Matyi, a Barça és a Real – a papa kitálal

Magyar tehetség kerül Barcelonába. Az elismerés közös öröme helyett furábbnál furább dolgok jelennek meg az átigazolásáról. Szerencsére, Tajti Mátyás függetleníteni tudja magát a külső tényezőktől. Az édesapja viszont nehezebben. Nekünk őszintén vallott minderről.

Nagy-Pál Tamás A Puskás Akadémia tehetsége, Tajti Mátyás nyártól a Barcelona játékosa lesz. Ez a hír tartja lázban napok óta a honi sajtót. És persze a körülmények, hiszen a Real Madrid is szerette volna a nemsokára tizenhat éves középpályást. Rengeteg pletyka röppent fel döntésének körülményével, a Puskás-Suzuki Kupa alatt szenvedett betegségével és a fináléban a meze alatt viselt, Barcelonás pólóval kapcsolatban. Édesapjával, a Puskás Akadémia szakmai vezetőjével, Tajti Józseffel öntöttünk tiszta vizet a pohárba.

Tajti Mátyás 1998-ban született Biatorbágyon. Korán feltűnt tehetsége, de a családi hagyományok miatt egyébként sem volt kérdés, hogy labdarúgó lesz. A helyi egyesületben kezdte, aztán megfordult a Ferencvárosban, mígnem végül Felcsúton kötött ki. Júniusban lesz csak tizenhat éves, de a bajnokságot utcahosszal vezető U17-es gárda alapembere.

– Matyival vettem fel először a kapcsolatot, facebookon. Udvariasan elhárított, mondván, hogy ő most csak a focival szeretne foglalkozni. Nehezen viseli az elmúlt napokban kapott médiafigyelmet? – Ellenkezőleg. Egyszerűen így beszéltük meg. Irigylem is Matyit, mert őt nem foglalkoztatja a sajtó. Sokkal könnyebben kezeli, mint én. Engem bántanak a negatív megnyilvánulások. Neki sikerült függetlenítenie magát, és csak a focival foglalkozik. Ennek így is kell lennie, mert ő még messze nem sztár, csak tehetséges fiú. És végképp nem celeb. – De ha igaz, nyártól a világ leghíresebb akadémiájának lakosa. – Valóban. Hároméves szerződést kötünk a katalánokkal. – Pedig a Real is szerette volna megszerezni Matyit. Miért döntöttek így? – A legfőbb ok az volt, hogy a katalánok vették észre először. Aztán megfogta Matyit a közeg, ami a La Masíán fogadta. Barcelonában mindent megtettek azért, hogy a gyerek jól érezze magát. Minden egyes nap folyamatosan foglalkoztak vele, érezte a törődést. Egyszerűen megfogta a lelkét. A képzés egyébként mind a két helyen kitűnő, a környezet volt a döntő szempont. – Ön is ott volt a próbajátékokon? – Igen. – Meséljen! – Érdekes volt mindkettő. A kétszer egy hét alatt olyan gyakorlattal nem találkoztunk, amit ne ismertünk volna. Viszont teljesen máshogy végezték. A mentalitásban és az ebből fakadó sebességben volt hatalmas a különbség. – Meg, gondolom, a körülményekben. – Nem voltak jobbak, mint nálunk. Sőt! A Barca csapatai U16-ig csak műfüvön edzenek, és Madridban is rossz minőségű, elhasznált pályát használnak bizonyos korig. – Akkor tényleg csak ennyi? A mentalitás? – Én úgy látom. – És nálunk ez miért nincs meg? – Folyamatosan erre keresem a választ. Vajon mi, edzők vagyunk a hibásak, vagy a környezet, a társadalom? Nem tudom. Pedig, ha rájönnénk végre, el is kezdhetnénk felzárkózni. – Matyi mentalitása is ilyen? – Nem, éppen ezért tudott kiemelkedni a közegből. Van benne kellő bátorság, kezdeményezőkészség. És munkamánia. – Melyek még a kvalitásai?

– Erről inkább nem beszélnék, mert elsősorban apaként nézek rá, és nem akarok elfogult kijelentéseket tenni. – Miből kaphat még többet Barcelonában, mint Felcsúton? – Szemléletben. Ez éppen elég. Mi még csak most próbáljuk eltüntetni ezt a különbséget. Ott már régóta hatalmas sebességgel fociznak. Ha sikerül felvennie a ritmust, akkor lesz esélye Európa élvonalába kerülni. De ehhez váltani kell. Az itthoni közeg nem alkalmas arra, hogy elérje azt a szintet. – Ki hozta meg ezt a nehéz a döntést? – Nagyon sokat beszélgettünk. Puhatoltam, hogyan gondolkozik erről az egészről. Vélemények ütköztek, meghallgattuk egymást. De a végső szót ő mondta ki. – És az akadémián hogyan fogadták, hogy nem Madridban folytatja? – Jól. Óriási dolog ez nekünk. A Puskás ezzel bekerült a nemzetközi körforgásba. De még a Realban is elfogadták, akármi is jelent meg a sajtóban. Az edző írt is nekem e-mailt, amikor megtudta. Nagyon sajnálta, hogy nem náluk folytatja Matyi, de sok sikert kívánt, mert mindenkinek oda kell mennie, ahol igazán jól érzi magát. – Akkor a mez alá felvett Barcás póló miatt sem haragudott? – Nem volt miért. – Nem volt póló? – Nem fogok hazudni magának, volt. De a történetet másképp tálalták. Matyit megtalálták páran, hogy biztosan azért nem játszik a tornán, mert figyelni fogja a Real, és tele a gatyája. Megbetegedett, erre gyávának titulálták. Pedig akkor már eldöntöttük, hogy Barcelonába megy. Emiatt pipa lett és fölírta a pólójára, hogy hajrá Puskás és Barcelona. Fel is vette a meze alá, de senkinek nem mutatta meg. Senki nem látta. Senkit nem provokált. A madridi játékosok meccs után pacsiztak vele. – Mégis honnan tudunk róla? – Az újságíró, aki nem éppen jóakarónk, látta az öltözőfolyosón. Ezek azok a negatív gesztusok, amiket én, vele ellentétben, nehezebben viselek. – Nyártól Matyinak már nem kell foglalkoznia a rosszakarókkal. Egyedül megy ki? – Teljesen. De nincs benne félelem. – A mentalitása miatt? – Amiatt is. De még inkább, mert a szívére hallgatott. Tizenhat évesen csak olyan helyen tud saját lábra állni az ember, ahol szívesen van. Máshol nagyon nehéz végigcsinálni. Szerető családban nőtt fel, és most teljesen megváltozik az élete. Ezért kellett neki meghoznia a végső döntést.