UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Labdarúgás

2014-09-27 10:48

A pápai vesszőfutás

Ördögi kör ez: a játékosokat gyerekkoruk óta csak kudarc érte Pápán. Egyre ritkábban járnak edzésre, megalázó vereségeket szenvednek. Lantai Balázs vezetőedző megpróbálja újra megmutatni a fiataloknak a játék örömét, de ez most lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Nagy-Pál Tamás Pápán a helyzet változatlan. Tavasszal már beszámoltunk róla, hogy a város klubjának korosztályos csapatai minden mérkőzésüket elveszítették, rengeteg gólt kapva (ITT). Az új szezon is hasonlóan kezdődött: az U18-as gárda hat forduló után nulla ponttal, 1-64-es gólkülönbséggel szerénykedik az utolsó helyen. A csapat vezetőedzőjét, Lantai Balázst kérdeztük az okokról.
Lantai Balázs
Lantai Balázs
– Nem volt sok oka az örömre az eddigi hat fordulóban. – Sejtettem, hogy nehéz szezon elé nézünk, de bizakodtam, hogy ennyire nem eshet szét a csapat. – Megvoltak a rossz előjelek? – A nyáron kezdtem meg a munkát a csapattal, de már a felkészülés alatt azzal szembesültem, hogy morálisan teljesen szétesett társaságot kaptam, és a játékosok nagyon kis létszámban járnak edzésre. Elvileg tizenkilencen vannak ebben a korosztályban. A tréningeken tizenhármukkal találkoztam, ketten – ráadásul meghatározó játékosok – kiestek sérülés miatt. Másik két srác ilyen-olyan problémák miatt nem tudott járni, így kilenc labdarúgóval kezdtem meg az alapozást. Ebből fakadó félelmem végül igazolódott. De annak ellenére, hogy a fiatalabb korosztályból kellett feltöltenem a keretet, nem gondoltam volna, hogy ennyire el tudja hagyni magát a gárda. – Mindezek ismeretében is borzasztóan soknak tűnik az Újpest ellen összeszedett huszonegy és a Puskától kapott tizenhét gól. Kapusposzton hogy állnak? – Fel kellett hoznunk a fiatalabb korosztályból Szigeti Ákost. De nem ő tehet a zakókról. A srác nagyon tehetséges, ezért elgondolkodtató, hogy szabad-e ilyen csapatban feljebb védetnünk, mert csak elveszíti az önbizalmát. Tavaly mezőnyjátékos állt a kapuban ebben a korosztályban. – És a kispadon milyen megélni a megalázó vereségeket? – Előfordul, hogy azonos időben vannak az U16-os és az U18-as bajnoki meccsek, és két helyszínen egyszerre nem tudok ott lenni. Ilyenkor Lengyel Ferenc szakmai igazgató ül le az egyik kispadra, így az újpestiek és a felcsútiak elleni zakót is ő élte át. Az is baj lehetett, hogy nem tőlem kapták a fiúk az utasításokat. – Van kiút? – Ebben a bajnokságban reális képet kaptunk, hol is tartunk az elitképzéshez képest. Sajnos, ezt a gyerekek is érzik, hiszen legtöbben az eredménytelenség miatt nem járnak edzésre. Csak éppen ilyen létszám mellett nem lehet például a labdakihozatalt gyakorolni, maximum összevont edzéseken. Ennek a korosztálynak nem ez az első ennyire rossz szezonja, gyerekkoruktól kezdve negatív élményekbe futnak. Szerencsétlen helyzet nekik is, nekem is. Legfontosabb dolgomnak most azt tartom, hogy ismét megtaláljam a játék örömforrását a gyerekeknek. Oldottá kell tenni a helyzetet, különben a közeljövőben még a kiállás is veszélybe kerülhet a létszám miatt. – De hogyan juthattak el egyáltalán odáig, hogy ennyi kudarc érte őket tizenhét-tizennyolc éves korukra? – Ez annak is betudható, hogy nekünk az akadémiákkal kellene versengenünk, hiszen körbeveszik Pápát. A legtehetségesebb gyerekeket elviszik, mint például Radó Andrást is Szombathelyre, tizenöt évesen. Mi pedig csak azzal tudunk dolgozni, aki bekopog hozzánk. Ebből kell kihoznunk a maximumot. Persze nem állítom, hogy ez az... Ennél igenis többre vagyunk képesek. Nekünk, edzőknek kötelességünk hinni abban, hogy lesz ez még jobb is. A nyáron ráadásul új szakmai igazgatót kaptunk Lengyel Ferenc személyében, akivel teljesen más irányt vettünk. Eddig teljesen cél nélküli futball volt a pápai utánpótlásban, minimális elvárás nélkül. – Ezek a srácok egyébként elhiszik még azt, hogy NB I-es játosok lehetnek? Hiszen azért ott van a csapatában Ihász Bence, aki már bemutatkozott a felnőttek között Ligakupa-mérkőzésen.
Pápai ELC kapu
Pápai ELC kapu
– És Erdősi Bence is az első kerettel van már, ami azért persze, motiválhatja őket. Előttük van a példa, hogy igenis van lehetőség feljebb lépni. De azt is látni kell, hogy természetesen nem mindenkiből lesz első osztályú labdarúgó. Maximum kettőből. A többieknek viszont kutya kötelességük segíteni őket, hogy egy közülük elérhesse a célját. Megfelelő társak nélkül ugyanis nem lehet fejlődni. Radó sem juthatott volna el idáig, ha nincsenek meg hozzá a társak. – Lehetséges még motiválni a fiúkat? – Először is szeretném visszacsábítani azokat, akik régebben meghatározó játékosai voltak a csapatnak. Zsivány gyerekekre van szükségem, akik nem nyugszanak bele ebbe az állapotba. Én is futballoztam, és éltem át olyat, hogy sorozatosan kikaptunk. De nem szabad elhinni, hogy ez itt a vég. Ehhez mentális felkészítésre, nagyon sok beszélgetésre van szükség, Akár edzéseken kívüli programokra is szükség lehet, hogy megnyíljanak, és beszéljenek a valós okokról. Én gyerekkoromban sem voltam az a típus, aki elfogad bizonyos helyzeteket. Minden egyes nap azért megyek dolgozni, hogy jobbá tegyem ezt a korosztályt. Meg kell értetnem a gyerekekkel, hogy igenis lehet még céljuk a labdarúgásban. Nekem volt olyan csapattársam, aki harminchat éves korára lett NB I-es játékos. Mindenhonnan van visszaút, csak hinni kell benne. – Bár a jelenlegi kiírás szerint ez nem lehetséges, nem lenne hasznosabb alacsonyabb osztályban szerepelni, hasonló szintű ellenfelekkel? A játék örömét úgy talán egyszerűbb lenne visszaidézni. – Ha a gyerekek oldaláról nézem, akkor igaza van. Viszont, ha a jövőre gondolok, nem lenne jó, mert az U15 alatti korosztályaink sokkal erősebbek. Ott már látszik a hét éve megkezdett óvodai program eredménye. Őket már sokkal nyugodtabban engedném a kiemelt bajnokságokba. Egyébként meglátásom szerint biztosan nőne a színvonal, ha kieső-feljutó rendszer lenne mindenhol. Ez eddig az utazási és szállásköltségek miatt volt nehéz, de most már lehet a TAO által finanszírozni. – Ilyen kezdés után mégis mit vár a csapattól ebben a szezonban? – A legfontosabb, hogy a meghatározó játékosokat fokozatosan visszaépítsem a csapatba. Az őszi szezon valószínűleg rámegy. Stabil védőmunkára és kontrajátékra törekszünk. Megpróbálunk minimális különbségű vereségeket szenvedni, illetve egy-egy pontot megcsípni. Ne értsen félre: győzni küldöm ki a csapatot a pályára, de ez a körülmények ismeretében nem reális. Elő szokott fordulni egyébként, hogy az ellenfelek lenéznek minket, amit ki tudunk használni, ráadásul motiválja is a srácokat. Talán ebbe kapaszkodhatunk. A lényeg, hogy nem fogadom el ezt az állapotot: próbálok változtatni.