Régebben még zavarta, hogy nem járhat bulizni esténként, de azóta már mindent visszakapott a sporttól. Akár bokszoló is lehetett volna. Benkó Bettina beszél az életétől, a pályafutásáról. A mamáról.
Nagy-Pál Tamás Száznyolcvannégyszeres válogatottság, részvétel a világ- és Európa-bajnokságokon. Ezek Kőrös Mária pályafutásának legfontosabb adatai, aki a nyolcvanas években volt a hazai női röplabdázás meghatározó alakja.
A lánya, Benkó Bettina tizenkilenc éves, jelenleg az NB I-es MTK ütőjátékosa. Vele beszélgettünk:
Benkó Bettina
„Leginkább anyukám hatására lettem röplabdázó. A szüleim úgy voltak vele, hogy valamit mindenképp sportoljak. Tanultam úszni és jártam művészi tornára is. Apu meg bokszedző volt, le is mentem néhányszor a terembe, de rájöttem, hogy nem túl nőies sport és engem amúgy se ütögessen senki! Aztán válaszút elé kerültem, mit is szeretnék valójában? Anyu elvitt magával a röplabdaedzésekre. Az elején tiltakoztam, de aztán ott ragadtam.”
Azt is elmesélte, mi fogta meg annyira a sportágban. „A legjobb az egészben, hogy csapatsport. Életre szóló barátságokat szereztem azzal, hogy belevágtam. Az is tetszik, hogy mozgékony, de mégsem kell sokat futni, vagyis igazán nem unalmas.”
Pályafutását a Vasasban kezdte, ahol tíz évig játszott. Bajnoki címet ünnepelhetett serdülőként és juniorként is, valamint az ifjúsági kupában is első helyen végzett. Tavaly a felnőttgárdával megnyerte a Magyar Kupa döntőjét, a bajnokságban pedig ezüstérmet szerzett. „Akkor még indult a csapat a nemzetközi kupában is. A rengeteg meccs miatt volt lehetőség arra, hogy a hazaiakon mi, fiatalok játsszunk. Éppen ezért magaménak érzek minden sikert, nem csak mellékszereplő voltam.”
De akkor vajon miért volt szükség a váltásra? „Tudtam, hogy megszűnik a MEVZA-kupa és már csak a hazai sorozatokban indul a Vasas, így valószínűleg kevesebb szerepet kaptam volna. Ráadásul hallottam róla, hogy kínai mesteredző ment az MTK-ba, akitől úgy gondoltam, sokat tanulhatok. Anyukám már tavalyelőtt óta ott dolgozott, ami – ha minimálisan is – nyomott a latban.”
Édesanyja végigkísérte eddigi pályafutását, hiszen már Óbudán is ugyanannak a klubnak az alkalmazásában állt. „Ez nekem előnyös, mert rengeteget tud segíteni. Reálisan látja, ahogy játszom, nem elfogult szülőként. És mivel ért is hozzá, kijavítja a hibáimat.”
Így talán semmi meglepetés nincs abban, hogy a családi beszélgetések egyik leggyakoribb témája a röplabda. „Volt olyan időszak, amikor ezt nem csíptem, szerettem volna különválasztani a kettőt, de aztán rájöttem, hogy ez csak segít. Természetesen van, hogy különvéleményen vagyunk, de mindig tudom: valójában neki van igaza. Csak erre nem rögtön jövök rá. Nagyon kell az egész család támogatása, nélkülük már tuti nem játszanék.”
Bettina azt is megosztotta velünk, hogy az édesanyja milyen játékosnak tartja. „Azt szokta mondani, hogy valamilyen őserő lakozik bennem, ez főleg az ütéseimre vonatkozik. Viszont mezőnyben, blokkban és nyitásfogadásban sosem lehet elég jó az ember, úgyhogy szinte mindenben van még hová fejlődnöm.”
Most már az MTK-ban, amely jelenleg kilencedik, vagyis rájátszást nem érő helyen áll a bajnokságban. „Velem együtt nagyon sok új játékos érkezett, a csapatnak több mint a fele. Az elején picit zárkózottabb volt mindenki, ahogy nekem is furcsa volt a környezetváltozás, hiszen a Vasasba hazajártam. Emiatt nehezen indultunk be, hiányzott az összeszokottság, simán nyerhető meccseket vesztettünk el. Viszont kezdünk már összeállni, úgyhogy remélem, bekerülünk az első nyolcba.”
Benkó Bettina3
Másra nem is kell koncentrálnia, ugyanis tavaly érettségizett, de egyelőre nem tanul tovább. „Idén viszont szeretnék újra érettségizni, és megpróbálok bekerülni valamelyik főiskolára vagy egyetemre. Azért nem felvételiztem még, mert igazából nem volt elképzelésem, merre tovább. De most már ideje kitalálnom, hogy mit szeretnék csinálni a sporton kívül.”
Bár az se lenne meglepő, ha csak „pihenni” szeretett volna picit, hiszen tanulni az élsport mellett nem leküzdhetetlen, de azért igen komoly feladat. „Az érettségi éve nagyon nehéz volt: bekerültem a felnőtt csapatba és a válogatottal edzőtáboroztunk, áprilisban pedig Eb-selejtezőn szerepeltünk. Szerencsére toleránsak voltak a tanárok. Volt olyan időszak korábban, amikor hiányérzetem volt, de azóta szép lassan visszakaptam mindent a sporttól. Már tudom, hogy jobb volt pihenni esténként, mint bulizni menni. Persze akkoriban még nem így fogtam fel, hanem bántott, hogy nem mehetek.”
De most már tudja: muszáj áldozatot hozni, hiszen nem kis célok lebegnek a szemei előtt. „Szeretnék bekerülni a felnőttválogatottba, és itthon sikeres játékos lenni. Később aztán külföld is szóba jöhet.”
(Fotók: MTK Család facebook-oldal)
