Tizenhat egy csapásra

Tizenhat gombócból is sok, hát még gólból. Pedig a DVSC 18 éves kézilabdázója, Karacs Jázmin ennyiszer talált be az egyik juniorbajnokin. A kemény edző szükségességéről, a társak bizalmáról és az adrenalinról a balszélső beszél.

reb Amolyan alsóházi rangadón 45-31-re verte még pénteken a DVSC a Siófokot a juniorbajnokságban. Igaz, a Balaton-partiak a hazai meccsen győztek, ám azóta a gólerős Termány Rita Szegedre került, így nincs miért felkapni a fejünket. Gólgazdag meccs – szólhat a sablon-szókapcsolat. Vagy több? Látunk persze gólerős játékosokat, akik sorozatban szállítják a találatokat, ám ezzel együtt is ritka, hogy valakinek tizenhatszor süljön el a keze hatvan perc alatt. Pedig a 18 éves Karacs Jázminnak azon a bizonyos mérkőzésen összejött.

– Én is meglepődtem, hogy ennyire jól ment a játék – beszél érezhető lelkesedéssel az élményről a DVSC balszélsője. – A többiek sokszor megjátszottak, így lőhettem ennyi gólt. A hetesekhez is én állhattam oda, nagyon hálás voltam a bizalomért. Azt hiszem, egyetlen lövést sem hibáztam. Hihetetlenül feldobott voltam, a meccs végén nem is éreztem magam fáradtnak, még játszottam volna. Hiába, az adrenalin… Persze az eredményességben – és nem csak ezen a mérkőzésen – segített az is, hogy nemrég új heteslövő technikát tanult kedves nevelőedzőjétől, Vida Gergelytől. A lényeg, hogy nagyon megmozgassa a kapust, majd az utolsó pillanatban visszahúzza a lövést. Jázmin amúgy sem fél a büntetőktől, a taktikával pedig eddig minden kapus eszén túljárt. A pontokkal viszont már nem lehet trükközni: a Debrecen két mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt nyolcadik a tabellán, ám a nyomában liheg a kevesebb meccset játszó Békéscsaba és Érd is. Az edzőváltáson átesett együttes legjobb célja lehet a nyolc közé kerülés, ott pedig a minél jobb eredmény elérése. – Kár, hogy a szezon eddigi részében nem voltunk elég jók, így már nem pályázhatunk a legjobb négy közé jutásra. Sajnáltam, amikor Köstner Vili bácsi átadta a csapatot, mert nagyon szerettem, de Márián Blankának is örültem. Szükségem van kemény edzőre, aki motivál, éa ha kell, lekiabál. A csapat talán jobb passzban van, mindenki tiszta lappal indult Blanka előtt. A Siófok elleni siker pedig lendületet adhat. Az viszont nyomasztó, hogy a gyakorlatilag azonos játékosállományú, az NB I/B-ben szereplő társaság a kiesés szélén táncol. A pályafutását hét-nyolc évesen, az édesanyja edzőjének irányításával kezdő balszélsőt persze ez sem töri le. Az ellenben idegesíti, hogy gyakran noszogatják, egyen, mert olyan vékony, hogy elfújja a szél. Erősnek érzi magát, és imád magasra ugrani. Legközelebb már a felnőttcsapatba „szökkenne” – épp ezért „csak” levelezőre adta be továbbtanulási jelentkezését, hogy a cívisvárosban maradhasson. Ahogy mondja: minden célja Debrecenben van.