A húszlábú csoda

A vakáció hajrájában kilencven fiatal birkózó edzőtáborozott a Miskolctól hatvan kilométerre, a hegyek között, gyönyörű környezetben fekvő Baskón. A foglalkozásokon román és norvég szavakat is lehetett hallani. Nem véletlenül.

Szekeres István Immár harmadszor rendezett nyári tábort a három éve életre hívott, ma már határokon is átnyúló Észak-keleti Regionális Mr. Tus Birkózóiskola Egyesület. A színhely az alig háromszáz lelkes Baskó volt, amely kiváló turisztikai infrastruktúrával rendelkezik. A Kőrös-hegyi Fogadó Vendéglő alatti kézilabdapályára fektetett három szőnyegen folytak az edzések – egy héten át, naponta háromszor. Még lejjebb, az ízléses faházakban laktak az ifjú birkózók.

A tábor munkáját az egyik legkiválóbb magyar szakember, Rusznyák József vezette. A hatvanas-hetvenes évek szabadfogású válogatottjának állandó tagjaként két olimpián is indulhatott, Európa legjobbjai közé tartozott, noha Eb-n – kétszer is – „csak” negyedik volt. De olyan, hasonlóan eredményes mesterek is vezettek foglalkozásokat, mint az egri Lakatos András és Gyöngy Attila, akik szintén több válogatott versenyzőt neveltek fel. A gyerekek – amint azt közülük többen is elmondták – örültek a napi három edzésnek, annak, hogy új fogásokat tanulhattak, és általában is tetszett nekik az egész buli, beleértve a kiváló kaját is. Az igazi újdonság mindnyájuknak a szabadtéri birkózás volt. Pedig hajdanában világversenyeket is rendeztek (majdnem) szabad ég alatt, magasban kifeszített vászontető alatt. 1971-ben Hegedüs Csaba a szófiai Vaszil Levszki stadionban negyvenezer néző előtt lett tuskirály és világbajnok – akkora méretű sportcsarnok talán még nem is létezett. Baskón hét magyar klub, továbbá a szlovákiai Rimaszombat és az erdélyi Marosvásárhely versenyzői edzőtáboroztak. Mindegyik az Észak-keleti Regionális Mr. Tus Birkózóiskola Egyesület tagszervezete. Alighanem most jött el az ideje, hogy a hosszú nevű egyesületről részletesebben szóljunk, mert – ma még – egyedülálló csoda nemcsak a birkózásban, hanem az egész magyar sportban is. A történet azzal kezdődött, hogy Horváth Béla abaújszántói vállalkozó hét éve birkózóklubot alapított a településen. Nem nosztalgiából, hiszen ő maga futballista volt… Hanem mert találkozott Hegedüs Csabával, a szövetség elnökével, és általa a birkózással. Úgy tapasztalta, hogy ez az a sportág, amelyre az ifjúságnak nagy szüksége van. Küzdősport, észjáték, edzett, egészséges testet, valamint nagy mentális erőt ad a művelőinek. A felismerésben – mint mondja – Hegedüs Csaba személyes példája segített: – Megfogott az az elhivatottság, amellyel a századik magyar olimpiai aranyérem szerzője kötődik a sportágához. Láttam azt a szenvedélyt, ahogyan járja az országot, és keresi a helyi segítőtársakat, hogy a sportág növekedjen, és minél több támogatót találjon. Miután a birkózásnak nagyon fontos szerepe lehet az új nemzedékek fejlődésében, a közreműködésemmel gyökeret vert Abaújszántón is. Hogy Horváth Béla mekkora pénz tett be a sajátjából a helyi birkózásba, arról nem beszél. Sejthetően nem keveset. Tagdíjat nem kell fizetniük a versenyzőknek, szegény vidék ez. A fiataloknak mégis megvan mindenük; Rusznyák József személyében még legendás mesterük is. Az alapító példáját követve több helyi vállalkozó is segíti, erejéhez mérten, a birkózókat. Mi több, a Fővárosi Kézműipari Vállalat abaújszántói részlege a régi varrodájának a nagytermét adta oda nekik, hogy legyen állandó edzőtermük. Horváth azonban tovább is ment. Három éve megalapította az Észak-keleti Regionális Mr. Tus Birkózóiskola Egyesületet. Elsőként az újszántói klub lépett be a soraiba. Az egyesület ma húsz lábon áll, annyi a tagszervezete. Tudom, nem éppen olvasóbarát a hosszú névsor, de most azért merek kivételt tenni, mert tanulságos, és mindegyik településnév mögött jelentős emberi erőfeszítések állnak. Valóságos történelem. Tehát… Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Abaújszántó, Miskolc (a város egyik birkózóklubja), Kazincbarcika, Sátoraljaújhely, Hidasnémeti, Hollóháza, Pálháza. Heves megye: Eger, Adács. Szabolcs-Szatmár megye: Nyíregyháza, Bőköny, Balkány. Hajdú-Bihar megye: Hajdúnánás (az olimpiai bajnok Hódos Imre szülővárosa). Szlovákia: Szenna (Vihorlat Snina), Rimaszombat (Lokomotíva), Privigye (Baník Prievidza). Románia (erdélyi terület): Korond, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Zetelka. No, ezért lehetett hallani Baskón román szót is. Román anyanyelvű srácok is részt vettek a táborban. Mert – tessék tudomásul venni végre: – ez Európa. De említettem, hogy hallottunk norvég szavakat is. A két olimpián is szerepelt Ronny Sigde tanítványaitól. Ronny pályafutása visszhangosan indult. A hetvenes évek közepén harmadik lett a nagyon erős, norvégiai Peer Gynt-versenyen. Elterjedt, hogy a fiú mindössze tizennégy éves, ami szakmai szenzációként hatott. Aztán jött a cáfolat: a gyerek tizenöt is elmúlt… Hát, igen, akkor viszont majdnem veterán! Most a csoportjának keresett nyári edzőtábort. Régi jó barátja, Hegedüs Csaba javasolta Baskót. Sigde így értékeli: – Elsőrangú az ellátás, törődnek velünk, meg vagyok elégedve, és azt is nagyon élveztem, amikor edzést tartottam. A gyerekeknek ez ideális hely, és nemcsak a gyönyörű környezet miatt, hanem azért is, mert itt nem lehet csak úgy elcsászkálni, tehát tudunk egymásra és a munkára figyelni. Együtt vagyunk, a többiektől el tudunk lesni bizonyos dolgokat, az pedig a norvég gyerekeknek igazi különlegesség, hogy láthatják: birkózni nemcsak csarnokban, hanem szabadtéren is lehet.

Igen, ez már Európa. Amelyet az is jellemez, hogy a hosszú nevű, új egyesület elsőként az Abaúj–Hegyközi kistérségi társuláshoz fordult, és nem is hiába. Az örömmel fogadta a kezdeményezést, és megtámogatta több mint egymillióval. Abból Hidasnémetibe szőnyeget, több helyre birkózómezeket vásároltak. Az országhatárokon is átnyúló egyesület pedig már az Európai Unió regionális fejlesztési támogatására is pályázhat. Horváth Béla nem rejti véka alá… A következő cél az, hogy összehozzák a régió válogatottját, amelynek a tagjai sok közös felkészülésben vesznek részt, versenyeken indulnak. Kiszemelte a helyet, és már tudja a módját, hogyan építtet a legjobbaknak kollégiumot. Abaújszántón feltalálták a regionális akadémiai képzést.