Lapátot ragadva segíti Furkó Kálmán az U17-es reménységeket

Tavasszal új kezdeményezést indított a Magyar Evezős Szövetség, amely az U17-es válogatott tagjait helyezi a fókuszba, a kétszeres Eb-győztes, kétszeres vb-második, az élsporttól 2024 végén elköszönő Furkó Kálmán vezetésével.

Miközben az U19-es és az U23-as evezős-válogatott tagjainak hamarosan megkezdődik az idei világversenyek sora (a fiatalabbaknak május végén, pontosabban 23-24-én Európa-bajnokságot rendeznek a németországi Brandenburgban), ami előtt az egységek az utolsó simításokat végzik, addig az U17-esek sem kallódnak, sőt, a hazai szövetség új programot indított nekik, amire a szakemberek development (vagyis fejlesztés/fejlődés) programként hivatkoznak. 

A projekt vezetőjének a fiúszakágban a kétszeres Eb-győztes, kétszeres vb-második, az élsporttól 2024 végén elköszönő Furkó Kálmánt, a lányok esetében pedig az U23-as Eb-aranyérmes Boros Bálintot kérte fel a szakvezetés. 

„Tavaly ősszel beszéltünk erről az ötletről először, ami Simon Béla szövetségi kapitányhoz köthető, az ő fejéből pattant ki, hogy az U17-est, vagy mondjuk úgy, serdülőkorosztályt a háttérből előrébb hozzuk. 2024-ben a felnőttválogatott jó része visszavonult (például az említett Simon Béla is – a szerk.), így még nagyobb feladat hárult az utánpótlásra, még inkább megnyílt előttük az út.

 – kezdi az Utánpótlássportnak Furkó. – Meg kell jegyezni, hogy már az U17-es korosztályban is tartanak nemzetközi eseményt, az Olimpiai Reménységek Versenyét, de azt akartuk, hogy még több lehetőségük legyen szokni a válogatott légkört, ismerkedjenek egymással, és minél több kilométergyűjtős közös tréningen vegyenek részt. Március végén tartottuk az első edzőtábort, én Szolnokon dolgoztam a fiúkkal, Bálint pedig Csepelen a lányokkal. A saját eredményeimet sosem szoktam hangsúlyozni a fiatalok előtt, de nyilván bízom benne, hogy minél többen tudják, ismerik a múltunkat. Abban bízom, hogy a program eljut majd olyan szintre, hogy a kétnaposnál hosszabb összetartásunk legyen, lehessen kísérletezni, be tudjunk ülni hozzájuk a hajóba. Emlékszem, nekem rengeteget adott, hogy volt lehetőségem kiváló felnőttevezősökkel, olimpikonokkal utánpótláskorban együtt húzni, ez meghatározó tud lenni a pályafutás során. Emiatt én is erre törekszem, hogy a gyakorlatban is átadjam a tapasztalataimat. A válogatási elveink kapcsán ki kell emelnem, hogy nemcsak versenyeredmények alapján hívunk meg evezősöket, különböző adatokat is monitorozunk, fontos, kinek milyen az alkata.”   

Furkó helyzete amiatt is különleges, mert 27 évesen akasztotta szögre a lapátot, az említett eredmények pedig az előző években születtek, azt tehát nem írhatjuk, hogy a sikertelenség lett volna a visszavonulás mögött álló legfőbb ok. De akkor vajon mi volt az? Hatással lehet ez az utánpótláskorú evezősök hozzáállására, ha azt látják, hogy az élversenyzőnk a teljesítőképessége csúcsán inkább az edzősködés és a tanári munka felé indul el? Egyáltalán milyen a sportág fiatal képviselői előtt álló jövőkép?

„Az biztos, hogy a klubok nehéz helyzetben vannak, mert nem könnyű eredményesen toborozni a gyerekek között. Ez egyébként nem csak a mi sportágunk jellegzetessége, sportberkeken belül számos helyen hallottam már, hogy mindenki ezzel küzd, persze a maga szintjén. Ha viszont az eredményeinket nézzük, akár csak a tavalyi évről, bizakodhatunk az utánpótlás-világversenyek miatt, még akkor is, ha nem nagy egységekben értük el a dobogós helyeket. Inkább az egyéni képességek mutatkoztak meg. Emiatt mi próbáljuk csapatban mozgatni a fiataljainkat, hogy ezt szokják meg, és nagyobb eséllyel maradjanak 19 éves kor után is a sportágban. A visszavonulásunk kapcsán az volt a döntő, hogy könnyűsúlyú páros voltunk, a kategóriát azonban levették az olimpiai versenyszámok közül. Életkorban, energiában bőven lett volna még bennünk, ha nincs a változás, még most is ott ülnék a hajóban. Erre persze most is van lehetőségem, de immár edzőként. A program célja az edukáció is, hogy az utánpótlás legyen azzal tisztában, voltak olimpiai számban világversenyérmeseink ebben az évezredben. Legutóbb például levetítettük nekik egy szeles edzés után Béláék 2016-os Eb-döntőjét, amikor elég nehéz körülmények között lettek aranyérmesek.

Furkó hangsúlyozza, bár a könnyűsúlyú evezéstől elköszönt az olimpia, két év múlva lesz olyan újonc szakág, amelyben lehet keresnivalója a magyar indulóknak.

 „Bízom benne, hogy a debütáló beach sprintet sikerül kihasználnunk, fel kell mérnünk, vannak-e olyan fiatalok, akiknek jobban fekszik ez a szakág, robbanékonyabbak, technikásak, rövidebb távon tudnak érvényesülni. A tavalyi ifjúsági eredményeinkre építkezhetünk.”

(Kiemelt képünkön: pillanat a 2025-ös ORV-ről Forrás: MESZ)