Egy hét a csúcsformáig

Van tartása a csapatnak, de a hullámvölgyekből hamarabb ki kell jönni, mert az Eb-selejtezőn egyetlen játszmaveszteség is végzetes lehet. Az U18-as leányválogatott egy hét múlva Törökországban szerepel.

Nagy-Pál Tamás Nemcsak az U18-as fiú (erről ITT), hanem a leányválogatott (címlapfotó: Balogh Dalma) is a MEVZA-tornán vett részt a két ünnep között, amely gyakorlatilag főpróbája volt az egy hét múlva kezdődő Eb-selejtezőnek. Szabados István csapata a szlovákokat egyszer, az osztrákokat kétszer győzte le, de a csehektől a csoportkör után a döntőben is kikapott, így a második helyen végzett.

A szakember beszélt nekünk a viadalról: „Felkészülésnek szántuk. Előtte négy napot már tudtunk edzőtáborozni; a technikai dolgok mellett az erőnlét kapott hangsúlyt. Nem az volt a cél, hogy most legyünk csúcsformában. Azt a játékot kaptam, amit vártam. Meccsről meccsre lettünk egyre jobbak és pontosabbak. Bizonyos technikai elemeket többet gyakoroltunk, melyeket be is tartottak a lányok.” Szabados nagyon örült, hogy bár a csehektől kétszer is vereséget szenvedtek, sikerült játszmát lopni tőlük. „Korábban mindig simán kikaptunk. Ha csak ezen keresztül mérem, látható a fejlődés. Eddig az osztrákok ellen is csak vereségeink voltak, most kétszer legyőztük őket. Látszik, hogy jó úton járunk, persze, van még mit csiszolni a rövid idő alatt.” A sógorok elleni első találkozó tét nélküli volt, mert addigra már kialakult a csoport végeredménye. „Arra szántam azt a meccset, hogy azoknak adjak lehetőséget, akik az első két összecsapáson kevesebbet játszottak. Megnézhettünk egy-egy variációt, mire is leszünk képesek felforgatott felállásban. Nem a győzelem volt az elsődleges, ennek ellenére boldog voltam, hogy sikerült nyerni, és mindenki élni tudott a lehetőséggel.” Legfontosabb tanulságként azt említette, hogy a csapatnak van tartása, és mélyről is vissza tud kapaszkodni. „Volt, hogy mínusz nyolcról sikerült. A másik, amit megtanultunk, hogy nem szabad beleülnünk a hullámvölgyekbe, előbb ki kell jönnünk belőlük. A selejtezőn már egyetlen játszmavereség sem fér bele, hiszen a csoportelsők után csak a három legjobb második helyezett jut tovább. Nem tudhatjuk előre, hogy melyik szett lesz kulcsfontosságú.”

Az nyár óta nem változott, hogy a csapatnak továbbra sincs vezéregyénisége, így leginkább az egységben bízhatnak a lányok. „Egyre többen nőnek fel a feladathoz, de senkit nem tudnék a többiek fölé emelni. Ez annak is köszönhető, hogy a kezdőjátékosok nagy része a felnőttbajnokságban játszik. Ez sajnálatos, hiszen azt mutatja: kevés itthon a női röplabdázó. Az éles szituációkban viszont a hasznunkra válhat, mert például Törökországban annyi játékos van, hogy az U18-as válogatott nagy része biztosan nem a felnőttek között játszik.” Ennek köszönhetően ráadásul sebességben sikerült előre lépni. „Nehéz, mert keveset vagyunk együtt. Az NB I-ben már a gyorsabb ritmus dominál, amit hoznak magukkal a játékosok. Ennyi idő alatt a feladó-center kapcsolatot sem lehet tökélyre fejleszteni, pedig jó centereink vannak, amit ki kéne használnunk. Van még pár napunk, dolgozunk rajta.” Az ellenfél Románia, Grúzia és Törökország. Egy-egy videót sikerült megszerezni róluk, ami egyáltalán nem biztos, hogy a valós képet tükrözi. „Nem tudjuk, milyen meccsek voltak ezek. Lehettek például olyanok, mint nekünk az osztrákok elleni első. De én úgy érzem, hogy benne van a csapatunkban a továbbjutás ugyanúgy, mint ahogy a többiben is. Talán a törököknek van kis helyzeti előnyük a hazai pálya miatt. Amire most koncentrálnunk kell, hogy az első meccsen megverjük a románokat, és akkor harcban lehetünk a továbbjutásért. Azt szeretném, ha az utolsó leheletünkig küzdenénk a minél jobb eredményért. Maximális odaadással és koncentrációval. Ha életünk legjobbját adjuk, de az ellenfelünk így is fölénk kerekedik, akkor nem lesz szégyellni valónk, még, ha kiesünk is. Bizakodóak vagyunk, úgy indulunk neki, hogy tovább szeretnénk jutni.” Szabados hozzátette: most picit fáradtak a lányok. „Holtponton vagyunk. Emellett nagyon várják már a tornát, hiszen korábban csak ketten voltak ilyen eseményen. Kíváncsiak, milyen lesz a csarnok, a szállás, a körítés. Szeretnének már ott lenni. Addig viszont még sok a dolgunk, ami picit megrémíti a játékosokat. De igyekszünk megnyugtatni őket: felépített program célegyenesében vagyunk. Úgy állítottuk össze a terhelést, hogy jövő hétvégére csúcsformában legyenek.”