Ígéretes újrakezdés

Hat évvel ezelőtt Csányi Róbert, Persely József és Zantleitner Tamás azzal a céllal fogott össze, hogy Tatabányát ismét a vízilabda meghatározó utánpótlás-fellegvárává tegye. Szinte a nulláról kellett kezdeni mindent, de öt év alatt elérték, hogy a korosztályos csapatok az országos bajnokság felsőházában szerepelnek.

Pusztai Viola Tatabánya mindig híres volt a sportéletéről, ám miután a kilencvenes évek elején felszámolták az anyagilag biztos háttért nyújtó Szénbányák Vállalatot, nehéz helyzetbe kerültek a sportágak, köztük a vízilabda is. Mára talán el is tűnt volna, ha hat évvel ezelőtt Csányi Róbert, Persely József és Zantleitner Tamás nem fog össze azzal a céllal, hogy az alapoktól kezdve újra a póló egyik utánpótlás-bázisává tegye. – Amikor elhatároztuk, hogy Tatabányán megreformáljuk a vízilabdát, először megnéztük, hányan űzik a sportágat, s mennyire tudnak úszni. Ekkor körülbelül húsz fővel számolhattunk, akik a dunántúli gyermekbajnokságban játszogattak. Elkezdtük járni a helyi iskolákat, ahonnan kilencven-száz gyereket hívtunk, de köztük azért akadtak, akik túlkorosak voltak már. Örültünk nekik is, hiszen kezdetben nem a minőségre törekedtünk, hanem arra, hogy minél többen megszeressék a vízilabdát. A gyerekek egyébként már régóta vártak a lehetőségre, akkor derült ki, mennyire hiányzott a póló a város életéből – idézte fel honlapunknak kezdeteket a klub vezetőedzője, Zantleitner Tamás.

Jelenleg az egyesületnek száznyolcvan igazolt játékosa van, az utánpótlásban 220-240 gyermekkel foglalkoznak. Ez nemcsak a vízilabdázókat jelenti, hanem hat éves kortól azokat is, akik még csak úszni tanulnak. A TAO-támogatásnak köszönhetően egyre több edző foglalkozik a fiatalokkal: jelenleg tízen dolgoznak a klubban, hárman közülük – Tátrai Péter, Stanga Tibor és Karácsony Péter – a legkisebbeknak oktatja az úszást, az előkészítő csoportban Persely József tanítja őket a vízilabda alapjaira. Innen a fiúk Kővári Zoltánhoz kerülnek, az országos bajnokságban szereplő gyermekcsapattal pedig Csányi Róbert foglalkozik. A serdülőket, illetve az ifjúságiakat Zantleitner Tamás edzi, a szakosztályt vezető Podhánszky Zoltán a kapusok munkáját irányítja, az ő keze alá jelenleg tízen-tizennégyen tartoznak. Nemcsak a fiúk, hanem idővel a leányok is egyre többen lettek a tatabányai uszodában, s bár kezdetben korosztályonként vegyesen játszottak, mára olyannyira kinőtte magát a szakág, hogy a leánycsapat vezeti az országos gyermekbajnokság B csoportját. Velük két-három éve kezdett el dolgozni a Zantleitner Krisztina, Bicskei Péter edzőpáros. A fiúk a 2014/15-ös szezonban először szerepelnek az országos bajnokság felsőházában. Ehhez mindhárom korosztálynak úgy kellett teljesítenie a kvalifikáción, hogy összevetésben megelőzzék a versenytársakat. Nos, a gyermekek és a serdülők első és az ifjúságiak második helye eredményezte azt, hogy a tatabányaiak elérték a kitűzött célt.

– Amikor elkezdtünk dolgozni, a gyermekeket mindjárt elindítottuk az országos bajnokságban, ám el kellett telnie négy évnek, hogy legyen serdülő-, illetve ifjúsági csapatunk is. Az elején még az alsóház is nagyon erős volt, de aztán kinőttük, s bár 2013-ban még nem sikerült a kvalifikáció, idén már egészen magabiztosan jutottunk a felsőházba. Most olyan egyesületekkel kell versenyeznünk, amelyek a magyar vízilabda világszínvonalú utánpótlását adják, s ugyanazt érezzük, amikor először szerepeltünk az alsóházban, de meglepően szép eredményeink is vannak. Azt tudtuk, hogy az ificsapatnak egyáltalán nem lesz egyszerű dolga, a serdülők viszont nagyon jól teljesítenek, s a bajnokság félidejében a középmezőnybe tartoznak. A gyermekek jelenleg a 11. helyen állnak, tőlük azért elvárjuk, hogy ennél előrébb lépjenek. A cél a bennmaradás, illetve az újabb kvalifikáció elkerülése, de ha ez nem sikerül, akkor sincs tragédia, hiszen négy-öt év alatt jutottak idáig. A következő négy-öt évben a cél olyan utánpótlás-bázis kialakítása, hogy stabilan a felsőházban szerepeljenek. Ezért indult együttműködés az egyik tatabányai általános iskolával is, amelynek első és a második osztályos tanulói még csak úszni járnak, ám a cél az, hogy közülük minél többen a vízilabdát válasszák a jövőben. – Tatabányán nagy a konkurencia, van labdarúgás, kézilabda, birkózás, cselgáncs, vívás, így meg kell küzdeni azért, hogy a póló mellett döntsenek a gyerekek. A másik gond, hogy később sokan inkább a budapesti sportiskolákba járnak, hiszen látják, hogy azok a klubok, mint például a KSI, mennyivel erősebbek. Ezért olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek vonzóvá teszik az egyesületet, s a fiatalok a városban maradnak, itt vízilabdáznak. A hosszú távú célunk az, hogy idővel legyen olyan OB I-es csapatunk, amelyben az ifjúsági játékosok akár már tizenhat évesen lehetőséget kapnak. Említhetem példának a jelenlegi mezőnyből a Pécset vagy a Vasast: nem szerepelnek olyan jól a bajnokságban, de rengeteg fiatal megmutathatja magát, tapasztalatot szerezhet a felnőttek között. Onnan pedig könnyebb bekerülni a korosztályos válogatottakba is, ami még nagyobb motivációt jelent.