Manó akár óriás is lehet

Manhercz Krisztián ösztönös tehetség. Nyolc éves koráig úszott, bátyja hatására váltott a vízilabdára. Az ifjú pólós vezéregyénisége a korosztályos válogatottaknak, nagy álma, hogy világ-, és olimpiai bajnok legyen.

Pusztai Viola Amikor az U18-as világbajnokság előtt Horkai Györggyel beszélgettünk, és azt kérdeztük, a csapatból ki lehet a jövőben biztosan a felnőtt válogatott tagja, azt felelte: Manhercz Krisztián. Természetesen az utánpótlás kapitány azért reméli, hogy a riói olimpia után erre minél több fiatalnak esélye lesz majd, de Manherczet a korosztály kiemelkedő tehetségének tartja. Krisztián nem gondolkodik még azon, hogy a 2016-os nyári játékok előtt Benedek Tibor válogatottjába bekerüljön, de nem titkolja, szeretné felhívni magára a szövetségi kapitány figyelmét. –  Bár úgy érzem jól játszottam a világbajnokságon és az Eb-n is, az igazi vízválasztó az OB I következő szezonja lesz. Tavaly nagyon örültem, hogy tizenhat évesen a Vasas felnőtt csapatában játszhattam, és úgy érzem, sikerült bizonyítanom. Az idény végén Szegedre szerződtem, ilyen fiatalon ez nagy kihívást jelent, de ott lesz velem a bátyám is, aki az én védőangyalom.

Ádám, a testvér egyben a példakép is, Krisztián mindig felnézett rá, mert hatalmas akarattal és szívvel pólózott. – Három és fél éves voltam, mikor először jártam az uszodában. Édesanyám tanár, az iskolája szervezett úszótanfolyamot. Egészen nyolc éves koromig úsztam, a bátyám hatására váltottam a vízilabdára. Faragó Tamás, illetve a Vasas edzői azt mondták, látnak bennem fantáziát, érdemes folytatnom ezt a sportot. Én pedig élveztem is, így emellett döntöttem. Manó – ahogyan becézik – tavaly az U17-es Európa-bajnokságon és a szombathelyi U20-as világbajnokságon is tagja volt az egyaránt negyedik helyezett válogatottnak. Az idősebbek között még nem kapott túl sok szerepet, az idén viszont a világbajnok U18-as és az Eb-ezüstérmes U19-es csapatnak is a kulcsembere volt. Horkai György korábban elmondta, a tehetségét az is mutatja, hogy az alapvetően góllövő játékos a vb-n képes volt a csapatért dolgozni. – A klubomban és az utánpótlás-válogatottban is úgy éreztem, mivel én vagyok a húzóember, ennek gólokban kell megmutatkoznia. A világbajnokságon az ellenfelek külön fogtak engem, ezért nem kaptam annyi labdát, nem is volt annyi helyzetem. Ha már így alakult, akkor próbáltam úgy játszani, hogy minél több figyelmet vonjak el, és olyan helyzeteket teremtsek a csapattársaknak, amelyekből gólt tudnak lőni. Az U19-es Eb-n viszont már nemcsak ő, hanem Sedlmayer Tamás is vezéregyéniség volt. A Vasasban az előző idényben együtt játszottak, így az összhang is megvolt köztük. Krisztián ösztönös tehetsége pedig a kontinensviadalon is megmutatkozott: az olaszok elleni elődöntőben az utolsó másodpercekben remek döntést hozott, mikor lövés helyett ejtett. A gólja a döntőbe jutást jelentette. Ezek azok az apróságok, amelyek miatt olyan klasszisok, mint Kásás Tamás, vagy Varga Dénes nyomdokaiba léphet. – Amikor kisebb voltam, ámulattal néztem a nagy vízilabdázókat a televízióban. Most már egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy elérjem a célomat, a felnőtt válogatottságot. Ha pedig eljutok odáig, akkor nem is lehet más az álmom, minthogy világ-, és olimpiai bajnok legyek. Nagy reményekkel indulok el az odáig vezető úton, meglátjuk, meddig jutok.