Sakkéletképek

Elképzelhető, a Polgár-lányok után újabb magyar testvércsodára figyelhet a világ: a Karácsonyi-gyerekekre. Gellért és Kata már sokszoros országos bajnok, és a két kisebb testvér is ismerkedik a sportággal. A továbblépéshez azonban pénzre van szükség. Sok pénzre.

reb Már az ebédlő kövezése is árulkodik arról, hogy a lakók nagy becsben tartják a sakkot: különböző színű négyzetek váltják egymást, mintha csak óriási bábukat csábítanának játékra. „Már így vásároltuk” – mondja Karácsonyi Zoltán és felesége, Szilvia, ám  mosolyogva hozzáteszik, egyszer akár feketére is cserélhetik a most vörös járólapot. Néhány lépéssel odébb hatalmas szekrény áll, de az olvasási szokásokról nem kaphatunk képet, mert a könyveket oklevelek, érmek, kupák garmadája takarja. Katonás rendben állnak a tízéves Gellért, a nyolcéves Kata és a hatesztendős Luca elismerései. A négyéves Bánk még csak ismerkedik a figurákkal, neki a huszár még „nyihahaha lovacska", így nincs még külön vitrinje.

Hat éve indult a sikertörténet: Gellért nem bírt koncentrálni. Izgágaságát a beszélgetés alatt sem rejthetné el: mozog, sétál és persze cseveg. Nehéz is elképzelni, hogy ma már képes akár négy és fél órás partit nyugodtan végigülni. „Legfeljebb utána futok tíz kört a ház körül” - jegyzi meg. Ám egyszer, amikor édesapját sakkozni látta, általános megdöbbenést keltve húsz percig néma csendben figyelte a játékot. És kérlelte a szülőt, hogy tanítsa meg a játékra. Magától értetődő volt, a kisebb testvérek is követik a példáját. Kezdetben Fekete József foglalkozott velük. A matematikatanár szeretettel és türelemmel oktatta őket a játék alapjaira, ma azonban már három különböző edző – nagymester és FIDE-mester – tanítja őket. Klubjukban, az Aquaréna Kőbánya SC-ben is készülnek, és naponta érkezik hozzájuk a felkészítő. Bármelyik logisztikusnak kihívást jelentene összehangolni a négy gyerek programját: iskolai elfoglaltságok, angolóra, edzés és persze versenyek. A gyerekek igazán nem bánják a sűrű menetrendet, mindenük a sakk. Kata azt mondja, sok más játék van, amit szeret, de mindent hamar megun. Viszont a sakkban ritkán jön ki kétszer ugyanaz az állás, mindig izgalmas. Neki a péntek a különleges nap: akkor hat órát foglalkozhat a bábukkal. Gellért is egyetért vele: érdekes a sportág, amelyben csak a tudás számít.

A kor nem. Egy hete a győri U16-os sakkolimpia felvezetőjén neves helyi közéleti személyiségek ellen játszott váltott kezű szimultánt a két fiatal. Egyetemi dékán, iskolaigazgató, és Kata szavaival élve egy „bűbájos bácsi”, azaz Farkas Bertalan, az egyetlen magyar, aki járt az űrben, ült asztalhoz velük. Bár a körök között nem beszélhettek, 14 partiból 13-at mégis megnyertek. Nem ez az egyetlen kiemelkedő teljesítményük. Gellért nyolcszoros, Kata hatszoros országos bajnok. A fiú már a felnőtt NB I/B-ben 12. (utolsó) táblás, húga pedig legutóbb a fiúk között nyert ob-t hibátlan teljesítménnyel – hasonlóra a Polgár-lányok óta nem akadt példa. Ki tudja, hamarosan a legendás hármas, Judit, Zsuzsanna és Zsófia után Karácsonyi-testvérekről beszélhetünk? A szülők óva intenek az összehasonlítástól: a Polgár-lányok az ő korukban jóval sikeresebbek voltak. „Ők nem jártak iskolába, és napi hat-hét órát játszottak. Úgy könnyű” – mondja édes-durcásan Kata. A kislány lényeges pontra tapintott rá. A gyerekek kitűnő tanulók a Néri Szent Fülöp Általános Iskolában, és bár egyéni tanrendesek, jellemzően csak délutánonként játszanak. Hosszú távon azonban ez nem tartható: az apa szerint Gellértnek sürgősen napi hat-hét órára kellene váltani, hogy ne húzzon el mellette a világ.

Csakhogy a sportághoz rengeteg pénz kell: több ezer forint a nagymesterek óradíja, ráadásul magától értetődő, hogy Zoltán és Szilvia nem akar különbséget tenni a gyermekeik között. Márpedig így is a családi költségvetés határán járnak: a jövedelmük fele megy el a sakkozásra. Nem panaszképpen mondják, csak érzékeltetik, ennél több nem fér bele. No de, melyik országos bajnok csemetéjüknek fizessék a plusz órákat? Melyiktől vegyék el a lehetőséget? Pedig a kicsik eltökéltek. „Megunjátok valamikor a sakkot?” – kérdezi Zoltán, mire mindkettő csípőből vágja rá, az kizárt. Így aztán támogatóra várnak, mert a sikerhez szükséges négy elemből – tehetség, szorgalom, jó edző, anyagiak – csak egyetlen hiányzik. A pénz. A szülők azonban így sem búslakodnak: szerintük a sakk megtanítja a gyerekeket mindenre, amire a fizikai teljesítőképesség határát feszegető sportágak. Koncentrálni, kitartónak lenni, megtanulni veszíteni és nyerni. Ráadásul közös élményt ad a családnak. Rendszeresek a házi versenyek: tudásszint szerint idő- és bábuelőnyt kapnak, s bizony a szülők már csak ezek segítségével nyerhetnek. A kicsiknek pedig nagy előny, hogy egymás ellen gyakorolhatnak. Ám egyértelmű, a fiatalok ennél többre vágynak. Kata félénken, de határozottan mondja, példaképéhez, Polgár Judithoz hasonlóan világbajnoki címet szeretne szerezni. A báty Balogh Csabára néz fel, nagymester és olimpiai válogatott lenne. Akárhogy is, az szinte biztos: muszáj lesz bővíteni a vitrint. És nem csak Bánk miatt.