Egy hónap alatt két világverseny fiúknak, két érem, csupán egyetlen elvesztett mérkőzés. Utánpótlásunk legjobbjai csodás nyarat zártak, az eredményeik a magyar vízilabda jövőjére nézve is biztatóak.
Pusztai Viola Pólós U-csapataink remekül szerepeltek a világversenyeken. A sort az U18-as fiúválogatott nyitotta, amely megnyerte az isztambuli világbajnokságot. A fiúkat stílszerűen a Törökország feliratú plakát alatt fényképezték hazaérkezésükkor, a reptéren, és alig telt el pár hét, újabb együttesünk állt a vakuk fényében.
A reptéren a kupával. Forrás: waterpolo.hu
Az U19-esek természetesen szintén aranyéremmel a nyakukban szerettek volna hazatérni, de hogy csak ezüst lett belőle, azt sem bánják. Azaz a döntő lefújásának pillanatában még nagyon szomorúak voltak, de ők is tudják: rendkívül erős mezőnyben lettek másodikok. Ráadásul ez volt az első komoly megmérettetésük, így természetesen a finálé másnapján már mindenki kedvezőbben látta a történteket.
Köztük az Eb legjobb védőjének megválasztott Sedlmayer Tamás is:
− Amikor az eredményhirdetésen a szerb himnusz szólt, az szívszorító élmény volt. Így, utólag értékelve viszont az ezüstérmet sikerként éljük meg.
De kezdjük az elején! Már a csoportkörben játszaniuk kellett a spanyolokkal, majd a negyeddöntőben Montenegró következett, amelyet nagyon szoros mérkőzésen sikerült megverni a csapatkapitány, Sedlmayer fantasztikusan játékának is köszönhetően. Ő maga ezt így idézi fel:
− Azon a meccsen bejött minden, amit a nyáron gyakoroltam. De a győzelem igazából a csapat érdeme volt, mert ha nem védekezzük ki a montenegrói támadásokat, akkor én sem tudok lefordulni, és gólokat lőni.
Horkai György már az Eb előtt kiemelte: a siker egyik tényezője az lehet, hogy mennyire tudnak a fiúk csapatként játszani. Nos, ezzel teljesen elégedett is volt az Eb-n, mint mondta, nagyon büszke a játékosaira, mert megmutatták, hogy kell szívvel-lélekkel küzdeni a győzelemért. Ez volt a kulcs az olaszok elleni elődöntőben is, ahol csak egyszer vezetett a magyar együttes, de épp a legjobbkor: a meccs végén. Pár másodperc volt csak hátra, és talán már mindenki fejében az járt, hogyan lövi az ötmétereseket, amikor Manhercz Krisztián a következő lövésre, jobban mondva ejtésre koncentrált. És bejött.
A döntőben azokat a szerbeket kellett volna legyőzni, akik az addigi mérkőzéseiken magabiztosan verték ellenfeleiket. A negyeddöntőben a görögöktől gólt sem kaptak, az elődöntőben a végül bronzérmes horvátoknak pedig esélyük sem volt nyerni ellenük. Sokáig úgy tűnt, válogatottunk is hamar áldozatává esik a szerb hengernek, de hogy nem így alakult, az ismét a fiúk küzdeni tudását dicséri.
− A szerbek kimagaslanak a mezőnyből, de én nagyon bíztam benne, hogy felvesszük velük a versenyt a döntőben. Bár már az elején megléptek, nem adtuk fel, megleptük őket a játékunkkal, ezért ők nem tudták játszani a sajátjukat. Így fordítottunk a harmadik negyedben, és megvolt a lehetőségünk a győzelemre is, csak be kellett volna lőni a helyzeteinket – idézte fel a finálét a szövetségi kapitány.
A világ-, illetve az Európa-bajnokságon játszott mérkőzések közül ez volt a magyar válogatott egyetlen veresége.
Manhercz Krisztián mind Törökországban, mind Grúziában a csapat tagja volt, s bár két aranyéremnek jobban örült volna, az ezüst miatt sem kesereg:
− Varázslatos lett volna, ha megnyerjük mindkét világversenyt, különösen, mert egészen más volt a csapat az Eb-n, mint a vb-n. De ez így is nagy eredmény.
Az Eb-ezüstérmes magyar válogatott tagjai
Kardos Gergely, György Dávid, Pohl Zoltán, Kolozsi Marcell, Szedmák Dávid, Kovács Gergő, Kalanovics Balázs, Kovács Zoltán, Sedlmayer Tamás, Manhercz Krisztián, Zalánki Gergő, Keresztúri Márton, Horváth Zsombor
