezem, hol lehet ma rúdugrást találni, nehezen sorol néhány helyszínt. Budapest, Debrecen, Gödöllő, két éve már Békéscsaba is... – Pedig a gyerekek érdeklődnének, ugranának, de hát ha nincs hol és nincs mivel… – kezd bele a szomorú helyzetjelentésbe. – Centrumok szűntek meg, az edzők is kivonulnak. Akadt olyan, aki nem tudott megélni belőle, és golfedzőnek állt. Nagyon nehéz szakma ez, rendkívül összetett. Azt mondom, közelebb áll a tornához, mint az atlétikához. Nekifutni, fellendülni, magasan átfordulni – rettentően bonyolult, nagy ügyességet igénylő mozdulatsor. Nem véletlen, hogy sok nő a tornából érkezik.

Pedig úgy érzi, a magyaroknak lenne keresnivalójuk a mezőnyben, mert megvan bennük szükséges vagányság és ügyesség. Noha  magyar iskoláról nem beszélhetünk (általában a franciát vagy az oroszt követik), vannak jelentős eredmények. Talán ezek együttesen is közrejátszottak abban, hogy az ugrószámokra, azon belül is a rúdugrásra kezdtek kiemelten figyelni. Amikor Spiriev Attila szakmai igazgató lett a szövetségben, felmerült a kérdés: melyek azok a szakágak, amelyekben a dobószámok mellett versenyképesek lehetünk a világbajnokságon? Mert Szabó szerint a kontinensviadalokon még a sprinterek is odaérhetnek, de ugyanannyi világviszonylatban már kevés. Így döntöttek a rúdugrás mellett (is). És ekkor került szóba Borisz Volkov neve. Az ősz mester korábban már dolgozott Magyarországon: egész pontosan öt évig az UTE-ban edzett Makszim Taraszovval. Kezdetben arra gondoltak, meghívják, tartson néhány előadást. Majd felmerült, hogy itt maradhatna néhány hétig. Aztán kiderült, a Kínában dolgozó edzőlegenda szívesen vállalna munkát Magyarországon, így novemberben megérkezett, és azóta is aktívan tevékenykedik. Bár az országos rúdugróprogram a békéscsabai látogatással hivatalosan csak a múlt hét végén kezdődött meg, Volkov  már tél óta járja az országot, és felméri a helyzetet. A cél, hogy az orosz rúdugróiskola mintájára minden részletre kiterjedően (kiszemelés, beiskolázás, technikaoktatás, edzés és versenyzés) új alapokra helyezzék a versenyszámot. Kíváncsi voltam, a hazai kollégák hogyan fogadták Taraszov egykori edzőjét.

– Néhány idősebb szakembernek megvan a saját látásmódja, és talán nehezen fogad be új nézőpontot. De hát olimpiai bajnok tanítvánnyal bíró trénerről beszélünk, aki az orosz rúdugróiskola egyik legjelesebb képviselője! Szerintem aki komolyan gondolja a szakmát, az igenis figyel és próbál tanulni. Egyébként a többség nyitott, kíváncsi Volkov tanácsaira. A gyerekek pedig kimondottan lelkesek. Először a Honvédba érkezett edzésre. A versenyzők érezhetően sokkal jobban odafigyeltek, próbáltak mindent még tökéletesebben végrehajtani. Az ilyen plusz is sokat számít. Szabó azt mondja, eddig azt hitte magáról, türelmes ember, de Volkov az igazi etalon. Mindent nagyon gondosan, figyelmesen magyaráz. Ráadásul tudja, a jövőnek dolgoznak, ezért semmit sem sietett. Sebaj, ha az aktuális verseny nem úgy sikerül, majd egy év múlva lesz látszatja a befektetett energiának. Igyekeznek az alapoktól megtanítani a helyes technikát, a valamivel idősebb fiatalokén pedig javítani, csiszolni. A szakreferens szerint két-három év múlva lehet eredménye a most elkezdett szisztematikus munkának. A szakmai igazgató, Spiriev úgy jósolja, 2020-ban már indulhat magyar rúdugró az olimpián. Magasra tették a lécet. Sikerül átvinni? Lesz valaha arany rudunk?   Főoldali fotó: hir24.hu