Harminc év késés

Cristiano Ronaldo, David Beckham, Gareth Bale vagy éppen Daniel Sturridge. Többek közt őket adta a futballvilágnak az a Coerver-edzésmódszer, amely most – igaz harminc éves késéssel – Magyarországra is megérkezett.

Nagy-Pál Tamás November végén a Coerver Magyarország négynapos szemináriumot tartott Gödöllőn: az Európában már évtizedek óta működő és bevált, nálunk még viszonylag ismeretlennek számító Coerver-módszerrel ismerkedhetett meg az edzőkből és szülőkből álló hallgatóság. Az új szemléletet hazánkba hozó Coerver Coaching magyarországi képviselőjével, Szalma Józseffel beszélgettünk.

„Wiel Coerver a hetvenes években a Feyenoord edzője volt. Azt látta, hogy játékosai rengeteg hibával játszanak és nincs technikai edző, aki javíthatna ezen – kezdte kis történeti áttekintéssel az egykori válogatott labdarúgó. - Ezért megfigyelte az akkori nagyságok mozdulatait, és ezeket alkalmazta a munkájában. Ebből néhány év múlva olyan mennyiségű anyag lett, hogy rendszerbe kellett foglalni. Ezerkilencszáznyolcvannégyben két angol úriemberrel megalapították a Coerver Coachingot, amely ekkor kezdte el kiépíteni globális hálózatát. A módszernek harminc éves hagyománya van már tehát, és olyan játékosokat adott a futball világának, mint Cristiano Ronaldo, David Beckham, Gareth Bale vagy éppen Daniel Sturridge. A szisztéma a Bayern Münchenben, a Marseille-ben, a Lyonban, a Stoke Cityben, a Southamptonban, a Newcastle-ben, de a Real Madridban is jól bevált. Manapság már csaknam negyven országban ismert e módszer.” Joggal vetődik fel a kérdés, hogy hazánkat idáig hogyan kerülte el a teljesen újnak egyáltalán nem mondható szemlélet? „A futball meghatározó szereplőinek nem volt érdekük, hogy új piaci szereplő érkezzen. Megvolt a kialakult rendszer, amin nem kívántak változtatni. Erre szoktam mondani: lehet búzát őrölni szélmalomban, de vannak már erre modernebb módszerek is. Huszonhat éves voltam, amikor Hollandiában először találkoztam a Coerverre. Az angolok elleni válogatott meccsen térdszalagszakadást szenvedtem. Az akkori edzőm egyeztetett egy Coerver-trénerrel, hogy minél gyorsabban visszatérhessek a pályára. Azt éreztem, hogy labdaügyességemet sokkal gyorsabban visszakaptam. Nem volt egyszerű, mert teljesen más munkát kellett végeznem, mint korábban. Azóta is többször jártam Hollandiában, és egy barátom hívta fel rá erre a franchise-rendszerre. Felvettem a kapcsolatot a tulajdonosokkal, és az egyeztetések után hosszú távra szerződtünk.” A Coerver-tananyagot a képzési piramis (Pyramid of Player Development ©1997) mutatja be, amely hat, egymásból és egymásra építkező elemből áll.  „Az első szint a labdaügyesség, ez az alapja mindennek, hiszen, ha nem tudod levenni a labdát vagy jó helyre passzolni, akkor bármilyen taktikával is küldenek a pályára, nem fogsz jól focizni. Nem kell hozzá más, csak a játékos, a labda és minél több érintés. Az ügyességre és a labdakészség fejlesztésére koncentrálunk.” A második szinten az átvételeket és átadásokat gyakorolják. A tananyag az első érintés és a pontos, kreatív passzolás oktatására és fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Ezután következik a mérkőzések eldöntésére alkalmas mozdulatok gyakorlása és fejlesztése az egy-egy elleni szituációk során. „A negyedik lépcsőfok a gyorsaság, ami alatt nemcsak a fizikait értjük, hanem például a döntés, a megoldás és a reakció sebességét is.  Ezekre olyan játékos jellegű feladataink vannak, melyek során a gyerekek talán észre sem veszik, hogy mennyit tudnak fejlődni.” A labdarúgók a támadásbefejezéseket, vagyis a különböző rúgótechnikákat, a góllövés művészetét, legvégül pedig a csoportjáték során a kombinációs futball elemeit sajátítják el.

Szalma József elmondta, hogy nemcsak a gyerekeknek és edzőknek, hanem a szülőknek is szívesen bemutatják a módszert. „A Coervernek az is lényege, hogy amit edzésen tanultak a gyerekek, azt otthon is gyakorolják öt-tíz percet. Ebben segíthetnek a szülők, de sokszor nincs is erre szükség, mert a fiatalok maguktól is érzik, hogy hasznos számukra. Ráadásul az edzéseken is úgy állítjuk össze a gyakorlatokat, hogy öröm legyen nekik a tréning.” Kíváncsiak voltunk rá, hogy a Tatabánya egykori hátvédje szerint hogyan fogadta a hazai szakma az „újdonságot”? „Egy évre volt szükség ahhoz, hogy lássam: elérkezett az idő a négynapos szemináriumra. Ez normális, minden újdonságnak eleinte kétkedői. De most már eljutott a köztudatba, hogy mi is ez valójában. A jövőben szerepet kapunk az óvodai futballban és általános iskolákban. Akkreditáltatjuk a képzést a felsőoktatási intézményekben is. Az egyesületekkel a Klub Partner program kereteiben működünk együtt. A szövetség is nagyon pozitív: tíz szakembert delegáltak a szemináriumra, és Szalai Lászlóval szóban megállapodtunk, hogy az MLSZ UEFA rendszerű edzőképzésének C és D licenc tanfolyamában is tananyag lesz a Coerver.” Végül feltettük Szalmának a kérdést: ha bevezetik például egy akadémián ezt az edzésmódszert, az egyszeri szurkoló mikor láthatja meg az eredményét? „Austin Speight, aki az északír szövetség szakmai tanácsadója, megkapta ugyanezt a kérdést a szemináriumon és a következőt válaszolta: most kettő egyre nyertünk Budapesten az Európa-bajnoki selejtezőn a magyar válogatott ellen, de ha így folytatjuk mi is és ti is, akkor legközelebb már hat nulla lesz a vége. Ennyire nagy a két képzés közötti különbség. Amikor ezerkilencszáznyolcvannégyben Bicskei Bertalan vezetésével az ifi válogatott Eb-t nyert, azt mondta, hogy tíz év a lemaradásunk. Szerintem azóta csak nőtt a különbség. A majdani eredményesség függ attól is, mennyi időt tudunk a gyerekekkel foglalkozni, mennyire tanulnak gyorsan, mennyire érzik ezt a módszert? Nem akarunk megtéríteni senkit, de egy biztos: a szisztéma működik, nagyon sok országban már bevált.”